Magyarország igenis ért el sikereket

A Hetek című lap Trianonról szóló cikkében Ormos Mária professzor szerint a németek azért tudták feldolgozni a második világháború traumáját, mert a német nép sikereket ért el. „Halmozva diplomáciai és gazdasági sikereket, újból Európa meghatározó hatalmává váltak.” Ezt olvasva tettem fel magamnak a kérdést: nem ért el Magyarország is sikereket? A válasz: dehogynem. Csak mi nem értékeljük saját sikereinket.

Induljunk el 1945-től. Hazánkat a világ Hitler utolsó csatlósának tekintette. Az országból elhurcolták a mezőgazdaság kincseit, a törzskönyvezett jószágot, a gépeket,  a gyárak mozgatható gépállományát. A zsidóknak a Magyar Nemzeti Bankban letétbe helyezett értékeit tartalmazó úgynevezett aranyvonatot az amerikai hadsereg annak ellenére hadizsákmánynak tekintette, hogy még éltek az eredeti tulajdonosok és/vagy azok örökösei. Amit a nyilasok nem adtak át ellenszolgáltatás nélkül barátaiknak, a náciknak, azt vitték az oroszok.
Az országot lerombolták, Budapesten nem volt egyetlen olyan ház sem, amelyen ne lett volna háborús sérülés, folyóinkon nem maradt meg egyetlen híd sem. Népességünk létszámához viszonyítva ugyanolyan nagy volt a háborús veszteségünk, mint a németeknek vagy a szovjeteknek. Budapesten a hadiüzemekben még megmaradt néhány férfi, de vidéken még a levente korúakat is elhurcolták. Mikor ezek a fiúk az amerikai fogságból hazafelé tartottak, akkor a szovjetek elhurcolták őket kicsit robotolni. A fogságból hazakerült férfiak jelentős része két hét alatt abban az ukránnak nevezett hasmenéses betegségben halt meg, amelyet a táborokban szedett össze. Ilyen esetben a család még a hadiárva és a hadiözvegy segélyre sem volt jogosult. Jelentős jóvátételnek nevezett hadisarcot kellett fizetnünk, és el kellett helyeznünk a Benes-dekrétum következtében egy szál ruhában kitelepített honfitársainkat.
Ennek ellenére 1949-ben egész Európában nálunk volt először mit enni. A magyar termelés hozta az utolsó békeév, 1938 termelési szintjét. Ez nem volt siker?
A levert 1956-os forradalom ellenére az 1970-es évekre mi voltunk a legvidámabb barakk a KGST-országok között. Bevezettük a gyest és a gyedet, a magyar mezőgazdasági termelőszövetkezetek világviszonylatban a legjobbak voltak, mert egyesítették a nagyüzemi és a családi gazdaság előnyeit. Megépítettük Pakson az atomerőművünket, kitűnő nukleáris műszereket gyártottunk. A világon elsőként bevezettük az SI-mértékegységrendszert. Kádár János volt az első kommunista vezető, aki találkozott a pápával. Műszaki szervezetek előszeretettel alkalmaztak magyar vezetőket. Például a Párizsi székhelyű Súly és Mértékügyi Szervezet ügyvezető alelnöke Honti Péter, a Nemzetközi Színbizottság alügyvezető elnöke Sanda János neves magyar szakértő lett. Ez nem minősül sikernek?
Jelenleg is számos magyar találmány bizonyult sikeresnek, például a villamos meghajtású gépkocsi vagy a tornádó típusú, mozgó alkatrész nélküli szélerőmű.
Egy szó mint száz, van mire szerénynek lennünk!
Dr. Freud Gézáné, Budapest

A cikkhez tartozó képek

A cikkben hivatkozott linkek