Gaskó Balázs gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozna

„Kutyafuttábban nem szoktam tévézni. Hajlandó vagyok hallgatni és nézni is egyszerre. Időt és helyzetet is rászánok a képernyőre, számomra ez ugyanolyan program, mint a mozi, vagy a színház. Gyerekeim már leszakadtak a rajzfilmekről, marad a tudományos ismeretterjesztés és az állatok – mást nem nagyon engedünk nekik”.
A műsorvezető elmondta, érettségizőknek szóló magazin már nem, visszatekintő, felnőttoktató műsor pedig még nem volt: így született meg a Válaszd a tudást! „Először megijedtem, hiszen az ismeretterjesztéssel mindig barátságban voltam, de a természettudományok bugyraitól komolyan tartottam. Az internet azonban eddig mindig kisegített. Kicsit szégyellem is, hogy teljesen elhanyagoltam a nyomtatott sajtót és csak a világhálóról tájékozódom. De visszatérve a tévéhez: azt is le akartuk ültetni a képernyő elé, aki tizenhat éves és az állapotos mamákat, nagymamákat is. Másra nem nagyon számíthattunk a szerencsétlen időpont miatt. Nem vagyok elégedett a nézettséggel, de ma már nem gondolkozom azon, hogyan lehetne több fiatalt odaültetni a műsorhoz. Szerintem minden a szülőn múlik, a további harcot okafogyottnak látom. Hogy hányan nézik a Mónika-show-t, ott dől el, hogy a szülők milyenek. Nem a pedagógusokra, a társadalomra, vagy a rendőrségre kell áthárítani a problémát” – magyarázta. „Ránk férne a frissítés, a modern díszletek, a fiatalos dinamika, de valljuk be, elég szűk korlátaink vannak. Nem panaszkodom, hiszen vannak céljaink. Például, hogy interaktívabb legyen a műsor; pontosabban kell tudnunk, mit kérdez a néző. Még mindig kevesen használnak e-mailt, internetet. Akár egy játékkal, egy vetélkedősorozattal lehetne ezen változtatni. Ahol nem az volna a kérdés, mennyire okos a néző, hanem hogy mennyire kíváncsi. Öveges professzor neve ma még sokaknak ismerős, de ha ez megszakad, akkor soha többet nem hallanak róla a következő generációk” – jósolta.
Gaskó Balázs gyerekkorában erdész szeretett volna lenni, a tévés szakmámhoz és a nagyvilághoz képest is emberkerülőnek tartja magát. „Menekülni az erdőbe, az állatokhoz, akik nem bántanak – ezt gondoltam. De sem a biológia, sem a földrajz nem ment jól a suliban, ezért le is mondtam tervemről. Magyartanárnak készültem az érettségim idején, az iskola alatt pedig végig színészkedtem. Takács Vera televíziós rendező látott meg egy szavalóversenyen, még második elemiben, így kerültem ’78 környékén először a tévébe” – emlékezett vissza. „Apám szakács, anyám gyógypedagógus, nem ellenezték, hogy színészkedek az iskola mellett, drukkoltak, hogy jól csináljak mindent a tévében is. Játék a betűkkel, a szavakkal: ennek láttam a munkámat gyerekként és látom ma is. Kétszer ugyanúgy nem csinálja az ember. A hozzáállást nem, minden mást meg lehet tanulni a tévés iskolákban. Ha valaki jó ember, jó kapcsolatteremtő, akkor működik a dolog. Ebből a kapcsolatteremtést lehet tanulni is” – mondta.
Első heti rendszerességű műsorvezetése a Kölyökidőben volt, 1989-ben. Amit pályája során inkább elkerült: a hírek és a sport. „A hírekhez nem vagyok elég hiteles és nem tudnám reagálás nélkül hagyni azokat. Nem szeretem az objektivitást magamra erőltetni. A sportban ugyanez a helyzet: ha valakit megszeretek, akkor nem teszek úgy, mintha nem szeretném őket. Azt hiszem, nem leszek tárgyilagos sosem... Még a Repetán belül, egyszer úgy alakult az időbeosztás, hogy híreket kellett olvasnom délután, súgógépről. Borzasztó volt. Merev arccal, gesztusok nélkül – nem az én világom. Ifjúsági, zenei műsorokat, vetélkedőket, valamint ismeretterjesztő műsorokat vezettem. Beszélni másokkal, megtudni, mi van a fejé-
ben, ez érdekel legjobban. Sajnos erre kevés lehetőségem van. Ennyi év után azt mondom, gyermek- és ifjúságvédelemmel szeretnék foglalkozni a jövőben. Drog, alkohol, viselkedés, akár illemtan, vagy bármilyen, ehhez kapcsolódó témára gondolok.”
A műsorvezető azt is elárulta, könnyen irányítható, igazi másodhegedűs típus. „Ha valakinek jó ötlete van, hamar ráharapok. Nincs könyököm kiverekedni magamnak a saját ötleteimet – ha lennének egyáltalán. Hiszen az csak nem számít annak, hogy végigutazzuk a világot” – nevetett. „A csapatjátékkal sosem volt bajom, amúgy is focimániás vagyok. Bár a sportokat nézni szeretem, de abban nincs semmi pláne, ha az ember mellett nincs társ. Persze sosem felejtem el azt sem, hogy a legjobb barát mindig a műszak. Rajtuk múlik, hogyan látszik, hallatszódik az ember a tévében – nem árt velük jóban lenni. Ha pedig műsorvezető partner van mellettem a stúdióban, akkor is boldogulok; a nőkkel kifejezetten jól működöm együtt!”

Á.D.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!