Dés László–Geszti Péter–Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk, Vígszínház
A Pál utcai fiúk vígszínházbeli adaptációjától valósággal felrobbant a zsúfolásig telt színház.
Szélfúvással kezdődik és végződik Molnár Ferenc klasszikusa a Marton László rendezte előadásban. A kettő között pedig elsüvít felettünk a Pál utcaiak morálja. Arcpirítón áll előttünk a kor, amelyben még létezik közösségi ügy, és még mindenki hajlandó is áldozatokat hozni érte. A kor, amelyben mind a két táborban fontos a becsület és a hősiesség, még akkor is, ha már időnként itt is felüti fejét a perpatvar, a hatalmi torzsalkodás.
Így hát Molnár régimódi története úgy kell, mint egy falat kenyér.
Ha pedig azt egy alkotóközösség ilyen színvonalon, az eredeti mű szellemiségét őrizve tudja maira hangszerelni és népszerűsíteni, valódi ünneppel ér fel.
A világhírű regényéből készült remekül megszerkesztett szövegkönyv Grecsó Krisztián író és Radnóti Zsuzsa dramaturg érdeme. A dalok a Dés László és Geszti Péter szerzőpáros munkája, s bár ezek nem egetrengetőek, jól szolgálják a történetet, és könnyen a fülünkbe másznak. Pláne olyan tolmácsolásban, ahogy azt a Vígszínház ifjú művészei teszik. Az előadás igazi ereje is bennük, a Szent István körúti fiúkban rejlik – az a hit, odaadás és lelkesedés, amivel itt megjelenítik e legendás történetet (és amellyel a Pál utcaiak szellemiségét is megidézik) grániterejűvé teszi azt.
Remek színészi összjáték társul mindehhez. Wunderlich József Bokaként, Józan László Áts Feriként, Vecsei Miklós Nemecsekként nyújt emlékezetes alakítást.
De erőként jelenik meg az a csapatmunka is, rendezőstül, koreográfustul, tervezőstül, ami az előadást mindvégig jellemzi. Nem utolsósorban az alkotók érdeme, hogy szerencsésen elkerülik a musicalsémákat, giccsbe hajló kötelező műfaji köröket.
Maga a rendezés és előadásmód nem tobzódik a nagyszínpad kínálta effektekben, nem azokkal igyekszik hatást gyakorolni. És épp visszafogottságával képes hatni. Magában az emberben és a közösségben rejlő tiszta erőben bízik. És jól teszi, mert az elementárisan ragad magával.
Egy szó, mint száz, itt most minden a helyén van, és minden működik is. Így Nemecsek megingathatatlanul tisztességes, magától értetődőn bátor közlegénye jó néhány percre hús-vér ikonná válhat. A „Miért félünk, miért élünk, ha nem egy álomért?” dal pedig a fináléban már nem nyálas slágerszövegnek hangzik, mert megelőzi az a két óra, ami súlyt és hitelt ad neki.
Színházzal a beteg gyerekekért.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat a hagyományoknak megfelelően idén ismét megtartja jótékonysági estjét a Vígszínházban december 21-én. A Pál utcai fiúk emelt díjas (25 ezer Ft-os) jegyeinek megvásárlásával a nézők a szolgálat egészségügyi programját támogatják.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
