Bakos Piroska mindig énekel a Híradó előtt
A labdarúgó Európa-bajnokság alatt Bakos Piroska tudósította a Magyar
Televízió nézőit Bécsből. „Huszonhét napot voltam kint, ezalatt tízszer
jelentkeztem élőben. Kemény hónap volt, úgy érzem, ezek után szinte
bármit képes vagyok megcsinálni” – mondta.
„Ketten voltunk egy operatőr lánnyal, akivel hat ember munkáját végeztük. Ő volt a technikus, az operatőr és a vágó, én a szerkesztő, riporter, műsorvezető. Magunkra voltunk utalva. Egy ilyen kiküldetés arra is jó, hogy az ember felmérje saját határait, lehetőségeit, én megbizonyosodtam kitartásomról és elszántságomról. Élveztem a kinti munkát, nagyszerű dolog ilyen világméretű esemény részese lenni. Riporterből lettem műsorvezető; jó érzés vissza-vissza térni a terepre, közvetlen közelében lenni az eseményeknek” – tette hozzá.
Bakos Piroska a pécsi egyetemre járt, kommunikáció szakra. Először a rádiónál, majd a városi televíziónál volt gyakorlaton. „Örülök, hogy szakirányú végzettségem van, hiányozna a háttértudás és az elmélet, melyet nem kaptam volna meg, ha csupán újságíró-iskolát végzek az érettségi mellé. Már általános iskolás koromban magamnak tévéztem. Volt mikrofonom – általában egy fogas – és ennek segítségével eljátszottam a riporter és az interjúalany szerepét. Szüleimmel, osztálytársaimmal is számtalanszor készítettem interjút, sokan még ma is emlékeznek rá. Később szavaló és szép beszéd versenyeken indultam. A másik, számomra fontos terület a zene volt; zongoráztam és kórusban énekeltem. A fellépés, a szereplés mindennapos része volt az életemnek, egy időben még színész is szerettem volna lenni. A tévézés azonban felülkerekedett. A beszéd mindig sokat jelentett. Évekig foglalkoztam a hangommal és azzal, hogy helyesen beszéljek. Talán ezért nem választottam az írott újságírást” – magyarázta.
Az egyetem után Budapestre akart jönni, vonzotta a város és több évfolyamtársa is itt dolgozott már. Friss diplomásként azonban nehéz helyzetben volt a fővárosban, ezért jelentkezett a Magyar Televízió riporterpályázatára Sopronba. „Három évet töltöttem a regionális televíziónál, voltam szerkesztő, riporter, műsorvezető. Magazinnál, híradónál is. A német az első idegen nyelvem, többször voltam ösztöndíjjal Ausztriában, Németországban. A ZDF csatornánál kétszer is voltam gyakorlaton, a Sat1-nél is dolgoztam; igyekeztem minden lehetőséget kihasználni. Forgathattam egy riportot is, ami óriási szó volt arrafelé a gyakornokok között. A ZDF egyik műsorában ezt saját hangomon mondhattam el, németül, amire ma is büszke vagyok” – emlékezett vissza.
Öt éve vették fel az MTV-hez riporternek, majd a Híradó műsorvezetője lett. Előfordul, hogy az Estének készít anyagot, vagy külföldről tudósít, de dolgozott a Kultúrháznak is. „A Híradónál Süveges Gergővel kezdtem párban. Szerencsém volt, hogy ő nyugodt ember. Én iszonyúan ideges voltam az első adás előtt. A hírműfajjal egymásra találtunk. Elsősorban alkati kérdés, ki, miben jó. A könnyed műfajokban is szívesen kipróbálnám magam, de azt gondolom, nekem jobban áll és hitelesebb, amit most csinálok.”
Vidám, kedves, bohó lány, ha ez nem is látszik mindig a képernyőn. Sokan, akik ismerik, csodálkoznak, mert merevnek, komolynak látják a Híradóban. „A kamera előtti énem valóban határozottabb, komolyabb, hiszen a híradó ilyen műfaj, de úgy érzem, bele kell csempészni az ember saját stílusát is a stúdióbeli viselkedésébe is. Magyarországon, főként a közszolgálatban a híradót igen kötött műfajként kezelik. Sok külföldi csatornánál jóval lazábbak a műsorvezetők, személyesebb hangon szólnak a nézőkhöz. Nálunk a közszolgálat inkább a merevséghez húz. A váltás azonban itthon is érzékelhető. Az öltözködésben már elkezdődött; nem csak zakót hordanak a lányok, hanem blúzokat, ingeket is. Viselkedésben, hangvételben nehezebb megtalálni, hol a határ. Én rengeteget mosolygok a Híradó elején és végén, hiszen ekkor közvetlen kapcsolatban vagyok a nézővel, hozzá szólok. Jólesik az embereknek, ha hajnalban egy mosoly kíséretében kívánok nekik szép napot” – mondta a műsorvezető, aki adás előtt énekelni szokott. „Úgy megyek le a negyedik emeletről az elsőre, hogy közben skálázom. Fellazítom a hangszálaimat és közben fejben is felkészülök. Eleinte sokan kinéztek a folyosóra…” – nevetett. „Ha csak öt perc, ha fél óra lesz is az adás, ilyenkor ki kell lépnem a mindennapokból és egyetlen feladatra kell koncentrálnom. Maximalista vagyok magammal szemben, de a munkatársaimmal is. A kritikát, megvallom őszintén, időnként nehezen kezelem, de mindig elgodolkodom rajta. Nagyon fontos a nem tévések véleménye. Nem szeretnék abba a csapdába esni, hogy csupán a kollégáim szakmai véleményére hallgatok, hiszen ők nem a nézők szemével látnak. Ezzel együtt tudom, hogy mindig lesznek olyanok, akiknek nem tetszem, csupán azért, amilyen vagyok. De ezzel egy műsorvezetőnek minél előbb ki kell békülnie.”
Á.D.