- Őskáosz tombol az ellenzéki oldalon, a zsigeri reflexek átvették az uralmat - Az MSZP magával birkózik, a Fidesz szomorú, a Jobbik triumfál - A „plakáttörvény” megmutatta, hogy sorvadt el a politikai ráció az utóbbi években

 
VH, 2017. június 24.

Picinykét jóllakott a fideszes kecske, csöppet zsugorodott a Jobbik és Simicska Lajos káposztája, és nagyon megszívta a szocialista párt – ez a tanulsága annak a tragikomédiának, amit a plakáttörvény kapcsán a politikai elit előadott. Emlékeztetőül: a Fidesz beadott egy javaslatot, aminek lényege, hogy kampányidőszakon kívül sem párt, sem kormány nem jelentethetne meg köztéri reklámot. A javaslat célja, hogy kiszorítsa Simicska Lajos plakátjait – amiken a Jobbik ígér kormányváltást – a közterekről. Mivel a törvénymódosítás elfogadásához kétharmados parlamenti többség kell, a Fidesz nem tudta átnyomni a Tisztelt Házon, összellenzéki ellenállás okán. Legalábbis első körben. Másodjára sikerült. Igaz, ehhez az kellett, hogy találjon egy másik jogszabályt, amit feles  többséggel tud módosítani. Úgyhogy a kormánypárt leszállt a pártfinanszírozási és választási szabályokról, és átült a városképvédelmi törvényre. Az új javaslat lényege, hogy költségvetési szervek (értsd: melyeket a büdzsé támogat/finanszíroz, pártok alapítványok, a kormány maga) közterületen csak listaáron értékesített plakátokat tehessenek ki. Tény, ez drágábbá teszi a plakátkampányokat. Ám az már más kérdés, hogy eléri-e eredeti célját.

Mert az új szabály nem szorítja vissza érdemben a Jobbik köztéri jelenlétét.

Tény, a pártnak jobban a zsebébe kell nyúlnia a jövőben, de vélhetően talál erre legális forrásokat. Például egyik kutatóműhelyétől rendre Simicska-érdekeltségek rendelnek anyagokat. Az egykori főoligarcha pedig valószínűleg nem sajnálja majd a pénzt, hiszen pontosan tudja: valószínűleg ez az utolsó esélye, hogy a Jobbikot kormányzati tényezővé tegye.

A tragédia az, hogy lehetett volna másképp is, és épp az MSZP alakíthatta volna érdemben a választási rendszert, és közelíthette volna ahhoz a szisztémához, amiért az ellenzéki oldal – talán a Jobbik kivételével – összes szereplője küzd.

Csakhogy hiába hozott létre az MSZP egy jó terméket, saját maga össze is roncsolta.

Úgy tűnik: zsigeri érzelmek mozgatják a rendszert, a ráció elvesztett. Épp ezért, mielőtt szó esik a „plakátháború” előzményeiről, célszerű elvi alapvetéssel kezdeni.

Az elért cél szentesíti az eszközt, vallotta Niccolo Machiavelli. A reneszánsz Firenze égő szemű purifikátorra véletlenül sem önmagáról a célról beszélt: csakis a sikerről. Ami mindig relatív. Mércéje az, miképp viszonyul egymáshoz a feláldozott elv/élet/vagyon/bármi és az elért cél által megnyíló lehetőség. Haszonelvű megközelítés ez? Naná, hogy az. Ahogy a siker, a haszon is relatív. A legtöbbször nem arról szól a történet, hogy egy kis lemondásért cserébe nagy jó érkezik. Inkább arról, hogy egy kisebb rosszal elkerülhető a nagyobb rossz. Persze a rossz is relatív. Úgyhogy nem véletlen, hogy kitört a káosz, amikor a plakáttörvényről kellett dönteni.

Pedig a haszonszámítási képlet egyszerű.


Kárfelmérés

Az elbukott voksolással a Fidesz kétségtelenül rosszul járt. Ugyan alapbázisát nem fenyegeti a Jobbik, de egyrészt kommunikációs defenzívába szorult, és a kikerülhetetlen köztéri jelenléttel a radikális párt sikerrel roncsolja a Fidesz médiavalóságát.

Másrészt a magát jobbközépre menedzselő Jobbik megmozgathatja a bizonytalanokat – például a kormánypártból kiábrándultakat.

Harmadrészt a Fidesz a jövőben kénytelen kétfrontos kampányt folytatni a baloldal és a radikális jobboldal ellenében.

A legrosszabb esetben, ha a politikai mező valóban háromosztatúvá válik, akkor a Fidesz egy-két képviselői hellyel lemaradhat a parlamenti többségről, így a Jobbik külső vagy éppen koalíciós támogatására fanyalodik.

Azaz nem csoda, hogy a Fidesznek sokat érne, ha kiszorítaná a közterületről Simicska Lajos és a Jobbik plakátjait.

Az MSZP-t szintén rombolja a Jobbik plakátkampánya. Botka László és Vona Gábor ugyanazokra a célcsoportokra gyúr, ezek pedig – legalábbis a köztéri jelenlét alapján – joggal érezhetik úgy, hogy Orbán kihívója a jobbikos pártelnök. Márpedig a stabil pártpreferenciával nem rendelkező választók olyanok, hogy az erőhöz vagy annak a látszatához húznak. Arról nem beszélve, hogyha Botka gyengülni látszik, akkor esélye sincs arra, hogy választói szinten egységesítse a baloldalt, magyarán magához húzza a DK és a többi kis párt szavazóját. Hiszen azok, ha nem látnak esélyt a kormányváltásra, akkor minden áron a saját formációjukat támogatják. Ráadásul amennyiben úgy tűnik, nincs erős kihívó, az érdemben befolyásolhatja a választási részvételi hajlandóságot. A változás reményét veszni érző szocialisták például otthon maradhatnak, míg a DK érzelmileg kötődő tagjai mindenképpen elverekszik magukat az urnákig, így a teljes népesség körében 3-4 százalékos kedveltségű Demokratikus Koalíció akár 5-8 százalékot is szerezhet. Következésképpen a baloldal még tovább töredezik.


Ellenjavaslat

Hogy a Jobbiknak és Simicska Lajosnak miért remek, hogy a Fidesznek nem jött össze a kétharmada, azt felesleges magyarázni. Azt már sokkal inkább érdemes, hogy mi történt az MSZP-ben a Fidesz vesztett szavazása után. Elkészült egy javaslat, ami kirekesztené a választásokról a kamupártokat (így gátolva az ellenzéki szavazatok szétforgácsolását), igazságos/paritásos alapon osztaná fel kampányidőszakban az óriásplakátokat. Illetve listaáron értékesítené a köztéri felületet, és kurtítaná a plakátolási időt. Ez utóbbi kivételével egyik javaslat sem szolgálta volna a Fidesz érdekeit, most azonban hajlandó lett volna elfogadni azokat (igaz, saját indítványként nyújtva be), mégpedig miniszterelnöki akarat okán. Orbán Viktor ugyanis – látszat szerint – becsületbeli/ érzelmi ügyként kezelte a plakátok visszaszorítását.

A fideszes javaslatot azután „tették felessé”, miután egyértelművé vált: az MSZP nem bólint rá saját javaslataira sem – a kormánypárttal közösen semmiképp.


Látszat és zsiger

A fideszesek – noha erről nincs szó – egyből hírelni is kezdték, hogy Simicska belelóg az MSZP-be, illetve a kormányfő személyes ellenfelének tekinti, az embert, aki megakadályozta a szocialista együttműködést.

Az ember pedig Botka László miniszterelnök-jelölt volt. Hogy miért, arról csak találgatni lehet. Például arról, hogy zsigerből cselekedett, mert mindenáron el akarta kerülni a Fidesszel való kollaboráció vádját.

És ezen a ponton érdemes egy pillanatra elidőzni.

A szocialista miniszterelnök-jelölt már kedden jelezte, hogy az MSZP semmilyen formában nem támogatja a plakáttörvényt.

Azaz a frakció vezetése kidolgozta az említett javaslatot – elképzelhetetlen, hogy erről nem egyeztettek Botkával –, majd a szocialista jelölt meg sem várta, hogy mit szól ahhoz a többi ellenzéki párt, hanem levette a napirendről. Kívülről nézve pusztán azért, mert a média – leginkább Simicska birodalma – azt nyomta ezerrel, hogy az MSZP-t a Fidesz pénzeli, és az MSZP a kormánypárt érdekeit szolgálja, azaz áruló. Botka pedig nem akart egy árulónak címkézett párt címerfigurája lenni. Csakhogy ha a ráció diktál és nem az érzelem/ösztön, akkor a kérdés nem ilyen egyszerű.


Három nem

Sőt: egyből három kérdés merül fel. Az első így hangzik: közelebb visz-e ahhoz az arányos választási rendszerhez a szocialistáktól átvett fideszes javaslat, amiért a demokratikus ellenzék pártjai és civil szervezetek küzdenek? A válasz: igen. Magyarán: Botka direktívája megakadályozta, hogy változzon a választási szisztéma. A másik kérdés pedig így szól: segít-e a kormányváltásban az, hogy az ellenzék leszavazta a plakáttörvényt?

A válasz: nem. Legfeljebb a kormányváltoztatást segíti elő, tehát azt, hogy a Fidesz esetlegesen a Jobbikkal együtt maradjon hatalomban. Így az utolsó kérdés az: mióta árulás a Fidesszel egyszer, a rendszer megváltoztatása érdekében együtt voksolni, és mióta elvhű viselkedés egy radikális jobboldali pártot támogatni, illetve annak finanszírozóját, aki egyébként a Fideszt is „létrehozta”? A válasz annyi: csak annak fontosabb egy három másodperces diadal, mint egy érdemi változás, aki az ösztönpolitikát és a látszatot részesíti előnyben.

 

A politikai bátorság hiánya, ez írja le az MSZP-t. Mert egy jó terméket ellenszélben is el kell tudni adni. Ha egy párt a legkisebb nyomásra fordul, az azt jelzi: hibádzik a kormányzóképesség.


Hatalommal való visszaélés, ha úgy tetszik, jogbűnözés, amit a Fidesz csinál. A társadalom alapintézményeit érintő kérdéseket épp azért szabályozzák kétharmados/sarkalatos törvények, hogy azokat ne cincálhassa szét egyszerű többséggel senki. A Fidesznek pedig nincs meg a szükséges többség – azért, mert a néptől nem kapta meg. Azaz, amikor feles trükkel dönt választásikampány-ügyről, akkor egyértelműen erőszakot tesz a választókon és a jogállamon.


Gyurcsány Ferenc teljesen más helyzetben van, mint Botka László.
Mivel célja a parlamenti frakció, nem különösebben zavarja, ha személye amortizálódik.


Feszülés van
Csúnya törésvonal húzódik Botka László és az MSZP frakciójának vezetése között.
A képviselőcsoport által kidolgozott, a pártfinanszírozási törvényt módosító javaslat visszavonása után többen nem értik Botka mozgásait. Egyrészt attól tartanak, nem biztos, hogy Botka képes lesz-e végigvinni a kampányt, amennyiben egy médiafelhördülés miatt elsüllyeszt egy hasznos javaslatot. Másrészt azon aggódnak, hogy nem jó szavazatszerző stratégia, ha képviselőcsoport lenyomásával akarja erősíteni társadalmi elfogadottságát Botka. Forrásaink szerint felmerült a kérdés, hogy a frakció vezetése kiálljon-e az igazáért. A mondás az volt, hogy nem teheti, ugyanis egy Botkával való konfrontáció az MSZP-t gyengítette volna. Ám az alárendelődés nem tart örökké. A mérések ugyan szórnak (a Publicusét lásd a 4-5. oldalon), ám érdemben nem mozdult el az MSZP ahhoz képest, amikor Tóbiás József átadta a pártelnökséget tavaly nyáron. Az új elnökség mellé februárban zárkózott fel Botka. Ám a miniszterelnök-jelölt stratégiája nem látszik mozdítani a bizonytalanokat (ha mégis, akkor ez a támogatás nem jelenik meg a párt népszerűségében), és nem egyesíti a baloldali pártokat sem. Úgyhogy egyre többen gondolják úgy, ha szeptemberig-októberig nem változik a helyzet, akkor Botka a vezérkarral egyeztetett stratégia szerint lesz kénytelen repülni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!