A britek vérszemet kaptak.
A 2012-es londoni olimpián nyújtott fantasztikus teljesítményük – 65 érem, közötte 29 arany – után azt remélik, hogy az épp egy év múlva esedékes szocsi téli olimpia ugyancsak „minden idők” legjobb brit olimpiája lesz.
Mellesleg az eddigi összteljesítmény több mint szerény: a téli olimpiák teljes hosszában a brit csapat összesen 22 érmet nyert, a legutóbbi, vancouveri játékokon (2010) egyet – igaz, az arany volt. Esélyeseik mindig voltak, de sportolóik 1997-ig semmilyen állami támogatást nem kaptak, és azóta is csak szerényet. A vancouveri csapat felkészítését például annyi pénzzel „ösztönözte” a UK Sport névre hallgató (költségvetési pénzekből és lottóbevételekből gazdálkodó) pénzosztó szervezet, amennyi még az ötödét se tette ki a londoni olimpiára készülő brit atléták támogatásának.
Ha nem is minden, de sok minden múlik a pénzen. Mivel a Londonban szereplő sportolók a felkészülés éveiben annyi pénzt kaptak, mint még soha, most a UK Sport eldöntötte, hogy „beruház” Szocsira is, nehogy a brit éremjelöltekben benne maradjon az érem. A Fekete-tenger partjára indulók (illetve szövetségeik) a vancouveri pénz közel két és félszeresét – 5,8 millió angol font helyett 13 milliót – kapták meg, magyar pénzben 4,5 milliárd forintot, ami ahhoz képest, hogy a brit esélyek a szánkóra, a curlingre, a rövidpályás gyorskorcsolyára és a hódeszkára korlátozódnak (a jégkorong nincs közöttük) és a célkitűzés „egynél valamivel több érem”, gyönyörű összeg. Négy érmet a britek utoljára 1924-ben nyertek.
Tavaly decemberben „kialakultak” a 2016-os riói nyári olimpia támogatásának keretei is. Kiderült, hogy a UK Sport – amely a „kiemelkedő teljesítmények”, sokkal kevésbé a remények jutalmazására van szakosodva, és az utánpótlás-nevelést se támogatja – roppant következetesen osztogatott. Azok a sportágak, amelyek Londonban – elsősorban aranyakkal – nagyszerűen teljesítettek és/vagy elérték az eléjük kitűzött célt (amely lehetett egy 6-8. helyezés is), többet kaptak, mint London előtt. Amelyek nem, azok, a ritka kivételtől eltekintve, kevesebbet. A riói listát az evezősök vezetik 32,6 millió fonttal, őket követik a kerékpárosok, az atléták, a vitorlázók és az úszók. Utóbbiakat egyébként a UK Sport a kitűzött céltól való erős elmaradás miatt megbüntette: hatalmas pénzükből (25 millió) elvett négyet. Akadt két olyan sportág is – a kézilabda és a kosárlabda – amelyet a reménytelen londoni produkció miatt Rió előtt egy fillérrel sem támogat a szervezet. És essék szó még egy látványsportról: a brit vízilabda támogatását megnövelték, de úgy, hogy abból a férfiak semmit sem kapnak, csak a nők. (Azok a sportágak, amelyek teljesen professzionálisak és amúgy is „úsznak a pénzben” – a labdarúgás és a tenisz – eleve kimaradtak a pénzosztásból.)
Mint látható, brit földön, amikor állami támogatásról van szó, fütyülnek a látványsportokra. Az olimpiai eredményesség az egyetlen szempont. Ha ugyanez a modell érvényesülne Magyarországon, akkor a Londonban 3 aranyat szerző kajakkenusainknak kellene a legtöbb állami forráshoz jutnia, ám mint tudjuk, a szövetség csak álmodik arról, hogy Rióig annyi pénzt kapjon, mint a „kétaranyas” brit. Azaz közel 7 milliárd forintot.
És még némi összehasonlítás. Nagy-Britannia sokszorta gazdagabb ország, mint a mienk. És a nagyvonalú UK Sport évi 35 milliárd forintnál (100 millió fontnál) nagyobb összeget még így se tud szétosztani a sok-sok sportág között. Tessék most ezt a számot összevetni azzal az összeggel, amelyhez egyedül – az Európában is jelentéktelen – magyar labdarúgás jut hol TAO-pénzek, hol füves pályák, hol esztelen stadionépítések formájában és hozzáadni a többi – egyébként szigorúan üzleti alapon működő – látványsport TAO-támogatását. Még idevehetjük mindazt, amit a MOB az idénre már szétosztott a nem látványsportoknak (1,5 milliárd), plusz a beígért 15 milliárdnyi költségvetési forrást (melynek, mint tudjuk, egyelőre nincs nyoma a költségvetésben, legföljebb a tartalék jöhet szóba). S ekkor kiderül, hogy mi egyáltalán nem vagyunk szegényebbek mint a britek, legfeljebb behunyjunk a szemünket és betapasztjuk a fülünket, ha valaki fölemlegeti, hogy látványsportjaink és az olimpiai arany között még ott is nőtt a távolság (vízilabda), ahol nem kellett volna.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!