Birkózás a szorítóban. - Elcsalták Lőrincz Viktor olimpiai bronzérmét – ezt sugallta egy a borsonline-on szeptember 1-jén megjelent cikk. Megírták azt is, hogy a nemzetközi szerepléstől a riói olimpián közreműködő birkózóbírók 80 százalékát eltiltották. A lap Péteri László magyar bíróval készült beszélgetésre hivatkozott. A cikk után kitört a botrány, amelyben megszólalt a Magyar Birkózó Szövetség is. Közleményükben az MBSZ kiáll Lőrinc Viktor mellett, és megígéri, hogy a Magyar Olimpiai Bizottsággal szoros együttműködésben javaslatot tesz „a hasonlóan kérdéses esetek jövőbeni elkerülésének módjára”. A kérdéses cikk alapinformációjáról pedig ezt közli a szövetség: „a két érintett, az újságíró és a megkérdezett nemzetközi bíró is megerősítette, hogy köztük egy magánbeszélgetés zajlott, amelynek során felállítottak egy hipotézist, de fel sem merült, hogy ez nyilatkozatként megjelenik”. Az ügyben megkérdeztük Bárdosi Sándort, a sydneyi olimpia ezüstérmes birkózóját, segítsen megérteni az ügy hátterét.
– Megint áll a bál a birkózásban. Mi történik?
– Csak a régi. Rossz a szabályrendszer, a bírók pedig belenyúlnak a mérkőzésekbe.
– Miért nyúlnak bele?
– Mert erre lehetőségük van. A birkózásban olyan szabályrendszert alakítottak ki, amelyben nem az a fontos, hogy ki kivel áll szemben, s hogy a sportolók mennyire felkészültek és mire képesek, hanem az, mennyire látja szabályosnak vagy szabálytalannak őket a bíró. Ha belegondolunk, ez nonszensz. A bírók váltak a mérkőzések főszereplőivé, nem pedig a birkózók. Amit pedig látunk, az mindenre emlékeztet, csak éppen birkózásra nem. A bíró dönti el, mit minősít kitolásnak, mit pedig menekülésnek, mi a szabályos fogás, védekezés, mi nem az. Az rendben van, hogy a bíró meginti a passzív versenyzőt, de aztán automatikusan visszainthet, ha úgy tartja a kedve.
– Ön híres arról, hogy mindig is sokat vitatkozott a bírókkal.
– Mert megölik a sportot. Az életemet keserítették meg. Arról nem is szólva, hogy 2000-ben egy olimpia aranyérmet vettek el tőlem. Az addig rendben volna, hogy ők csak a szabályokat tartanák be, de túl sok szubjektív elem került a bíráskodásba, amit szinte lehetetlen tőlük számon kérni. Annak idején, hasonlóan számos komoly sportolóhoz, én is azért is hagytam ott a szőnyeget, mert olyan szabályrendszert hoztak, hogy egy kis szerencsével bárkiből, mondom, bárkiből sikeres birkózó válhatott. Nem kellett mást tennie, mint kibekkelni a meccset, amit a végén pénzfeldobással döntöttek el. Mi van? Ma pedig azt látjuk, hogy akció nélkül, csupán intésekkel is bajnok lehet akárki. Még csak a dobásokat, jószerivel a fogásokat sem kell ismernie. Ha pedig valaki, aki komolyan veszi ezt a sportot, kiáll egy ilyen figura ellen, akit még támogat is a jelenlegi szabályrendszer, akkor ott elvész az értelme mindennek, amit úgy hívunk, birkózósport.
– A riói olimpián voltak olyan bírók, akik azt mondták, nem vezetnek meccset, mert előre megmondták nekik, kinek kellene nyernie. Ez mennyire általános?
– Ebben a kérdésben nem én vagyok az illetékes. Azt látjuk, hogy feltűnően sok az orosz, üzbég, örmény, azeri vagy éppen kazah siker, és az is igaz, hogy bárkinek a kedvét elveszi az, ha nemcsak az ellenféllel, hanem a bírókkal is meg kell küzdenie. De az igaz, hogy az üzbég, örmény, azeri vagy kazah versenyzők nem is nagyon indulnak másban, mint birkózásban, ökölvívásban. Nekik ez a dicsőség, nekik ez a pénz, a reklám. Amire mi, magyarok például olyan nagyon büszkék vagyunk, a vízilabdára, azt a világon mindenütt úgy hívják: balkan game, vagyis balkáni játék. Nem mellesleg ott is látni néhány furcsa bírói döntést.
– Mi volna a megoldás, hogy a birkózás tiszta sport maradhasson?
– Ez egyszerű: hagyni kellene birkózni a versenyzőket. Nem kellene megszabni azt, hogyan védekezzenek, hiszen a sport lényege éppen az, hogy kivédem a támadást, majd én indítok akciót. S ha már akció: be kellene tiltani, hogy bárki csupán az ellenfél intéseivel lehessen bajnok. Igenis csinálja meg azt a fogást, dobja el a másikat, és kapjon érte pontot. Ami pedig a bírókat illeti: tudomásul kellene venniük, hogy a szőnyegen ők a kiszolgáló személyzet. A meccs nem róluk szól.
– Ez mennyire sportdiplomáciai kérdés, és mennyire szakmai?
– Mindkettő. És ami furcsa, mindkettőben jók vagyunk, a Magyar Birkózó Szövetség nemzetközi terepen is keresi a megoldást. Amit meg kellene találni végre, különben nagy bajban lesz a birkózás.
– Utólag pedig sajnos senkinek nem adják oda a tőle elvett érmét.
– Ha ilyenre lenne esély, én is olimpia bajnok lennék.
"Ami a bírókat illeti: tudomásul kellene venniük, hogy a szőnyegen ők a kiszolgáló személyzet. A meccs nem róluk szól."
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!