Az az igazság, hogy torokszorítóan irigykedem. Hogy tud valaki ilyen gyönyörűen írni? Hogyan lehet a lélek láthatatlan rezdüléseit ilyen finoman kimondani, úgy, hogy nincs benne semmi kimódoltság, sallang, cicoma, csak mint az olajozott acélgörgők, úgy tekeregnek egymásba az egymásra talált szavak.

Tudták, hogy Márai Sándor lazacos szendvicset fogyasztott az Auguszt cukrászdában, miközben szakított szeretőjével, Mezey Máriával, a Vígszínház színésznőjével? Mielőtt bárki megbotránkozna, felejtsük el a szomorú szemű író patetikus tankönyvi életrajzát.

Vajon képes-e a színész az életben is belebújni szerepébe, és annyira azonosulni vele, hogy egy pillanatra se tűnjön elő mögüle valódi énje? Elég-e a tehetség a túléléshez?

Sosem értettem, hogy komolynak tartott zenészek miért égetik magukat pecsenyére az Eurovíziós Nyáldalfesztiválon. Többeknek – de leginkább Pély Barnának – ez már a köztévé által rendezett, A dal című versengésen sikerült, ahol a magyar induló kiválasztása volt a tét.

Ritkán panaszkodik stúdió Denzel Wa­shingtonra, most sincs oka rá: az Oscar-díjas színész a Védhetetlen bemutatójának hetében már majdnem visszahozta, amibe a film került (84 millió dolláros költségvetésből 65 millió dollárt). A thrillerről, amit ezen a héten mutattak be a magyar mozikban, New Yorkban nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek.

Valósággal szétkapkodják a színházak a Kossuth-díjas Bodrogi Gyulát. A Nemzet Színésze cím birtokosának nemrég volt bemutatója a Nemzetiben, Bródy Sándor A tanítónő című darabjában, de ezenkívül több színházban is játszik. Ugyanakkor rendületlenül vadászik, főz.

A fehér és bő vászon parasztgatya rácuppan a farmerre, csak meg kell kötni a madzagot, aztán jöhet a sokac bütykös harisnya és a bocskor. A szőrével kifelé fordított nehéz báránybőr bunda igazán meleg. Most jól jön, mert tartja még magát a tél, de ha jobb lenne az idő, izzadnék benne.

Újabb magyar filmes siker: a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével díjazták Fliegauf Bence Csak a szél című alkotását a 62. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, a Berlinálén tegnap este. A film a magyarországi romagyilkosságok drámáját dolgozza fel, szereplői amatőr színészek.

Nincs folyamatosság a különböző politikai kurzusok között. Amit a rendszerváltás óta nyögünk, a Nemzeti Színház jól példáz: az ország érdekei dacára az egyik megszakítja a másik kezdeményezéseit, és tüntetően betesz az előző törekvéseknek. Így aztán persze nehéz egyről a kettőre jutni.