Kétezer éve nem volt ekkora csoportos létszámleépítés az istenek között, mint ezen a héten, amikor hétfőn az éj leple alatt az Országgyűlés el­­fogadta az új egyházügyi törvényt. Eszerint a Ma­­gyar­országon bejegyzett egyházakból 348-at törölnek, és csak tizennégy marad.

A Fidesz–KDNP már régen elhatározta, hogy saját képére formálja eget és földet egyaránt. Az égi dolgokban a belső munkamegosztás értelmében a KDNP az illetékes, ő terjesztette elő a törvényjavaslatot, amit aztán a Fidesz a zárószavazás előtt úgy átírt, hogy a szülőatyja sem ismert rá. Az utolsó pillanatban eszközölt változtatások és a hajnalig húzódó voksolási procedúra miatt a képviselők többsége tulajdonképpen nem is igen tudta, mit szavaz meg. De ne higgyék, hogy ez számukra elegendő mentség lesz az Úr színe előtt!

A Jobbik szerint a Fidesz feltörölte a padlót a KDNP-vel, Semjén Zsolt pártelnök viszont ahelyett, hogy világi gúnyáját megszaggatva hátralévő életére kolostorba vonult volna szégyenében, azt nyilatkozta: a törvénnyel kodifikációs remekmű született. Nem tudjuk pontosan, hogy mit értett az elnök úr kodifika alatt, de ha azt, amire mi gondolunk, akkor nehezményeznünk kell, hogy a KDNP vezető tisztségviselője illetlen szavakat használ a nyilvánosság előtt.

Magam is amondó vagyok, hogy kis ország vagyunk, nem tudunk egyszerre 362-féle egyházat eltartani. Különösen akkor nem, hogy ha figyelembe vesszük, hogy a balsors mennyire régen tép bennünket. Divatos szóhasználattal élve, az egyházak jövedelmezőségi indexe rendkívül alacsony, ami azt jelenti, hogy a befektetett fohászok, imádságok, könyörgések, perselypénzek hozama nem látszik meg sorsunk jobbra fordulásán.

A Fény és Szeretet Szabadkeresztény Egyház – amelyik persze nincs benne a top tizennégyben, hanem a leépített valláskárosultak közé tartozik – felháborodott nyílt levelében a többi között annak a gyanújának adott hangot, hogy az egyházak számának csökkentése része a kormány megszorítási politikájának, hiszen kevesebb egyházra kevesebb támogatást kell majd költeni. De nem erről van szó, éppen ellenkezőleg. Az Index információi szerint az általános megszorítások és vallásirtások közepette az idén 15-20 milliárddal növeli a kormány a megmaradt egyházak támogatását. Ezt tulajdonképpen miseborravalóként adja, mert az új törvény szerint az egyházaknak ezentúl nem kell elszámolniuk hitéleti bevételeikkel, arra költik, amire akarják.

Arról van tehát szó, hogy az állam kiválogatta a szortimentből a számára kedves egyházakat, hogy több pénzt pumpálhasson beléjük és ezáltal elkötelezze őket. Miközben a társadalmi vita napjainkban elsősorban arról folyik, hogy miért pont ez a tizennégy lett a kiválasztott, aközben elsikkad az egyháztörvény ennél sokkal lényegesebb újdonsága. Ez a gyökeres változás pedig az, hogy az egyházak bejegyzéséről ezentúl nem független bíróság dönt majd, hanem minisztériumi előterjesztés alapján az Országgyűlés.

Lesz tehát egy hivatal, ahová az egyesületi szinten működő vallásközösségeknek kérelmet kell benyújtaniuk az egyházzá váláshoz. Szinte látom magam előtt a formanyomtatványt: Alulírott Örökkévaló, Mindenható, Mennyei Atya, Legfőbb Hadúr, Nagy Szellem (a nem kívánt rész törlendő!), azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a Magas Hivatalhoz, hogy követőim, rajongóim, imádóim közösségét egyházzá nyilvánítani szíveskedjenek! A nyomós indokok felsorolásánál pedig be lehet majd ikszelni a csodatevéseket, például víznek borrá változtatását, vakok látásának visszaadását, rokkantak visszavezetését a munka világába, továbbá csatolni lehet a kerületi tisztiorvos pecsétes igazolását holtak feltámasztásáról is.

Ha a hivatal úgy dönt, akkor az Országgyűlés elé terjesztheti a kérelmet elfogadásra. A politikai alapon választott, pártfrakciókból szervezett testület pedig majd az aktuális pártpolitikai erőviszonyok alapján eldönti, melyik felekezet kedves neki, melyik nem. És a pozitív döntésért cserébe nyilvánvalóan nem vár majd egyebet, mint lojalitást.

Ha a vallásszabadság kivívását a felvilágosodáshoz kötjük, akkor az egyháztörvény elfogadása az elsötétülés korszakának kezdetét jelenti. A felvilágosodás célja, mint ismeretes, a világi társadalom megszabadítása volt az egyházi hatalom gyámságától. Az új egyháztörvény ennek a fordítottja: a világi hatalom gyámságának megteremtése az egyházak fölött. A trón és az oltár ezen új szövetségében a vallási közösségek, felekezetek sorsát a politika alakítja. Az egyházak pedig a számukra kedvező döntésért cserébe a világi hatalom transzmissziós szíjaként viszik le a politikai akaratot az áhítatos tömegek közé. Így foglalja el a fülkeforradalom a gyóntatófülkéket is.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!