Tudáson túli világ - Pálfi György legújabb filmjének, Az Úr hangjának forgatásán jártunk

A „család- és identitáskereső, sci-fi és krimialapú road movie” műfajú alkotás alapja Stanislaw Lem a filmmel azonos című – Az Úr hangja – regénye. A film arra keresi a választ, létre tud-e jönni a kívánatos apa-fiú kapcsolat, ha a felek negyven év után találkoznak. Illetve, hogy eltérő kommunikációs eszközök révén mégis szót lehet-e érteni egymással.

Az elégedett rendező, Pálfi György a forgatáson lapunknak azt mondta, a produkciónak része még egy kétnapos „pótforgatás”, amikor például a kezdőjelenetet veszik fel, ami speciális technikát igényel: egy nagy asztalon különböző kémiai kísérletek sora zajlik majd.

„Stanislaw Lem művét tíz éve olvastam, hat éve már hivatkoztam rá filmalapanyagként. Érdekelt, mit mond ma egy ’68-ban íródott és akkor játszódó lengyel regény. A főhős eltűnt apja matematikus, őt kezdi el keresni a fiú, s közben válaszokat kap a múlt rejtélyeire is. Nemcsak a család problémája, hanem az emberiség gondjaira is rávilágít, az intim családi esemény kitágul: a Föld, az emberiség és az univerzum egészére. Megjelenik a tudáson túli világ, amit hittel, fantáziával töltünk ki” – meséli a rendező. Akinek édesapjával nagyon jó a kapcsolata, pont ellentétes a filmbeli helyzettel, de eljátszott a gondolattal: mi lett volna, ha…

A külföldi és a hazai forgatáson is szinte végig jelen volt Pusztai Ferenc producer. „Az készülhet el a felvett anyagokból, amit megálmodtunk, bár nem volt felhőtlen a munka a kanadaiakkal, az erős kulturális és mentalitásbeli különbségek köztünk és az észak-amerikai stáb között sokszor nem várt nehézségű helyzeteket okoztak. Ennek ellenére nagyon jó, színes az anyag, igazi vizuális csemege lesz, sok érdekességgel” – véli Pusztai Ferenc, a KMH Film vezetője.

A film főszerepeit Polgár Csaba és Eric Peterson kanadai színész, valamint Kiss Diána Magdolna alakítják, utóbbi az utolsó forgatási jelenetben egy amerikai konferencián mond beszédet – ezért a száz statiszta és a bálterem.

Polgár Csaba a főszereplő Pétert játssza, akinek édesapja egy svédországi kongresszusról egyszerűen nem tért haza. Évtizedekkel később egy dokumentumfilmben mintha apját vélné felfedezni, ezért egy amerikai tartózkodás alatt megpróbálja felkutatni. „Űrutazáshoz hasonló volt az egész, már maga a lehetőség is. A filmforgatás teljesen más, mint a színház: szét vannak szabdalva a jelenetek, időben ugrálunk, rá kell érezni, nagyon észnél kell lenni. Világok találkozása nagyon szórakoztató: a magyar és az amerikai, illetve kanadai mentalitás, illetve ahogy a mondanivaló kitágul és az egész emberiség, az univerzum is »képbe kerül«. A többi a vágószobában dől el, akár még természetfilm is lehet belőle, a gyönyörű helyszín adott volt” – teszi hozzá nevetve Polgár Csaba.

„A főszereplő barátnőjét játszom, a szociológus Dórát – mondja Kiss Diána Magdolna. – Tanulságos volt amerikai és kanadai színészekkel dolgozni.

Lassabbak, ráérősebbek és más a munkamódszer is: például sokkal komolyabb a hierarchia, volt olyan, hogy a stábtagok nem szólíthattak meg engem vagy a rendezőt. Ez nagyon furcsa volt, mert én kommunikációmániás vagyok.” A színésznő – aki Pálfi előző filmjében, a Szabadesésben is játszott – először járt a tengerentúlon, és lenyűgözte őt New York, bár a 42 fokban való forgatás megviselte.

„A forgatás során voltam mérges és nagyon kedves, valamint ennek az összes variációja. A kanadai napoknál mindent be kellett vetnem, de csak arra fókuszáltunk, hogy meglegyen az anyag és hogy jó filmet készítsünk, hiszen akkor az minden bosszúságot felülír” – hangsúlyozza Pálfi György, aki azt is elárulta, nem tett le a Toldi megvalósításáról sem.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!