A Pentagon titkai

 
A Pentagon titkai

Spielberg mester újfent megcsillogtatta remek kézműves erényeit: filmje minden kockáján ott virít az Oscar-vízjel, az „engem válasszatok!”, ráadásul Amerika kedvenc színészei, Meryl Streep és Tom Hanks játsszák (inkább kitöltik) a hétköznapi hős karaktereket. Streepet a nullához közelítő teljesítményével is beszuszakolták a legjobb női főszereplő Oscar-jelöltek közé – a színész (és liberális) többségű Filmakadémián még nem unják, hogy az anyakirálynő (Trump legnagyobb hollywoodi kritikusa) pár éve csak csuklóból döntögeti saját rekordjait.

Ezúttal ő az özvegy, aki az apja, majd a férje halála után megörököli az ekkoriban még csak helyben ismert Washington Post napilap irányítását. A befektetők és a sajtószabadság szentségei közt egyensúlyozva próbál boldogulni egy férfiak uralta világban, míg a tisztesség úgy nem kívánja, hogy fellázadjon és kiálljon a maga és lapja érdekeiért. Hanks pedig a feddhetetlen főszerkesztő, aki ugyan nem a vagyonával felel, de saját és kollégái személyi szabadságát is kész kockára tenni, miután egy informátortól megkapja az amerikai kormányok sorának inkompetenciáját és korruptságát leleplező, szupertitkos kormányzati jelentéseket.

A vietnami háborúról hazudott mindenki, a nagy Roosevelttől az imádott Kennedyig, ámde végül az eleve ostobának tartott Nixon vitte el a balhét. Elindul a drámai zenei aláfestésekkel kísért, tökéletes nézői élményre optimalizált szabadságharc.

Sajtótörténeti mérföldkövek szemtanúi lehetünk – először fogtak össze ősrivális lapok a véleménynyilvánítás és a tájékoztatás szabadságát megvédendő –, és nosztalgiával figyelhetjük az újságírás indigó- és ólomfoltos kezek közt lüktető hőskorát. Mindennek az alsó szólama a szomorkás vágyakozás, milyen jó lenne most egy újabb Watergate-botrány, csakhogy az igazságot semmibe vevő, a tényeket meghazudtoló „posztfaktuális” korban talán már az ingerküszöböt se vinné át egy ilyen bomba sztori.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!