A gárda zászlóanyja Orbánnak mondott igent

Az igazi meglepetés persze nem egyszerűen a helyezés, hanem az, hogy az 56-os halálraítélt képviselő, aki 2006-ban nem csinált titkot MIÉP iránti rokonszenvéről, és aki gárda ünnepeken volt zászlóanya, egyáltalán újra indul a Fidesz színeiben.

Néhány hónapja – pontosabban 2009. október végén – kijelentette, hogy sem fideszes, sem jobbikos képviselő nem kíván lenni, és nem akar még négy esztendőt a szocialista képviselőkkel szemben ülni, „akik folyamatosan hazudnak, és utána jót nevetnek ezen”.
Szomorúságot fejeztek ki arról szóló szavai, hogy a Fidesz és a Jobbik külön-külön indul a választáson, de nehezen megjósolhatónak tartotta a két párt viszonyát. Mint mondta, a politikában nincs olyan kategória, hogy soha, és ha a Fidesz-kormányzás idején olyan törvényjavaslatok születnek majd, amelyek „a nemzet érdekeit szolgálják, akkor ezeket a Jobbik is meg fogja szavazni”.
Ilyen kérdésben véleménye nyilván megalapozott, hiszen az elmúlt időszakban elsősorban a jobbikos-gárdás körben mozgott. Úgy tudni, Vona Gábor szívesen megnyerte volna pártlistájára, de Orbán meggyőzőbbnek bizonyult, és Wittner tőle mintegy szabad kezet kaphatott sokszor performance-jellegű szerepléseihez.
A „mindent a kétharmadért” jelszó ügydöntő szerepét a Fideszben a választás előtti hetek sajátos folyamatával magyarázzák. Azok, akik a közvélemény-kutatók pillanatfelvételei szerint a Vona-táborba sorolhatók, nyitottak arra, hogy az utolsó pillanatban Orbánt válasszák, és ugyanennek a labilitásnak   a „tükörképe” megvan a másik oldalon is. Annak következményeképpen, hogy elégedetlen, elkeseredett és egyben csodavárásra hajlamos rétegekről (százezrekről!) van szó, a Fidesz sodródva alkalmazkodik a jobbszél hangvételéhez. Kövér László pénteki beszédéből van egy tőmondat a narancsos honlapon: „szigorúbb jogszabályok, rövidebb bírósági eljárások és szigorúbb ítéletek”. Ami végiggondolva arra mutat, hogy egy önálló hatalmi ágat kíván befolyásolni az ily módon a jogállamiságot megkérdőjelező fellépés. (E tekintetben persze nem könnyű a versenyfutás a Jobbikkal, amely programjában a halálbüntetés „visszavezetését” javasolja súlyos életellenes bűncselekmények esetén „vállalva az ezzel járó nemzetközi szerződések újragondolását”.)
A hullámzó jellegű, mindegyre élesedő küzdelem a jobboldali-szélsőjobb választókért a sajtóban az elmúlt napokban olyan eszközök használatához is elvezetett, amelyekre a demokratikus média hazai történetében eddig nem volt precedens. A legnagyobb vihart a Jobbik elnökének magánéletében kutakodó levelező program állítólagos adatainak feltörése és közreadása jelentette. Pénteki ülésén az Országos Választási Bizottság foglalkozott az üggyel, és leszögezte: választási alapelvet sértő volt a Magyar Hírlap egyik cikke Vona Gáborról, a Jobbik elnökéről, megállapították  a jogsértést, eltiltották a lapot a további jogsértéstől. Valószínűtlen, hogy az övön aluli küzdelem ezzel véget érne. Novák Előd, a Jobbik sajtófőnöke szerint ellenfeleik trükkök százaival próbálják pártját lejáratni. Novák szerint, akit most a Heti Válasz honlapja idéz, „ide sorolható egyebek mellett az az eset, amikor Morvai Krisztinát vádolták pedofíliával, valamint amikor a Jobbik kormányfőjelöltjéről híresztelték, hogy zsidó vagy cigány származású, esetleg homoszexuális lenne, vagy Putyin pénzelné Oroszországból.” Közben a Jobbik mintegy válaszképpen honlapján cikket helyezett el a Magyar Hírlap tulajdonosáról és főszerkesztőjéről, ebben híva föl az újság bojkottjára. A cikk címe: A Magyar Hírlap hátteréről és bértollnokairól. Az érintettek még nem döntötték el, hogy bírósághoz fordulnak-e. És még csaknem egy teljes hónap van hátra a választásokig. Az „üsd, ahol éred” folytatódik a jobboldalon.

B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!