Midőn e sorokat írom, a MÁV-nál nagy erőkkel keresik, kik felelősek a
január 2-ai, elővárosi vasúti káoszért, és nem lennék meglepve, ha a
kutyás nyomozás meg az előkerülő DNS-minták alapján végül egy
bakternél, továbbá egy pályaudvari hangosbemondónál kötnének ki.
Ezt egyrészt korábbi tapasztalatokra alapozom – ha nem is mindjárt a
MÁV-nál –, másrészt arra a fejleményre, hogy bár a közlekedési
miniszter nyomban kirúgatta a személyszállító cég teljes vezérkarát,
végül egyetlen ember fog csak távozni, a többi úgy megy, hogy marad.
Jó, nem lesznek többé igazgatósági, felügyelő- bizottsági tagok, csupán
elnök-vezérigazgatók, vezérigazgató-helyettesek, főosztályvezetők és
más hasonló, megtűrt egzisztenciák, ami emberileg nagy érvágás és
trauma, legföljebb nyelvészetileg kéne tisztába tenni, mit is jelent
akkor ma a kirúgás, menesztés.
A liberális, pusztán leíró nyelvészet szerint nyilván bármit jelenthet, ha egy adott közösség ugyanazt érti rajta. Léteznek közösségek, melyek szerint egy kirúgott alkalmazott, többek közt arról ismerszik meg, hogy már másnap hazaküldik a portáról, ha ott lábatlankodik, mondván, csak a bent hagyott sapkáját, ceruzahegyezőjét szeretné elhozni. Ilyen közösségekben azt is természetesnek tartják, hogy, amenynyiben egy teljes kommunikációs igazgatóság összevissza beszél, és, mondjuk egy vasúttársaság kötelékében képtelen megüzenni az utasoknak, mikor, honnan, milyen vonat indul (nem indul), mennyit fog késni, akkor az nem igazgatóság, hanem egy kártyaparti, maximum Pókerarc-vetélkedő.
Léteznek azonban másfajta közösségek. Tagjaikat magasabb társadalmi státus és kifinomultabb nyelvérzék jellemzi. A „kirúgás”, illetve „felelősségre vonás” kifejezések jelentése ebben a körben: áthelyezés, jobb státusba való kinevezés, esetleg végkielégítés a menedzserszerződés szerint. Ha egy miniszter, vagy egy konzervatívabb, szabályállító nyelvész akadékoskodni találna, e közösség tagjai erősen méltatlankodnak, politikai bosszúról nyilatkoznak, majd bírósághoz fordulnak, ahol a perüket rendszerint meg is nyerik, lásd: menedzserszerződés, illetve a felelősség áthárítása lusta bakterekre, hülye hangosbemondókra, még hülyébb meteorológusokra.
És tényleg. A meteorológusokon végképp nem lehet elmenni. Mióta tele vannak drága műszerekkel, olyanokat mondanak, hogy keleten foltokban esni fog, nyugaton havazni, de azt is csak az esti óráktól kezdődően, mire föl az ország közepén lakó felelős vezetők egy része szentül hiszi, hogy a foltok között, őrá a nap is kisüt, másik része viszont hóvihart vizionál, megrekedt, kisiklott vonatokkal. Mire a válságstáb összeül, már mindenki azt mondja, jobb félni, mint megijedni, és csakugyan nem ijednek meg akkor sem, mikor összeomlik az elővárosi közlekedés.
A probléma gyökerét egyébként, mint olvastam, az elavult, könnyen befagyó váltóknál, és a túl kevés váltókezelőnél kell keresni. Ez engem, akinek egyik nagyapja bakter, majd állomásfőnök volt egy Pest környéki faluban, különösen érzékenyen érint, ezért Kákosy miniszterhez hasonlóan drasztikus változtatásokon gondolkodom. Legkézenfekvőbb megoldás még több új, fűthető váltó beszerzése lenne, ám ha ez túl sokba kerül, személyi átcsoportosítások is szóba jöhetnek. Nem kéne a MÁV-tól senkit az utcára tenni, elég lenne, ha néhány vezérkar és kommunikációs team mostantól váltókezelőként folytatná a pályát. Lehet, hogy holnap tényleg havazik.
R. Székely Julianna
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!