Gyorskölcsönöket ígérnek kamatsapka nélkül
Jártában-keltében az ember óriásplakátokon,
otthon, a fotelban ülve a tévéképernyőn és az újságok oldalain
találkozik számos, sőt lassan megszámlálhatatlan pénzintézet
„fantasztikus” ajánlatával. Mintha mindenki a mi jólétünkért dolgozna,
rugalmas és gyors megoldást kínálva lépten-nyomon előforduló
financiális gondjainkra.
A megszorítások idején nagyon sokan a hitelt is hitelből próbálják fedezni – mintegy átvészelve a nadrágszíjszorítós időket. Ez persze Barna Zsuzsa lakossági, háztartási pénzügyekkel is foglakozó közgazdász-szociológus szerint egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb megoldás, mert hamar bekerülhetünk a rosszul fizető adósok szépen szaporodó sorába növekvő eladósodásunk miatt – ami ugyakkor a többi potenciális hitelfelvevő esélyét is rontja, mert a növekvő kockázat – ugye – növeli a kamatszintet. Az év elején most megtorpanni látszik a szakember szerint az eddigi tendencia – bár lehet, hogy azért, mert karácsony előtt már mindenki felvette soros fogyasztási kölcsönét –, amely a felvett hitelek ugrásszerű növekedését jelezte. Ez azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy megfontoltabbak lettünk a hitelre vásárlásban, költekezésben, hanem sokkalta inkább azt: már nem tudunk hová, mire eladósodni, s kezd telítődni a piac. A mögöttünk hagyott 2007-es esztendő novemberében 195 milliárd forint értékű új hitelt vettünk fel, a felvett hitelek nettó értéke most először meghaladta a megtakarításokét; gyors ütemben folytatódott a lakosság eladósodása. Tény viszont: most mérséklődni látszik a háztartásokba újonnan kihelyezett hitelek száma, ám az összegszerűség nem csökken, hanem inkább nő. Több mint félmillió magyar állampolgár van jelentősebb fizetési elmaradásban, csúszásban, s havonta állítólag legalább tízezer új név kerül fel a BAR-listára. A személyautót jórészt hitelből vásárlók pedig annyira elgaloppírozták magukat – többnyire kedvezményes lakáshitelük is van afféle „húzóhitelként”, amely magával sodort újabb tartós fogyasztási cikkekre, lakberendezésre szánt kölcsönöket is –, hogy csak tavaly negyvenezer autót kellett visszavenni tőlük. Egyre több a bankokon kívüli, úgynevezett gyorskölcsönöket nyújtó hazai és nemzetközi cég is, amelyek azoknak is, így a BAR-listásoknak is – folyósítanak kölcsönt, akiknek a nagybankok (már és még) nem.
Ilyen a Nagy-Britanniából érkezett Provident Zrt. is, amelynek munkatársai telefonhívásra jönnek házhoz a pénzt átadni – 30 ezertől 200 ezer forintig terjedő summát –, majd heti rendszerességgel a törlesztőrészleteket beszedni, szintén a lakásunkon. Honlapjuk szerint „kezes nélkül, egyszerűen, kényelmesen”. Aki nem szereti, ha pénzügyekkel a privát szférájában zargatják, az persze ne vegyen fel ilyen gyorskölcsönt – már csak azért sem, mert magyarul akár uzsorakamatnak is nevezhető az, amit a szolgáltatásért kérnek. Ez persze nem törvénytelen „úgy általában”, hiszen a cég hazájában sem, meg nálunk sem létezik úgynevezett kamatsapka, azaz maximált kamat. Francia- és Németországban van ilyen, Lengyelországban nemrég, 2005-ben vezették be. Egy példa a személyi kölcsön típusú konstrukcióra: 80 000 Ft kölcsön esetén a szolgáltatási díj összesen 57 280 Ft, így a heti törlesztés 3432 Ft, 40 hétre. A teljes visszafizetendő pénzösszeg egyenlő a felvett kölcsön és a szolgáltatási díj összegével. Na már most, ha a heti részletet beszorozzuk a 40 héttel, akkor a teljes visszafizetendő summa bizony húzós. Persze a cég becsületesen be is vallja: a THM – a teljes hiteldíj mutató – nem azonos a kamattal, az ő THM-jük, vagyis az összes költségtételt magában foglaló mutató egyébként 242-437 százalékos. De hát ugye senki háta mögött nem állnak csőre töltött pisztollyal, hogy:” na, írd már alá ezt a szerződést!” Csakhogy a szükség olykor nagy úr…
Binder István, a pénzintézeteket és biztosítókat felügyelő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) szóvivője a VH-nak elmondta, a magyar Polgári Törvényköny (Ptk.) tiltja az uzsorás szerződéseket, de ezt elég nehéz bizonyítani, hiszen egyszerre két feltételt kell bizonyítani: azt, hogy a kapott szolgáltatás értéke nem állt arányban a juttatásssal, s azt, hogy úgy vettem igénybe, hogy kihasználták a helyzetemet. Arról nem tudnak a PSZÁF-nél, s nem ismerik a joggyakorlatot, hogy gyorshitel kapcsán bárki perelt, vagy ha perelt netán, akkor pert nyert volna. A szóvivő állítja: érdemes a honlapjukat az interneten (www.pszaf.hu) felkeresni bármilyen hitelfelvétel, de különösen az egész kontinensünkön mindenütt a legdrágább, a szabad felhasználású fogyasztási, azaz személyi hitelek felvétele előtt. Ott a fogyasztóknak szánt információk között akár bankra, s személyre – szerény személyünkre – lebontva a kalkulátor segítségével a számunkra legtestreszabottabb kölcsönt találhatjuk meg a teljes banki kínálatból. Sok bank kínál ingatlanfedezetes személyi kölcsönt: az UniCredit akár jövedelemigazolás nélkül ad 30 milliót, mondjuk, 30 évre, van türelmi idő is, de van „feltöltéses” hitelük is, amikor x havi törlesztés után részben vagy egészben újra kapja a már visszafizetett összeget is. És létezik minihitel, akár devizában is, például 300 ezer forintnyi keretig. A bank azonban saját hitelbírálata alapján dönt, s hirdetései nem számítanak ajánlattételnek, a kondíciókat a konkrét, megkötendő szerződésben határozza meg. A THM-ek viszont ma már mindenütt egységesek – az ördög azonban a részletekben lakozik.
A minap a tekintélyes svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung foglalkozott azzal, hogy hazánkban a hitelt felvevő háztartások alig vannak tudatában annak, hogy a forint gyengülése vagy a svájci frank erősödése miként növelheti meg a forintban számolt havi jelzálogkamatukat. Az előnyösebb törlesztőkamat miatt nemcsak a ház- vagy lakásvásárlásoknál vesznek fel egyre többen külföldi valutában, elsősorban svájci frankban jegyzett jelzáloghitelt, hanem új személygépkocsik beszerzésénél is; a magánháztartások hitelfelvételeinek több mint a fele külföldi valutában történik. Amennyiben valaki bajba kerül, Binder István szerint érdemes a fejet nem strucc módra homokba dugni, hanem bemenni a bankba és szerződésmódosítást kérni, megegyezni. Egy hosszabb futamidő esetleg kisebb havi törlesztőrészletekkel még mindig jobb, mint a kivárás vagy éppen a kapkodás, nem beszélve a BAR-listáról, ahonnét öt esztendőn át nem lehet lekerülni még további „rendes törlesztésssel” sem, s ezen idő alatt új kölcsönhöz sem juthatunk, még akkor sem, ha közben, pénzhez jutva a tartozásunkat teljesen ki is fizettük. Létezik egyre több helyütt – például a Budapest Banknál is – úgynevezett adósságrendező hitel, ez történetesen 7,5 százalékos THM-mel, amellyel az adós, ha még nem esett késedelembe, régebbi több felvett kölcsönét egyben tudja törleszteni, mert az új bankja átvállalja azokat. Ez akkor hatékony, ha mondjuk korábbi, nagyobb inflációs környezetben felvett hiteleinket akarjuk fizetni egyben, s most olcsóbban juthatunk hozzá. De persze nem automatikusan járunk jobban – ezért érdemes a kalkulátorral kalkulálni.
Az Európai Parlament a múlt héten döntött, 2010-től az összes uniós tagországban egységes direktíva nyomán kell majd a pénzintézeteknek tájékoztatni a fogyasztókat. Amúgy minden három uniós állampolgár közül kettő hitelre vásárol lakást, autót, tartós fogyasztási cikket: őket lesz hivatott a pénzpiacon védeni a közös brüsszeli irányelv. Ez meghatározza a kamatot, a THM-et, az előtörlesztésnél ráterhelhelő pluszköltséget, s egy, a szerződéskötéstől számított 14 napon belüli elállási lehetőséget. A fogyasztók mind-
ettől azt várják – bár csodát azért nem érdemes remélni –, hogy majd előbb-utóbb csökkennek a kamatok, nagyobb lesz a bankok közti – határokon átnyúló verseny, így akár majd Milanóba is elmehetünk hitelért, vagy – mondjuk – Amszterdamból jönnek érte Budapestre. Egyébként a leggyakoribb gyors, nem túl nagy formalitásokkal igénybe vehető, ám mindenütt nagy kamatú fogyasztási hitelek ma még az eurózónában sem egységesek. S bár a közös európai bank központi kamata 4 százalékos, van olyan ország, ahol a személyi kölcsönök kamatai csak 6-7, de van, ahol 12-16 százalékosak, ehhez jönnek az egyéb költségtételek, így a THM-mutatók még magasabbak.Gündisch Mónika