Ők azok, akik felvállalják a harcot.

Gulyás Márton (Németh András Péter felvétele)

- – Kép 1/5

A művész – Gulyás Márton

Feltűnő jelenség. Mióta hidrogénszőke hajat visel, még inkább kitűnik a tömegből. Gulyás Mártont, a két méter magas, 26 éves, színházi rendezőt immár nemcsak az alternatív színházak közössége ismeri, hiszen kétszer is kiállt a diáktüntetők elé szónokolni.

Gulyás Márton eddigi legnagyobb fájdalma az a felismerés, hogy legfeljebb közepes színész lehetne. Gyerekkori beszédhibáiból csak 3-4 évnyi kemény logopédusi munkával tudott megszabadulni – a hadarástól még azonban így sem. De az, hogy színházi ember lesz mégis, egyértelmű volt már a gimnáziumban. A budapesti Berzsenyiben lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát. A Schilling Árpád vezette Krétakör társulathoz jelentkezett önkéntesként, rögtön az érettségi után. A Színművészeti Egyetem rendező szakát négy hónap után hagyta ott, azt mondja, a túl radikális gondolkodása miatt rossz volt a viszonya a tanárokkal. Diplomája azóta sincs, viszont vendégelőadóként órákat tart az ELTE esztétika tanszékén. Az időnként akaratos, erőszakos fiú szinte „lelőhetetlen”, így lett projektfelelősből a Krétakör társulatnál az, aki rendez, ír, ötletel, pályázik, utazik a csapattal külföldre és belföldre. És úgy tűnik, ő valósítja meg a Krétakör-alapító Schilling Árpádnak az Élet és Irodalomban kifejtett véleményét: „Tűrhetetlen a szakmai opportunizmus! Tűrhetetlen a gyáva hallgatás! A szabad véleménynyilvánítás bizonyos esetekben nem pusztán alapjog, de egyben szakmai kötelesség is. Tessék megérteni, hogy az egzisztenciális félelemből ki nem mondott állásfoglalás épp azt az egzisztenciát fogja ellehetetleníteni, amelyet óvnak azok, akik tűrnek. Ha nem tesszük szóvá, hogy a gépet dilettánsok üzemeltetik, akkor a gép előbb-utóbb leáll. Ha engedünk a kísértésnek, észrevétlenül beszorulunk a fogaskerekek közé. A gépezet utolsó nyekkenése egyben mindannyiunk halálsóhaja is lesz. Tessék már végre politizálni!”

Gulyás Márton látva az egyre növekvő elégedetlenséget, egy belső körnek előadta a Humán Platform (HP) ötletét, amely civil szerveződéshez már 27 szakszervezeti csoport, egyesület, alapítvány csatlakozott az oktatási, egészségügyi, kulturális és szociális szférából. Első, hétfői tüntetésükön a Kossuth téren több ezren vettek részt. Szónokként a Műszaki Egyetemen debütált két hete, azt mondja, az a beszéd túl agresszívre sikeredett, a HP tüntetésén már letisztultabb volt. Azóta pedig a terheltség az „őrület határán” mozog. Hétkor kel, hajnali kettő előtt nemigen fekszik le, újabb csatlakozókkal tárgyal, interjúkat ad, szervezői feladatokat lát el, mindezt a Krétakör „kárára”, arra most kevesebb az ideje. „Nagy respect az ottani munkatársaimnak” – így a köszönet hangja. Azt mondja, a HP elsődleges célja nem a kormánybuktatás, hanem a társadalom figyelmének felhívása a közös felelősségvállalásra. Januárig kitalálják a HP szervezeti felépítését és újabb tüntetésekkel terveznek.

A Magyar Művészeti Akadémiával (MMA) sajátos és feszült a viszonya: vezetőjének, Fekete Györgynek a kijelentéseit fasisztoidnak tartja, működésüket pedig rabló kormánypropagandának. Fájlalja például Jankovics Marcell szerepvállalását: gyerekkorának egyik meghatározó alakja. Gulyás Márton édesapja, a neves dokumentumfilm-rendező MMA-tag, ez feszültséget kelt a családban. „Ha sikerül olyan érvrendszert találni, amellyel Orbán-hívő anyukámat is meg tudom győzni, akkor minden rendben lesz” – mondja nevetve. Azt állítja, hogy soha nem lép politikusi pályára. Tavasszal azért egy politikai fórumszínház trilógia első részét viszi színpadra, Korrupció címmel.

Az aktivista – Misetics Bálint

Már 15 évesen, az utcazenélésből összeszedett pénzét a Menhely Alapítványnak adományozta, aztán jótékonysági koncertet szervezett gimnáziumában, a Toldyban. De Misetics Bálint ma már, 25 évesen úgy gondolja, a jótékonyság nem megoldás, politizálni kell. „Már akkor is úgy gondoltam, inkább tüntetéseket kellene szervezni a koncert helyett, mostanra kifejezetten károsnak tartom a jótékonyságot, mert azt a látszatot kelti, mintha történne valami, és eltereli a figyelmet a szegénység rendszerszintű okairól és az állami társadalompolitika fontosságáról.” Így esett, hogy szociálpolitikai programot írt az LMP-nek és számtalan akciót szervezett, hogy felhívja a figyelmet a lakhatáshoz való jog fontosságára és a hajléktalanság kriminalizációjának helytelenségére.

A gimnázium után a jogi karon folytatta, egy év kellett, hogy rájöjjön, nem biztos, hogy ezen a pályán tud a legtöbbet tenni a hátrányos helyzetűekért. Elvégezte az ELTE társadalmi tudományok alapszakát, fél évet tanult az USA-ban, a mesterképzést pedig már Oxfordban végezte. Tanulmányai nagy részét ösztöndíjakból fedezte, évfolyamelső szakdolgozatát a kelet-európai baloldal gyengeségéről írta. Bálint szerint nem szabad azt gondolni, hogy rossz, ha a fiatalok külföldre mennek tanulni. „Az lenne a fontos, hogy vissza is jöjjenek, és nem azért, mert itt már nem annyira rossz a helyzet, hanem pont azért, mert nagyon rossz. Én sem azért mentem külföldre, hogy kint jobb állást kapjak, hanem, hogy azt az akadémiai kultúrát hazahozzam ide, és továbbadjam” – mondja.

Középosztálybeli családból származik, szülei valószínűleg ki tudták volna fizetni a tandíját, de a rendszer egyik igazságtalanságának tartja, hogy a tandíjmentes oktatás a jómódú családból származó, jó tanulóknak jár, akik valószínűleg egyébként is megengedhetnék maguknak, hogy fizessenek. Az egyetemi tiltakozások legfontosabb elemének azt gondolja, hogy a diákok kiállnak az esélyegyenlőség és a társadalmi mobilitás ügye mellett. Azt azonban be kell látni szerinte, hogy nem csak a jelenlegi változtatások ellen kell tüntetni, mert 2010 előtti felsőoktatás és oktatási rendszer is szélsőségesen kirekesztő volt, azoknak akik a társadalmi hierarchia aljára születtek, korábban sem volt lehetőségük az előrelépésre. „Morálisan elfogadhatatlan, hogy csak a korábbi rendszer visszaállítását tűzze zászlajára a diákság, mert azzal azt mondanák, hogy nekünk csak pont annyi mobilitás kell, ami még minket bevisz az egyetemre.” A mostani nem bejelentett tüntetéseket azért is tartja fontosnak, mert véleménye szerint ebben a helyzetben hatékonyan lehet az erőszakmentes polgári ellenállás határait feszegetni, hiszen a Fidesz egyik legfontosabb legitimációja a 2006-os rendőri erőszakra való hivatkozás. „Végtelenül félnek attól, hogy erőszakot alkalmazzanak a fiatalok ellen, nagyon helyesen” – mondja Bálint.

Bálintot már középiskolás korában is foglalkoztatta a hajléktalanság problémája, mivel szerinte Budapesten élve ez nap mint nap arcul csapja az embereket. „A Város Mindenkié csoport abból a felismerésből jött létre, hogy nem elég a hajléktalan emberekért dolgozni, velük együtt kell ezt megtenni. Mostanra a csoport kétharmada hajléktalan vagy lakásszegénységben él.” Bálint úgy gondolja, a hajléktalanság problémájának megoldásához tisztességes lakástámogatásra és szociális bérlakásokra van szükség, és ezt szerinte minden párt csak ellenzékben hangoztatja, miközben kormányon nem tesz semmit ez ügy érdekében. Azt tapasztalja, hogy paradox módon az a nyíltan szegényellenes retorika, amit a kormány folytat, akár használhat is a szociálisan hátrányos helyzetűek és a hajléktalan emberek ügyének, mert sokkal inkább felveri az embereket, mint a korábbi álszent kommunikáció.

Bálint az elmúlt hetekben sokat dolgozott a Humán Platform összefogáson, emellett A Város Mindenkié csoportban is dolgozik, valamint szemináriumot tart a Társadalomelméleti Kollégiumban. Mivel ezek nem olyan „állások”, amiből meg lehetne élni, ha megszorul, szövegeket fordít. Pénteken Lakhatást, demokráciát, jogállamot! címmel tartottak demonstrációt a Kossuth téren, ahol ismét kinyilvánították legfontosabb alapelvüket: mindenkinek alapvető joga a lakhatás, és a hajléktalanság maga a legfontosabb jogfosztás, nem pedig az utcán élés kriminalizációja. Bálint szerint a társadalomtudománynak jót tesz, ha vannak köztük olyan emberek, akik a napi politikában is szerepet vállalnak és dolgoznak is az eszmékért.

A tanár – Gács Anna

Gács Anna, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Tanszék docense, az Oktatói Hálózat egyik alapítója a Humán Platform tüntetésén mondott éles hangvételű beszédet, és talán az elmúlt hetek tüntetéseinek legjobb mondatát is ő jegyzi: „Lélegzet-visszafojtva néztük, ahogy Magyarország miniszterelnöke egy amatőr bonviván önbizalmával blattol egy újabb áriát.”

A feltűnően választékos megfogalmazásban egyesülnek az irodalomteoretikus, a kulturális folyóirat-szerkesztő, a kritikus, az oktató és a felháborodott politikai közszereplő alteregói. Gács Anna szerint ez nem baj, számára teljesen természetes, hogy egyetemi oktatóként elmondja, mit gondol a felsőoktatás-politikáról és tágabb értelemben a demokrácia állapotáról. Az Oktatói Hálózat pedig egy remek lehetőség a politizálásra úgy, hogy közben olyan dolgokhoz szóljon hozzá, amiről tapasztalattal és tudással rendelkezik.

Ez több szempontból nehéz. Magyarországon teljesen általános, hogy a szakértő szakmai függetlenségét megkérdőjelezik, mert az a közéletet és a politikát kommentálja. Miközben az egyetemi oktatókban egyre nagyobb az igény arra, hogy anélkül teljesíthessenek független szakértői megbízásokat, akár kormányzati megrendelésre, hogy azt erkölcsi dimenzióval ruházzák fel. Persze jogosan, feltéve, ha az illető nem tesz engedményt szervezetpolitikai elvárásoknak a saját meggyőződéseinek a rovására – mondja Gács, aki mindig is aktív volt a kultúrpolitika területén. Egyetemista korában a József Attila Kör (JAK) tagjaként, majd a Beszélő folyóirat szerkesztőjeként és a Nemzeti Kulturális Alapban bizottsági tagként foglalkozott kultúrpolitikával.

Így az Oktatói Hálózat – tudjuk meg az alapítótól – is olyan laza civil szerveződés, ami megpróbál minden demokratikus politikai erővel kapcsolatban lenni, meghallgatni és véleményezni oktatással kapcsolatos programjaikat. Jóllehet, ez a Fidesz oktatáspolitikai ámokfutásában, a kulturális értékek lerombolásának idején, esztelen klientúra-építésében elég utópisztikusnak hangzik. Ráadásul az a feszültség sem segít, ami manapság az összes civil koalíció és az intézményes pártpolitika kapcsolatát jellemzi. „Egy diáktüntetése n, ha megjelennek a politikusok, azonnal hisztérikussá válik a helyzet. Nyilván ezen nem lehet csodálkozni akkor, amikor a pártok sajtótájékoztatót tartanak egy diákfórum bejáratánál, ahogy azt az MSZP tette a Lágymányosi Campuszon. Mégis azt hiszem, egy normálisan működő demokráciában nem kellene, hogy ilyen indulatokat váltsanak ki a politikusok” – mondja Gács Anna.

Mindennek ellenére vagy éppen ezért, jelenleg a hallgatók, a rektorok és az oktatók között olyan egységfront van, ahol mindenki bátran kinyilváníthatja a véleményét és ezt egyre többen meg is teszik, olyanok is, akik korábban a tudományos életbe visszahúzódva távol tartották magukat az aktuálpolitikai ügyektől. Az Oktatói Hálózat pedig tovább folytatja akcióit, a Humán Platform tüntetése után most már több mint 350 egyetemi oktatóval.

A vagány – Ábrahám Máté

Ábrahám Máté, 11. osztályos gimnáziumi diák rikító türkizkék kabátja valósággal ikonjává vált a diáktüntetéseknek. A demonstráló tömegben és a gyorshetesen is egyaránt könnyedén ki lehet szúrni: „Ni, ott az Ábrahám!” Meg is állítják gyakran, biztatják: abba ne merje hagyni, amit csinál. Két hete mondott műegyetemi beszéde óta kézről kézre adják az újságírók, mindenki azt tudakolja tőle, mit gondolnak a középiskolások a felsőoktatásról.

Két hete még nem ismerte senki. A gimnáziumban igazi hangadó, focizni és bokszolni jár, vagány fiú, sejteni azonban nem lehetett előre, hogy visszakozásra kényszeríti Orbán Viktort a keretszámok kérdésében. Iskolatársait is meglepte a hirtelen jött közéleti hevülete. Szegedi barátaival kezdte el a szervezkedést, mert úgy érezte, nincs elég nagy visszhangja a középiskolákban az őket érintő változásoknak és megalapították a Diákellenállás a Felsőoktatásért mozgalmat (DEF). Majd miután felvették a kapcsolatot a HÖOK-kal és a Hallgatói Hálózattal (HaHa), perceken belül egy tüntetésen találta magát – szónokként –, amit a Humán Platform tüntetése követett. Szüleivel nem ért minden kérdésben egyet, bár édesapja – nem mellesleg a szöuli olimpiai bajnok kajaknégyes tagja – a minap úgy nyilatkozott: nagyon büszke a fiára. Tanárai teljes mellszélességgel támogatják.

Új ez a helyzet neki is, de a politikusoknak, újságíróknak a teljes felnőtt társadalomnak egyaránt. Kiderült, hogy a tinédzsereknek is van értelmes véleményük, sőt, mi több, hatásosabban tudják képviselni azt, mint az elmúlt két évben bármelyik társadalmi osztály vagy politikai erő. És ezt ő maga is tudja – derült ki beszélgetésünk elején, melynek során az okot is tűpontosan meghatározza. Szerinte a gimnazista korosztály még „tiszta”, nem lehet rá verni a pártoskodás vádját, még ha a kormány olykor MSZP által felhergelt hőzöngő fiataloknak próbálják is beállítani. Az emberek támogatását is pártállástól függetlenül érzi, de Orbán keretszámokat érintő bejelentését követően ez azért csökkent. A bejelentést egyrészt ügyes taktikai húzásnak véli a miniszterelnöktől, úgy fogalmaz, a tandíjkérdéssel kihúzhatják a diákság méregfogát, másrészt részsikernek tartja, afféle gesztusnak a kormányzat részéről.

Megállás azonban nem lesz, mert még a rövid távú célokat sem érték el, hiszen nincsenek meg a ponthatárok, és számos szakon továbbra sem lesz állami támogatás. Máté szerint most az a legfontosabb, hogy a felvételizők helyzete tisztázódjon, majd utána foglalkozni kell a felsőoktatás jövőjével általában. Mivel szerinte a bizalom erősen megrendült a minisztériumban, csak egy olyan bizottság teremthet rendet a felsőoktatásban, ahol az összes érdekelt fél részt vesz. Alkalmas lehet erre a most alakuló OFF (Országos Felsőoktatási Fórum), ahol a rektorok, a HÖOK és az oktatók is részt vesznek. „Semmit rólunk nélkülünk” – mondja.

A bátor – Turai Eszter

„A nagymamám is csak azért aggódik, hogy rendesen felöltözzek és vegyek sapkát, ha tüntetni megyek.” Hiába, a 19 éves Turai Eszter családjában nem szokatlan az ellenállás. A hétfői tüntetésen a Hallgatói Hálózat nevében felszólaló lány szülei az előző rendszerben is ellenzékiek voltak, így maximálisan támogatják Esztert az aktív politikai véleménynyilvánításban. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban a tanárai mindig is fontosnak tartották a demokratikus gondolkodásra nevelést, nem csoda hát, hogy az iskola diákjai most is aktív szerepet vállaltak a diáktüntetések szervezésében.

Eszter már korábban bekerült a Hallgatói Hálózatba, a több ezer ember előtti szónoklás sokakat megijeszt, ám ő – egy kis lámpalázat leszámítva – élvezte a helyzetet. Nem kizárólag az oktatásban történő változások késztették ellenállásra. Azt mondja, általános tehetetlenségérzet lett úrrá rajta a kormány politikáját látva, amikor azt tapasztalta, hogy kétharmad birtokában gyakorlatilag bármit megtehetnek.

Eszter még csak elsőéves, így élénken élnek benne az idei felvételi káosz élményei. Szeptemberben kezdte el az ELTE szociológia szakát, mivel állami ösztöndíjasként tanul, neki is alá kellett írnia a hallgató szerződést. Arra számít, hogy a végzést követő 20 évben nem fog annyi ideig külföldön tanulni, hogy vissza kelljen fizetnie képzése költségeit. Nem titkolja: sok diáktársához hasonlóan bízik benne, hogy a röghöz kötő szerződés intézményét addig úgyis eltörlik. A felvételinél beírtak fizetős szakokat is, ha nagyon muszáj lett volna, szülei ki tudták volna fizetni a tandíjat, de nem könnyen. „Akik úgy gondolkodnak, hogy a diákoknak törleszteniük kell a társadalom számára, mivel az adófizetők pénzéből tanulnak, kiemelnek egy elemet a globalizált EU-s rendszerből, és csak azt nézik, ami őket hátrányosan érinti. El kell fogadni a szabad tőke- és munkaerő-áramlást, aminek ők ugyanúgy a haszonélvezői, mint bárki más” – érvel határozott hangon.

Esztert már fiatalabb korától érdekelték az emberi jogi problémák és a társadalmi egyenlőtlenség kérdése, így kötött ki a szociológia szakon, de édesanyjához hasonlóan nyelvet is szeretne tanítani és jógaoktatónak is tanul. Azt nem vitatja, hogy a köz- és a felsőoktatás reformra szorul, de nem ilyen hirtelen és nem így. Szerinte nem szükséges, hogy mindenki ugyanúgy gondolkozzon a helyes oktatási koncepció kérdéséről, ő is például utópiának gondolja a teljesen ingyenes felsőoktatást egy ilyen rossz gazdasági helyzetben lévő országban. „Be kell látni azt, hogy a pénznek van motiváló ereje, ami maga után von egy fogyasztói szemléletet az oktatásban is. Ezzel nincsen semmi baj. Ha valaki fizet, nem fogja ellógni az előadásokat, és fontos lesz neki, hogy jó színvonalú oktatást kapjon. A lényeg az lenne, hogy jól tanulnak, átkerülhessenek az ingyenes képzésbe, emellett pedig szociálisan nagyon érzékeny szisztémára lenne szükség.”

A kormány kommunikációját, a miniszterelnök nyilatkozatait csupán trükknek tartja. Úgy gondolja, Orbán Viktor megnyilatkozásai egyáltalán nem hitelesek, csupán próbálja megnyugtatni a diákokat, miközben az egyre több elvonás következtében egyértelmű, hogy kevesebb diák tanulhat majd a felsőoktatásban, ráadásul alacsonyabb színvonalon. „Jelenleg sok minden a kormány kezére játszik, a csökkentett keretszámok bejelentését az utolsó, zh-kkal teli hétre időzítették, most jön a karácsony, utána pedig a vizsgák, ráadásul hideg is van. Nagy dolog, hogy ennek ellenére ennyi megmozdulást sikerült megszervezni” – vélekedik Eszter, szerinte fel lehet és fel is kell rázni az embereket. Céljuk, hogy minden egyetemen és főiskolán legyen a hálózatnak egy sejtje, így hosszabb távon is mobilizálhatóak lennének a diákok. „Vidéken is nagyon lelkesek a diákok, ott azonban még kicsit szervezetlenebb az ellenállás. Egyre több középiskolából is kapunk leveleket, hogy szeretnének valamit tenni, de ez még sokszor elbukik az iskolaigazgatókon, akik sok helyen félnek.”

Turai Eszter azt ígéri, az ünnepek után folytatják a tiltakozásokat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!