Ria, Ria, Bulgária! - Futball alulnézetben: már nemhogy a Nyugat, de a Kelet is kényelmetlenül távol van.
Megint szembe szökik, milyen messze vagyunk Európától. (A rovat címe Gól, ezért csak a futballról beszélek. Még könnyű nekem...) De nem csupán a Nyugat nincs belátható távolságban, már a Kelet is elhúzott tőlünk. A legújabb magyar divat szerint a nemzetközi klubtornák előszobájába bekukkantó klubcsapataink egy nyáron át táncolnak, azaz mindannyiukat már júliusban, legkésőbb augusztusban kiselejtezik.
A BL idei kvalifikációs szakaszában a Debrecent a BATE Boriszov búcsúztatta. Nagy sírás-rívás volt, hogy Selim Bouadla, a DVSC algériai légiósa felelőtlenül „kiállíttatta magát”, és ezen ment el a továbbjutás, noha egyáltalán nem kézenfekvő három gólt beszedni még létszámhátrányban sem.
Ami azóta történik, az még jobban fáj. Merthogy a BATE a csoportkör első fordulójában 2-1-re legyőzte a Bilbaót, ám második mérkőzésén 6-0-ra kapott ki a Portótól, harmadik találkozóján otthon 7-0-ra a Sahtyor Donyecktől. A kormánypárti napilap akkurátus sajtómunkása néhány hónapja kioktatott, hogy nem tartom elég sokra a Bajnokok Ligájában korábban már háromszor szereplő, tízszeres bajnok fehérorosz együttest, de hát az a helyzet: a Debrecen számára leküzdhetetlen BATE a BL-ben eddig három mérkőzést nyert, ötöt döntetlennel zárt, tizenhármat pedig elveszített. Noha egy ízben felülmúlta a nagy Bayern Münchent is (3-1), az összesített gólkülönbsége 16-51...
Igaz, amikor (2009-ben) a DVSC bejutott a Bajnokok Ligájába, 0 ponttal és 5-19-cel kötött ki csoportja utolsó helyén. Ehhez képest a Boriszovot is nehéz utolérni.
Hát még a Ludogorecet!
A 40 ezres bolgár kisváros, Razgrad 1945-ben alapított klubját 2001-ben reaktiválták, s miután a gyógyszercég-tulajdonos – és lelkes leopárdvadász – Kiril Domuscsiev befektetésétől szépen feljött a „Ludó”, eljött a Lidó! Már a The New York Times is írt a csapatról, melynek razgradi sporttelepe alig hat és fél ezres (ezért az együttes Szófiában, a Vaszil Levszki stadionban játssza nemzetközi mérkőzéseit). A klub honlapján az áll: „A legjobb még ez után következik.” Pedig, ami eddig történt, az sem volt rossz... A múlt évben két BL-selejtezőn túljutott a bolgár csapat, ám alulmaradt az FC Basellel szemben. Aztán az Európa Liga csoportkörében öt győzelmet és egy döntetlent ért el (az Eindhovent is oda-vissza verte), majd kiütötte a Laziót, és a legjobb 16 között a Valenciával szemben bukott el.
Az idén sem gyengébb a mérleg. Három kvalifikációs kör után már a BL-csoportban találta magát a Ludogorec, bár meg kell jegyezni: szinte hihetetlen körülmények között, brazil csatára, Wanderson 90. percben elért góljával, valamint román mezőnyjátékosa, Cosmin Moti tizenegyes-hárításaival ejtette ki a Steauát. (Kapusát, Vlagyiszlav Sztojanovot kiállították.)
De e héten visszavágott az FC Baselnek (1-0), Jordan Minevnek a 92. percben szerzett góljával... Ám a gárdának nem kell magyarázkodnia a szerencséje miatt, mert a Liverpooltól a 93. percben „összehozott” büntetővel kapott ki az Anfield Roadon (1-2), és kiválóan helytállt a Real Madrid ellen is (szintén 1-2). Az előbbi meccs után azt írták a bolgár lapok: „A mesés Ludogorec keserű veresége.” Az utóbbi után meg azt: „A derék Ludogorec nem érdemelte meg, hogy veszítsen a királyi gárdával szemben.”
A bolgár csapat a csoportkör „félidejében” a második helyen, vagyis továbbjutásra áll. A sokoldalú Moti pedig azt mondja: „Senki nem várta, hogy itt tartunk majd, de a futballban minden lehetséges.”
A határokon túl tényleg így van.
S már bele sem kezdünk az ugyancsak keleti – ráadásul polgárháborús – donyecki Sahtyor elemzésébe...
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
