Az indok: Garzon utasítására lehallgatták a hírhedt Gürtel-ügyben vizsgálati fogságban tartott valenciai vállalkozók és ügyvédjeik telefonbeszélgetéseit – miután nyilvánvalóvá vált, hogy a gyanúsítottak az ügyvédek segítségével mossák tisztára a korrupciós ügyletekkel szerzett pénzeket.

Spanyolországban még soha sem vontak ilyesmiért felelősségre bírót – noha több száz esetben minősítettek törvénytelennek és semmisítettek meg lehallgatást elrendelő döntést. Garzonnál erről szó sem volt: minden szakmai résztvevő: az ügyészség és két másik bíró is szükségesnek tartotta, majd folytatta a lehallgatásokat. Eljárás azonban csak Garzon ellen indult, és ahogy az várható volt, a Legfelsőbb Bíróság a kényelmetlen kolléga ténykedését keményen elítélte – majd gyakorlatilag kitaszította őt az igazságszolgáltatásból. Garzon persze tiltakozott és jelezte: az Alkotmánybírósághoz, sőt, a strasbourgi Európai Bírósághoz fordul.

Ő is tudja azonban: 31 éves látványos és csillogó karrierje véget ért. Nyilvánvalóan túl sok ellenséget szerzett magának. És nemcsak a politikai paletta jobboldalán. 1993-ban a szocialisták színeiben bekerült a spanyol parlamentbe, sőt korábbi szakmai sikerei elismeréseként kinevezték a kormány kábítószer-ellenes különmegbízottjának. Ám igen hamar lemondott posztjáról, visszatért a bíróságra és kíméletlenül leleplezte az ETA baszk terrorszervezet ellen folytatott harc törvénytelen módszereit, lényegében az állami terrorizmust. A leleplezések hozzájárultak a szocialisták 1996-os vereségéhez, de az ETA sem úszta meg: Garzon felkutatta az illegálisan működő terrorszervezet civil hátországát és legális kapcsolatait, majd betiltatta az ETA legális szárnyát a Batasunát. Az évek során nyomozott nemzetközi kábítószer-kereskedő és pénzmosó hálózatok után később az emberi jogok megsértése miatt kíméletlen hajszát indított a letűnt dél-amerikai diktatúrák vezetői ellen – ennek keretében erőszakolta ki Pinochet hatalmas nemzetközi feltűnést keltett letartóztatását is. Senkit sem tisztelt és kímélt: a guantanamói börtönviszonyok miatt eljárást kezdeményezett a Bush-kormányzat több tagja ellen – ugyanakkor Oszama bin Laden szintén a felelősségre vonandók listáján szerepelt. Legnagyobb dobása azonban mégis az a rövid és ellentmondásos kísérlet volt, amikor 2008-ban megpróbálta megtörni a Franco-korszakot övező hallgatást. Az emberiség elleni bűnök elévülhetetlenségére hivatkozva eljárást indított a spanyol polgárháború és Franco ezt követő diktatúrája (1936-1975) alatt elkövetett tömeggyilkosságok ügyében. Gyors egymásutánban felnyittatott 19 névtelen tömegsírt a több ezerből, köztük azt is, amelybe a nagy spanyol költőt, Federico Garcia Lorcát belelőtték. A bírósági eljárással végül – elítélhető bűnösök hiányában – felhagyott, de az 1977. évi amnesztia-törvény megsértése miatt egy újfasiszta miniszervezet mégis beperelte. Az ügy pikantériája, hogy a Franco-híveknek pont a Legfelsőbb Bíróság egyik bírája adott jogi és fogalmazási tanácsokat.

Az eljárást a Legfelsőbb Bíróság már korábban lefolytatta, (sőt a biztonság kedvéért indított egy harmadikat is, amelyben holmi amerikai egyetemi előadások honoráriumát firtatják), de a bírói tevékenységtől eltiltó határozatot mégis inkább a lehallgatási ügyben mondták ki. Nemzetközileg túlságosan nagy botrányt keltett volna, ha Garzont pont a francoizmus bűneinek kutatása miatt ítélik el. Persze a mostani – elvben a védők jogait szem előtt tartó – ítélet is hatalmas felzúdulást váltott ki: Madridban több százan mentek az utcára tüntetni és a megkérdezett spanyolok 61 százaléka szerint a bíró ellen boszorkányüldözés folyt.

Még a Gürtel-ügyben súlyos tekintélyveszteséget szenvedett Néppárt politikusai is igyekeztek elégedettségüket leplezni – egyedül Esperanza Aguirre Madrid-tartomány vezetője nem állta meg, és a demokrácia örömünnepének és a jogállam diadalának nevezte a döntést. A jogállam diadala pillanatnyilag minden esetre úgy néz ki, hogy Spanyolország egyik legcsúnyább pártfinanszírozási ügyében, amelybe – bírósági ítélet nélkül is – tucatnyi néppárti politikus belebukott, mindenki ártatlan, csak a korrupciót felfedő bírót ítélték el.

Jellemző, hogy a bíróság előtt megjelent államügyész is végig Garzon mellett érvelt, sőt figyelmeztette a bíróságot, hogy nemcsak Spanyolország nemzetközi tekintélye forog kockán, ha elítélik Garzont: egy ilyen ítélet a bírói függetlenségre is katasztrofális hatással lenne. Az ügyész tapasztalatból beszél. Egy másik vizsgálóbíró, Jose Castro ugyanis hasonló eljárás elé néz. Ő egy csúnya korrupciós ügyben nyomozást mert indítani Inaki Urdangarin, a király veje ellen.

Madrid, 2012. február