Nem a kabát a fontos, hanem hogy beszéljenek arról, hogy ellopták.
- A lényeg, hogy sehonnan se jöjjön pénz.
- A kormány által megtámadott civil szervezetek vezetői beszélnek a túlélés esélyeiről és a szigorú elszámolású norvég szendvicsekről.
Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi vezetőjével; Galambos Ritával, a Demokratikus Ifjúságért
Alapítvány • stratégiai és fejlesztési igazgatójával; és Szabó Máté Dániellel, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatójával beszélgettünk.
--------
– Avatatlan szem számára pusztán pénzügytechnikai és jogi vita zajlik a civilek és a kormány között, némi rendőri segédlettel. Röviden: az ország kapott egy rakás pénzt, amit a civilek eltapsoltak.
Ligeti Miklós: Ez tényleg alapvető különbség a mi álláspontunk és a kormányé között. Ez nem költségvetési pénz. Az államháztartási törvény kimondja, hogy az államháztartási alrendszereken átfolyó pénzt – és ide tartoznak a nemzetközi szerződésekből származó pénzek is – a kormány szervei ellenőrzik. Mi azt mondjuk, hogy ez a költségvetésnek címzett pénzekről szól, márpedig a norvég civil pénzek nem a költségvetésnek, hanem a civil szervezeteknek érkeznek. Erre ők azt mondják, hogy ez akkor is közpénz, és minden közpénzt védeni kell, még a norvégot is.
Szabó Máté: Ez nem jogi vita. Ha az volna, az eljárások indoka nem változna naponta. Először az volt a vád, hogy a pénzosztás az LMP holdudvarának kedvezett, de aztán rájöttek, hogy voltak ott kormánypárti kötődésűek is, így ez az érv kikopott valahogy. Aztán volt az engedély nélküli banki tevékenység, de most már ez sem áll. Volt sikkasztás, hűtlen kezelés. Teljesen kibogozhatatlan. Tulajdonképpen mindegy is, a lényeg, hogy olyan közlemények születhessenek, mint a minap, amely az „egyéb ügyekben is elhíresült” szervezetekről ír. A lényeg az, hogy a hitelességünket aláássák.
L. M.: Megpróbálják elvágni az utolsó létalapjainkat. A Norvég Civil Támogatási Alapból származó forrásokat, mivel azok egy államközi egyezményen alapulnak, a kormányzat, ha akar, tud kontrollálni, és ennek kapcsán az állam vegzálhatja a civileket. A Soros-féle Nyílt Társadalom forrásaival nem tud mit kezdeni, mert az magánpénz.
Galambos Rita: Egy korábbi munkahelyemen, egy külföldi szervezetnél kaptunk egy nemzetközi auditot. Az nem így kezdődik. Ott jön valaki, leül, megpróbálja megérteni, mit csinál a szervezet, milyen struktúrában működik, utána kezdi vizsgálni a pénzügyeket. Itt volt egy prekoncepció, egy jól előkészített sajtókampány, aztán jött a megfélemlítés. Ez nem a pénzről szól. Bármelyikünkről három perc alatt lehet olyat mondani, hogy hiányzik három teljesítési igazolás és négynek a dátuma el van írva. Ha ilyet találnak, rójanak ki bírságot, javítsák ki a hibákat. De itt a szervezetek és tevékenységük létjogosultságát kérdőjelezik meg, csak jogi köntösbe bújtatják, mert úgy gondolják, hogy ez így szalonképesebb. A forgatókönyv nagyon hasonlít a „filozófus ügyhöz”. Csak most tovább mentek.
L. M: Olyan dokumentumokért jön ki a rendőrség, ami simán letölthető bármelyik civil szervezet honlapjáról. Kis túlzással, a Norvég Civil Alap által finanszírozott projektek elszámolása majdnem olyan szigorú, mint egy rendőrségi kihallgatás.
– Apropó kihallgatás. Miközben a gondolkodó emberek tudják, vagy legalábbis sejtik, hogy mi zajlik, a sajtó egy része a bűnügyi hírek között beszél a civilekről. És úgy tűnik, a civilek képtelenek változtatni ezen a trenden.
L. M.: Nehéz változtatni, amikor nem egyszerűen verbális támadásokkal kell szembenéznünk, hanem azzal, hogy megjelennek a rendőrök az irodádnál, majd bevonják az adószámodat. Ebben az esetben először a fő bajt kell elhárítani, utána megpróbálhatod kommunikálni, hogy mindez azért történik, mert évek óta mutatsz rá a regnáló kormányok azon törekvésére, hogy túlterjeszkedjen a jogállami kereteken. Nekünk a Transparencynél meggyőződésünk, hogy a tavalyi Heti Válasz-cikk is abból a kormányzati óhajból született, hogy az ott kiszerkesztett 13 civil szervezetet valahogyan becsomagolják. Hogy ne kelljen külön-külön vitatkozni velünk különböző témákban. Ehelyett azt mondja, hogy a kormányt kritizáló szervezetek elfogultak, baloldaliak, ellenzékiek, külföldről finanszírozottak, Soros-bérencek, globálisak – egyszóval közellenségek. A „globális” például a mi epitheton ornansunk (díszítő jelzőnk) volt a jobboldali sajtóban évekig.
G. R.: Így lettünk mi is veszélyes baloldali szervezet. Abban a bizonyos „tényfeltáró” Heti Válasz-cikkben, a civil szervezetek neve mellett ott volt a politikai elfogultságát igazoló cselekedet. A mi bűnünk az volt, hogy a ma már nem is létező Hallgatói Hálózat két évvel ezelőtt tiltakozó akciót szervezett az iskolai szegregációs törvény ellen. Minket megkértek, hogy csatlakozzunk a támogatókhoz. Megtettük, mert egyetértettünk annak céljával. Egy évvel később a jobboldali sajtóban már úgy jelentünk meg, hogy a „közismerten hiperaktív HaHa támogatója”. A tüntetésen amúgy nyolcvanan voltak.
– Nehéz azzal vitatkozni, hogy az említett civil szervezetek nem a keresztény-konzervatív ideológia alapján állnak, és hogy elvi kérdésekben mennek szembe a kormánnyal.
G. R.: Csúsztatás összemosni a pártpolitikát és a szakpolitikát. Amikor mi egy szakpolitikai döntés ellen tiltakozunk, például az iskolai szegregáció visszaállítása ellen, az nem kormányellenes cselekedet. Egy civil szervezet először biztosan szakpolitikusoknál fog lobbizni, ha el akar érni valamit, az utcai demonstráció csak a nagyon sokadik lépés lehet. Mi ügyek mellett állunk ki, és azzal fogunk össze, akivel lehet, és akivel hasonlóak az értékeink.
L. M.: Ne felejtsük el, hogy rendkívül nehéz nem a kormányt kritizálnia egy korrupció elleni civil szervezetnek. A korrupció szinte mindig hatalmi visszaélésekből származik, tehát csak azt tudod miatta kritizálni, aki hatalmi pozícióban van. Ahol látunk visszaélésből fakadó korrupciót a másik oldalon, legyen például a kormányváltó összefogásnak a kampányban mért túlköltekezése, mi arra is felhívjuk a figyelmet.
– Azért az jól látható, hogy bár a korábbi kormányokkal is voltak vitáik, azok nem lehetetlenítették el a civil szervezetek működését. Most meg, ha egy ellenzéki politikus megjelenik egy civil szervezet melletti tüntetésen, szinte kinézik őket. Úgy van ez, hogy „ha beledöglünk se kérünk a támogatásukból”?
L. M.: Mi korrupció elleni szervezet vagyunk. És a korrupció elleni teljesítmény és elköteleződés szempontjából alig látunk differenciát a parlamentben ülő pártok között. Természetesen azokról van szó, akik már kormányoztak egyszer. Számunkra legfeljebb annyiban más a jelenlegi ellenzék baloldali része, hogy amikor ők voltak hatalmon, akkor a demokrácia alapintézményeit nem kezdték ki ilyen mértékben. Kikezdték persze másképp: amit a feles többség lehetővé tett, azt elvtelen alkukkal ők is megtették a demokrácia ellen.
Sz. M.: Én azt gondolom, hogy ez alapvetően politika, és ha a politikus meg akar szólalni ebben az ügyben, akkor szólaljon meg. Ha tüntetésen akar részt venni, akkor vegyen részt, de szerintem a mai ellenzéki politikusoknak arra, hogy érdemben beleszóljanak a dolgok alakításába nincsen lehetőségük. Ez a hajó már elment. Én éppen ezért nem tartom jelentősnek, hogy a mai ellenzéki politikusok mi mellé állnak vagy nem állnak. Azt viszont veszélyesnek tartom, hogy ha egy politikus a saját személyes céljainak elérésére akarja felhasználni a civil szervezetet. Vagyis egy civil szervezetnek nagyon észnél kell lennie, hogy kivel megy el együtt tüntetni, kivel ül le egy asztalhoz, mert a civil szervezet könnyen kihasználható ebben a helyzetben.
– A kormány vádjainak csak egy része elvi jellegű, a médiában inkább olyasmit látni, hallani, olvasni, hogy önök drágán működnek és a pályázati pénzekből sokat költenek saját magukra.
G. R.: Aki egy kicsit is ismeri ezt a világot, az tudja, hogy ez nem igaz. A pályázatok nem szervezeteket, hanem projekteket finanszíroznak. Egy győztes pályázatból legfeljebb 7 százalék fordítható működésre, vagyis rezsire, kommunikációra, bérekre, tiszteletdíjakra…
L. M.: Vagyis amikor azt állítják, hogy egy uniós pályázatból tízmilliókat kaszálunk, akkor azt tessék úgy érteni, hogy az alapítvány nyer 25 milliót három évre, és ebből legfeljebb 2 és fél, 3 milliót költhet működésre. Három év alatt.
G. R.: Már várjuk, hogy valaki megkérdezze, hány darab szendvicset ettünk és hogy ki kért repetát. Nekünk mindenről megvannak a számláink. Aki olyat mond, hogy egy civil szervezetnél a pályázati pénzekből álomfizetéseket lehet osztani, az nem is akarja megérteni, hogyan működnek ezek a szervezetek.
– Miből lesz pénzük, mondjuk, jövőre és azután?
Sz. M.: Mi eddig sem fogadtunk el állami pénzt és olyat sem, amelyikben az államnak a keze benne van. Ezért nálunk a csapok elzárása nem jelentkezik közvetlenül. De tudjuk, hogy a jövő a valódi adománygyűjtő tevékenység erősítése. Ideális az lenne, ami az Egyesült Államokban is létező gyakorlat: az emberek a fizetésük egy részét civil célokra fordítják néhány nagy civil pénzosztó szervezeten keresztül.
G. R.: …ehhez az kellene, hogy az embereknek legyen hosszú távon kiszámítható jövedelme. Ez most nem ilyen ország.
Sz. M.: Nem, ez inkább olyan ország, ahol a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) vette át a Nemzeti Civil Alap tevékenységét, és a Békemeneteket szervező CÖF elnöke a NEA kifizető bizottságát is működteti.
L. M.: Nem is fogadunk el kormánypénzt. Ennek az egész lejárató akciónak a célja, hogy a finanszírozási lehetőségeinket megnehezítsék. Egyre nehezebb megbízáshoz jutni, amióta a kormány megindította a frontális támadást. A teljesen piaci alapon működő vállalkozások is kétszer meggondolják, hogy szóba álljanak velünk, mert ugye mi pestisesek vagyunk. Aki az államtól függ, olyanra kényszerül, amilyenekkel most az Ökotársat is vádolják. Nem azért nyújtott áthidaló kölcsönöket, mert úgy gondolta, hogy ez jó üzlet, hanem mert az állam a saját maga által hozott szabályokat sem tartja be, vagyis nem utalja a pályázatokon elnyert pénzeket időben, és az általa kezelt forrásokra számító szervezetek kénytelen valamit kitalálni a túlélésért.
– Egységes fellépéssel nem érnének el többet, mint külön-külön?
L. M.: Amolyan „hazaáruló fórum” létrehozására gondol? Na jó, a viccet félretéve: nem akarjuk megvalósítani a kormánynak azt az álmát, hogy valami monolit ellenzéki tömbként lehessen ránk tekinteni. De a most kipécézett szervezetek között van legalább egy tucat, amelyiknél hatalmas tudás és tapasztalat halmozódott fel. Ennek a továbbadása fontos, és igen, dolgozunk egy nagy közös tudásbázis létrehozásán.
G. R.: Mi nem úgy vagyunk egységesek, hogy egyszerre rázzuk az öklünket valamiért, hanem hasonló értékrend alapján létezünk. És ez semmi más, mint az, hogy egy európai uniós országban ne számítson bűnnek az alapvető demokratikus értékek tiszteletben tartása.
--------------
Istenben bíznak
A mezőberényi Mécses Szolgáló Közösség Egyesület autistáknak és más fogyatékkal élőknek segít élhetőbbé tenni a világot. Békés megye hat településén csaknem 200 emberről gondoskodnak és 65 embernek adnak munkát. Lakóotthonokat, nappali otthonokat tartanak fenn és folyamatosan pályáznak különféle projektek megvalósítására. Idén januárban 100 millió forintot nyertek egy Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programon (TIOP). A szerződést márciusban írták alá és májusra várták a pénzt. És várják azóta is. „Hogy hol lehet a pénzünk, fogalmam sincs. Hónapok óta nyomozok – mondja Balázsné Nelhübel Henriett, az egyesület szakmai vezetője, aki nem mellesleg a 62 civil szervezetet tömörítő CÉHálózatot is irányítja. – A kormányváltás óta akkora a fluktuáció a szervezetekben, hogy nincs ember, aki aláírjon egy papírt. A pályázati kiírás szerint 14 hónapunk van a megvalósításra, vagyis ha nem fogtunk volna hozzá már márciusban, akkor biztosan elesünk a támogatástól.” Ilyenkor egy hozzájuk hasonló egyesület nem tehet mást, minthogy kölcsön kér. „Sosem volt sokkal jobb a helyzet, de 2003 óta egyre nehezebb. Az utóbbi 8 év pedig egy kínlódás” – mondja Balázsné és elmeséli, hogy az egyesület – kölcsönökből – most is előfinanszírozta a 100 milliós programját, de arra már nem maradt pénzük, hogy befizessék a szeptemberi közterheket. „Most nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy bedőljünk.” Azért fel nem adják: „mi itt a Mindenható gondoskodásában bízunk, Ő még soha nem hagyott el bennünket”.
A demokráciának elengedhetetlen része a civil szféra – jelentette ki közleményében Benjamin Cardin marylandi demokrata szenátor. A politikus a demokrácia nemzetközi napja (szeptember 15.) előtt figyelmeztetett arra is, hogy világszerte egyre több helyen csapnak le civil szervezetekre, amelyek hallatni próbálják a hangjukat, majd az Ökotárs-razziát hozta fel példaként. „Itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség visszaverje ezeket a civilek ellen intézett támadásokat és megvédje munkájukat, amellyel az erős demokratikus intézményrendszer kiépítésén dolgoznak” – fogalmazott az amerikai szenátor.
Ha valaki ezek után sem érti, miről van szó, hogy került néhány civil szervezet a bűnügyi hírekbe, azok számára néhány hasznos információ, avagy a telitalálatos civil totó 2014-ben.
1. A 65 ezer magyar nonprofit szervezet összesen körülbelül 1200 milliárd forintból gazdálkodik.
2. Ezek túlnyomó többsége úgynevezett klasszikus civil szervezet (egyesület és alapítvány), ám ők az összes pénznek csak 39 százalékából működnek. A többit a közalapítványok, köztestületek, szakszervezetek és nonprofit gazdasági társaságok használják fel.
3. A klasszikus civil szervezetek bevételeinek körülbelül fele állami támogatás vagy az állami intézményeken keresztül érkező uniós pénz. Az állami feladatokat ellátó szervezetek (egészségügyi, szociális oktatási stb.) esetében ez magasabb arányú is lehet. A magánadományok alig teszik ki a bevételek ötödét, az 1%-os felajánlásokból pedig a bevételek alig több mint fél százaléka érkezik.
4. Ellentétben a jól működő nyugat-európai vagy akár cseh, lengyel, szlovák civil szférával Magyarországon nagyon kevés a független pénzforrás. Ezek közé tartozik a Soros György által alapított Nyílt Társadalom Alap, a Svájci Alap, valamint a Norvég (és EGT) Alapok.
5. Norvégia, amely nem tagja az Európai Uniónak cserébe azért, hogy élvezhesse az unió nyújtotta gazdasági előnyöket, Izlanddal és Liechtensteinnel (donorországok) közösen két pénzügyi alapot hozott létre: az EGT és a Norvég Alapot, amelynek nagy részét egyedül finanszírozza. Az unióval kötött egyezség szerint az alapok pénzéből 15 hátrányos helyzetű tagország, köztük (2004 óta) Magyarország társadalmi és gazdasági fejlesztését támogatja.
6. Az alapok Magyarországon 12 különálló programot támogatnak, amelyek közül kilenc esetében – a Norvégiával kötött szerződés értelmében – a magyar állam felügyeli a források szétosztását, háromban pedig egy négy civil szervezetből álló konzorcium dönt, az Ökotárs Alapítvány vezetésével.
7. A donorok 2009 és 2014 között körülbelül 45 milliárd forint fejlesztési támogatást juttatnak el Magyarországra. A Civil Alap összesen 4,5 milliárd forintot oszt szét a pályázók között.
8. Az év elején a magyar kormány egyoldalúan, a donorországok jóváhagyása nélkül áthelyezte az alapok általa kezelt kilenc programjának lebonyolítását és ellenőrzését a Fejlesztési Ügynökségtől a tulajdonában álló Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft.-be. Oslo ezt szerződésszegésnek tekintette, és hosszas tárgyalások és üzengetések után májusban leállította a Norvég Alap kifizetéseit.
9. A döntés a civil pénzeket nem érintette.
10. Orbán Viktor Tusnádfürdőn külföldről fizetett aktivistáknak nevezte a civil szervezeteket, Lázár János pedig bejelentette, hogy a KEHI vizsgálja a norvég pénzek felhasználását. Különböző kormányzati szereplők különböző vádakat fogalmaznak meg a civil szervezetek ellen. Nagy vonalakban: illegális pártfinanszírozás, tiltott pénzügyi tevékenység, sikkasztás, hűtlen kezelés.
11. Heves vita kezdődik a kormány és a civil szervezetek között arról, van-e joga a kormánynak a szerződéses jogosultságain felül ellenőrizni a norvég pénzeket. A vita látszólag jogi és pénzügytechnikai természetű.
12. A vájt fülűek tudják, ez nem most kezdődött. 2013-ban a Heti Válaszban „tényfeltáró” és „leleplező” cikk jelent meg a Norvég Civil Alapról, amelynek elosztási mechanizmusában nagy szerepe van a „Soros-stábnak”. A 3,5 millió eurós összeg harmada landolt a lap szerint „Soros-kompatibilis közéleti műhelyeknél”. A lap 13 civil szervezetet sorol fel, köztük az „Orbán-kormány utcai ellenzékéhez tartozó lobbicsoportokat”, mint például a „harcosan abortuszpárti” Patent Egyesület vagy a női jogvédelemben utazó Mona Alapítvány.
13. Véletlenül épp ez a 13 szervezet az, amelynek szerződéseit egy évvel később a nyomozók elviszik az Ökotárs irodájából.
13+1. Itt tartunk most.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
