Galambos Erzsi
Mikulás előestéjén, december 5-én volt 78 esztendős. Gyerek-színészként, majd „táncosnőként” – 14 sem volt még – kezdte pályafutását, amelyet többek közt Jászai Mari- és Kossuth-díjjal ismertek el „hivatalosan”, a közönség meg a Halhatatlanok Társulatába szóló örökös tagsággal.
– Vasárnap is játszik. Ahogy már pár éve, idén is december 20-án van a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jótékonysági rendezvénye a kicsik számára a József Attila Színházban, amelynek majd’ három évtizede – három éve meg örökös – tagja…
– A Süsü, a sárkányt adjuk elő, amelyben én vagyok a dadus. Kedves szerep, mert nagyon jó lehet benne az ember – rizikó sincs, nem fognak a kicsik „kiutálni”, mintha banya volnék, s nem tengek túl benne. Megérzem, mikor kellemes és jó valami, hiszen már hatvanvalahány éve vagyok színpadon. Tündériek a gyerekek, s tudja, milyen kritikusok?! Az előadásokon az is észrevehető, hogy a fiatal szülők is élvezik, aligha véletlenül: Süsün, a szelíd egyfejű sárkányon – Csukás István mesehősén – nőttek fel… Egyébként Zsófia unokámmal – most két és fél éves, s elnevezte saját magát Micinek – gyakran leülünk a tévé m2-es csatornája elé este hétkor, mert Futrinka utca vagy éppen Mekk mester van műsoron. Eszter lányom, az édesanyja, rendező, s olykor este is dolgozik, most éppen a Duna Tévé szilveszteri műsorán, amit a Szolnoki Szigligeti Színházból közvetítenek majd. A határidőnaplóm soron következő nagy-nagy feladatai közt ott van a Kis vakond és a Vuk beszerzése DVD-n, mert nem feltétlenül kell mindig Thomasban, a gőzmozdonyban „dolgoznunk”. A kicsik szédületesek. Az ember igazán az unokáján csodálkozik rá erre: míg én egy fél óra alatt rakok ki egy puzzle-t a szőnyegen ücsörögve, addig Zsófi-Mici öt perc alatt, miközben félhangosan beszél is magában: „most jól bepasszintom…” Hogy egy ilyen pöttöm lány honnét vesz ilyen kifejezéseket?! De – ha még nem is területileg, ám fogalmilag teljesen – meghatározza a nagyszülőket: Zsolt, az édesapja szülei a „pécsi papa, mama”, Eszter papája, Petrovics Emil (Erkel- és Kossuth-díjas zeneszerző – a szerk.) a „szigligeti papa”, mert tudja, ott sok időt tölt el, jómagam meg a „Bözsi mama” lennék. Már ő is látta kétszer a Süsüt: először a színfalak mögött elhúzódott tőlem, bizalmatlan volt. A jelmez, a smink miatt. Aztán, amikor a színpadon énekelni kezdtem, a nézőteren ülve felkiáltott: „Bözsi mama!”
– Hogy tölti a karácsonyt?
– Úgy, ahogy minden nagyi! Sütök-főzök, már most kívülről fújom Bódi Margó kelt diós-mákos kalácsának recepjét! Bár már elfáradok, ha órákat álldogálok a konyhában, de esküszöm, ha valamit percek alatt felfal a família, arra büszkébb vagyok, mint egy szerepre. Imádom a tévé főzős műsorait, mert azok nem izgatnak fel, mint hírek. Szenteste Eszteréknél leszünk, addig is mesélem Zsófiának: a kis Jézus megszületik, mindenki boldog, az angyalkák is jönnek, szárnyukkal leteszik a fenyőfát és az ajándékokat, aztán Bözsi mama kiengedi őket az ablakon, majd csilingelni kell, s elénekeljük a „Mennyből az angyalt”. Másnap pedig Csoki kutyussal – ő már 18 éves, a színházamtól kaptam anno a hófehér bolognese-gombolyagot, olyan volt, mintha horgolva lenne – várjuk a családot. 26-án pedig a barátnőim jönnek hozzám „morzsapartira”…
(gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!