Orbán Viktor idei tusnádfürdői látogatása után, amelyet az előzetes várakozásokkal ellentétben messziről elkerültek a román politikai élet képviselői, azt lehetett gondolni, hogy elérkeztünk a román–magyar diplomáciai mélypontra, már minden megtörtént ebben az évben, ami megtörténhetett, semmi új nem jöhet. És jött.
Volt már eddig szó arról, hogy kiutasítják a magyar nagykövetet (miután Székelyföld „megalakításáról” nyilatkozott a román sajtónak), Németh Zsolt külügyi államtitkárként proklamálta(?) a székelyföldi zászlóháborút idén tavasszal. Olyan részletkérdések, hogy a közös román–magyar kormányülések hagyományával mi lesz, fel sem merültek az utóbbi években-hónapokban. Aki az események láncolatát átlátta, abban reménykedett, hogy a folyamatok romlása itt megáll. Nem így történt, az elmúlt héten a magyar külügy bekérette Románia budapesti nagykövetét, mert a román külügyminiszter, Titus Corlătean a nemzeti összetartozásról szóló törvényt a „versailles-i békeszerződés megkérdőjelezésének” nevezte.
Traian Băsescu államfő az utóbbi hetekben radikális nacionalista fogalmakat használ, mondhatni azóta, hogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn az „erős nemzetállam” szerepét hangsúlyozta, és azóta, hogy Tőkés László azt kérte, Magyarország vállaljon „védhatalmi státuszt” az erdélyi magyarok fölött. Mindennek már csak kiegészítése, illő hangulatú körítése volt Vona Gábor múlt vasárnapi üzenete, amelyet a székelyföldi Erdélyi Magyar Ifjak táborának díszvendégeként fogalmazott meg: a „magyar érdeket” akár konfliktus árán is védeni kell. Băsescu Moldáviában tett munkalátogatást ezen a nyáron, ahol azt mondta: csak kérnie kell az ott élő románoknak az egyesülést, és „megadatik”. Egyértelmű: Romániának van gyakorlata az „erős nemzetállami” politikai kultúrában, és ha meg kell mérkőzni, hát nem habozik visszanyúlni a hagyományokhoz.
A budapesti román nagykövet bekéretése előtt szintén az államfő nyilatkozta, hogy vége a magyar politikusok „erdélyi lófrálásának”, és annak, hogy nem tartják be az elvárható illemszabályokat. Băsescut, a román jobboldalt láthatóan sérti, hogy ellenzékbe szorulásuk után a Fidesz szembe fordult egykori partnerével, és alibinek használja saját pozicionálásához. Orbán úgy gyakorol erős érdekképviseletet Erdélyben, hogy saját, egykori politikai barátait hecceli ellenséggé, árnyékbokszol.
Adok-kapok alapon működik már hetek óta a nyilatkozatjátszma, valódi, háborús retorika szabadult el, így aztán már az sem meglepő, hogy az államfői székből jövőre távozó, és vélhetőleg új politikai szerepre készülő Băsescu azt üzente híveinek és ellenfeleinek (akik a jelenlegi kontextusban a magyarok), hogy Erdélyért nem pénzzel és szívességgel fizetett a román nép, hanem „vérrel”.
Itt, ennél a „véres” szintnél tart most a diplomatikusnak egyáltalán nem nevezhető, államelnöki szinten folyó verbális erőszak. Ha az elmúlt hónapok esemé nyeit vesszük alapul, akkor a jelek szerint a felek nem fognak meghátrálni, nem váltanak hangnemet, marad a szóháború. Ez azonban a látványos, riasztó, nyomasztó, anakronisztikus felszín, amelyet éppen ezért az időszerűtlenség miatt (no meg azért, mert nyilvánvaló, hogy mindez a jövő évi magyarországi és romániai kampányok része, kiindulópontja) nehéz komolyan venni. A háttérben sokkal nehezebben átlátható, de annál időszerűbb problémák válnak akuttá. Tusnádfürdőn Orbán Viktor például arra tett ígéretet, hogy támogatja az RMDSZ-t abban, hogy a román közigazgatás átalakítása az erdélyi magyar közösség számára előnyös legyen. Értsd ezalatt azt, hogy a magyar többségű megyék (Székelyföld) ne kerüljenek olyan adminisztratív egységbe, ahol a továbbiakban kisebbségben élhetnek, és tovább zsugorodhat a magyar érdekképviselet.
Ahhoz, hogy az ígéretét az Orbán-kormány tartania tudja, ki kellene javítania az elmúlt évek sorozatos diplomáciai hibáit, és új eszközöket kellene ehhez keresnie. Nem ez történik, Németh Zsolt és csapata tovább ront a helyzeten. Ez az erdélyi magyarok baja – mondhatja például a Fidesz, fittyet hányva a határon túli „felelősségvállalás” alkotmányos alapelvére. A helyzet azonban az, hogy ez nem csak az erdélyi magyarok baja.
Az erősödő nacionalizmus egy ideig felhajtó erő az erdélyi kampányokban, és egy bizonyos mértéken túl elrettentő erő. Ha valóban így készülünk az európai parlamenti választásokra, az államelnök-választásra, ahogyan azt az idei nyárvég ígéri, akkor jövőre vélhetőleg a vártnál gyengébb lesz az erdélyi magyarok EP-képviselete, ellehetetlenül, de legalábbis megnehezül a magyarországi kampány átszervezése a határon (és az erdélyi magyar szavazatok megszerzése). Annál erősebb lehet a román nacionalisták jelenléte, Traian Băsescu egyáltalán nem vonul nyugdíjba, hanem új nemzeti köntösben, új szerepben, új erővel folytatja. A Fidesz pedig gyorsan és biztosan vágja el az erdélyi utakat, átjárókat. Elvesztegetett szavazatok maradnak hátra, és az erdélyi magyarok, mint túszok.
Marosvásárhely
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!