Szenvedélyes biciklista voltam. A városban sokszor közlekedtem
drótszamárral – bár akkoriban még nem így nevezték. Most már a koromnál
és az ízületeim állapotánál fogva kénytelen vagyok a kerékpárról
lemondani. De ha most lennék ifjú, akkor se biztos, hogy kedvem lenne a
megnövekedett autóforgalomban biciklire ülni.
Az autózást szenvedélyesen bírálókkal elvben egyetértek, azonban gondolják csak meg: hogyan közlekedhetne egy idősebb, nehezen mozgó ember, vagy egy asszony két gyermekkel, csomagokkal, esőben, szélben, zsúfolt autóbuszon, villamoson? És hogyan nézne ki, ha egy elegánsan öltözött menedzser, hivatalába siető tisztviselő, kellemetlen időben is biciklizne? Én csak akkor ülök autóba, ha messzire kell mennem, ahová csak többszöri átszállással juthatnék el. Kívánatos lenne, ha kevesebb autó és több bicikli közlekedne a városban, de jelentős arányváltozás aligha remélhető. Ötven-hatvan évvel ezelőtt is éltünk, sokkal kevesebb autóval, azonban az életritmus jelentősen megváltozott, ehhez pedig eléggé hozzátartozik az autózás is, ami a technikai fejlődés velejárója..
Megértem a biciklisták indulatait és szándékait, azonban nekik is meg kell érteniük az autósok és a gyalogosok véleményét. A biciklisták minden kis rést kihasználva cikáznak az autók között. Nem törődnek a piros lámpával. Teljesen váratlanul kerülnek az autó mellé vagy elé, nem törődve a saját biztonságukkal. És a legkellemetlenebb: a legtöbb kerékpáros a járdán közlekedik, meglehetősen nagy sebességgel.
Az évenként megrendezett kerékpáros demonstráció – azt hiszem – éppen ellenkezésre ingerli a más járműveken közlekedőket. Aligha valószínű, hogy egy-egy ilyen tömegdemonstráció hatására sokan határoznának úgy, hogy ezentúl biciklivel fognak vásárolni, értekezletre, színházba, hivatalba menni. Hollandiában az ilyesminek régi hagyománya van és mindenütt biztonságosan le lehet állítani a kétkerekűt. Budapest egyelőre nemigen alkalmas erre. A kevés bicikliutat többnyire olyan járdákon jelölték ki, ahol bőségesen van hely ilyesmire. Ezeken a sávokon aránylag kicsi a kerékpáros forgalom és a gyalogosok észre sem veszik, hogy a kijelölt úton sétálnak. A keskenyebb, nagyobb forgalmú járdákon, úttesteken pedig nincsenek (és nem is lehetnének) kijelölt bicikliutak.
A felhívás szerint az autósok figyeljenek, vigyázzanak a biciklistákra! Ez helyes, de a biciklisták is vigyázzanak magukra! Tartsák be a közlekedés szabályait!
Dr. Bogárdi Mihály, Budapest
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!