Az ötvenes évei végén járó férfi állandó látogatója az egyik fővárosi kórháznak. Prosztataproblémái vannak, de orvosa rendre elküldi, tényleges műszeres vizsgálat nélkül. A férfi hiába bizonygatja, nincs jól, a drága vizsgálattal sajnos csínján kell bánni. Végül egy magánorvos igazolja is a férfi félelmeit: a rák előrehaladott, életkilátásai finoman szólva is kockázatosak. Vagy nézzük annak az asszonynak az esetét, aki elviselhetetlen fejfájással kért kórházi segítséget, a költséges, de alapvető MRI-vizsgálat nélkül engedték útjára, majd két nap múlva meghalt. Agyérelzáródást kapott. „Ha megnézik, már látható lett volna, hogy gond van” – hoz néhány példát Országbíró Zoltán, a Magyarországi Állampolgári Jogvédő Központ betegjogi irodájának vezetője. Számtalan betegpanasz duzzasztja a listát. Soha nem látott várólisták, több év a műtétekre, hónapok laboratóriumi vizsgálatokra – már nem is a hangnemre és a dokumentáció hiányára, hanem az ellátásra, illetve a késlekedésre van a legtöbb betegpanasz. Az ellátás eredményességéről statisztikáink nemigen vannak, amiről van, az kiábrándító: a kórházi fertőzések száma a kétszeresére nőtt az elmúlt években.

Az ellenzék szerint a kormány három év alatt több mint 300 milliárd forintot vont ki az egészségügyből, az ágazat az összeomlás szélére jutott, a betegellátás színvonala mélyponton van. A Fidesz szerint az egészségügy „a szocialista kormányzás végzetes rombolása után” jelenleg „lábadozik, erősödik”, a béremelési program, a fejlesztések és az adósságrendezés segíti az egészségügy talpra állását. Az egészségügyi dolgozók munkáját fizetésemeléssel ismerik el: a tavalyi béremeléseket követően ebben a hónapban kapta meg minden fekvő- és járóbeteg-ellátásban dolgozó a 10-40 ezer forinttal magasabb fizetését januárig visszamenően. Kapkodhatja a fejét mindenki, agónia ez már, avagy a felépülés első jelei?

Ami tény: a kórházak lejárt adóssága a Magyar Kórházszövetség számításai szerint már kritikussá nőtt, az 55 milliárd forintot is meghaladja. Nyáron a gyógyszer-, majd az orvosi eszközbeszállítók elégelték meg a rendezetlen számlák tömegét, most a takarítócégek adtak vészjelzéseket az elmaradt kifizetések miatt: az intézmények közel kétmilliárd forint tartozást halmoztak fel feléjük, van olyan kórház, amely 16 hónapja nem tud fizetni az elvégzett munka után.

Tény az is: soha nem látott arányra zsugorodtak az ágazatra fordított források, idén már a GDP alig 4 százaléka jut az egészségügyre, szemben akár a visegrádi országok 6,2 százalékos átlagával. A kormány legutóbb világossá is tette: az egészségügy a béremelésen kívül a közeli jövőben nem számíthat nagyobb arányú költségvetési többletre.

Egészségügyi közgazdászok egy csoportja szerint nem is az arányokon és százalékokon van a fő hangsúly, hanem azon, hogyan költjük el a meglévő forrásokat. Ahogy egyikük, Gulácsi László mondja: se költséghatékonysági számítások, se követhető és átlátható tervezés nincs a pénzek elosztása mögött. „Az sem világos sem a szakma, sem az elemzők számára, melyek nálunk az egészségügyi prioritások, hogy vannak-e egyáltalán. Nincsenek gyógyulási, megbetegedési, vagy bármilyen minőséget tükröző mutatók” – mondja a szakember. Így viszont a felelősség az anomáliákért ma leginkább az egészségügyben dolgozókat terheli. Egy friss, októberben nyilvánosságra került tudományos felmérés szerint az orvosok, az egészségügyi személyzet mára a végletekig kiégett, túlterhelt, az állandó stressztől folyamatosan alvási problémákkal küzd. És innentől már nemcsak az eszköz- és pénzhiány köti meg a kezét és állítja nap mint nap lehetetlen feladatok elé, de fizikálisan és szellemileg is mind inkább kódolva van a hiba. A vészjelzések pedig már állandóak a szakmai szervezetektől is. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint csendes haldoklás folyik, a Magyar Rezidens Szövetség vezetője is arról beszél, az orvoselvándorlás megállíthatatlan. Dr. Dénes Tamás, a szövetség elnöke szerint mind több helyen fenyegethet a fővárosi eset megismétlődése: egyszerre öt tapasztalt szakorvos hagyta el a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ idegsebészeti osztályát, köztük az osztályvezető főorvos is, mondván a jelenlegi körülmények között nem garantálható a biztonságos betegellátás.

Dr. Béltecki János, a Magyar Orvosok Szövetségének elnöke szerint mindennapos „trükközéssel” próbálnak úrrá lenni a helyzeten. A sebet kézzel varrják, ami hosszabb és kockázatosabb, vagy a gerincérzéstelenítést cukoroldattal egészítik ki, mert a hagyományos készítményre nem futja… „Miközben elképesztő összegeket fordítunk uniós pénzből a beruházásokra, a hétköznapokban a fenekünk kilóg a nadrágból” – fogalmazott. Volt ugyan béremelés, két év alatt bruttó 106 ezerrel visz egy orvos többet haza, de a probléma már annyira súlyos, hogy ezzel lehetetlen megállítani az orvoselvándorlást. „A tehetetlenség és a túlterheltség miatt a folyamat visszafordíthatatlan” – mondja keserűen az orvosok szövetségének vezetője, s csak annyit tesz hozzá: „a betegek felé a felelősség persze a miénk”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!