Az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal tavalyi statisztikái szerint összesen 1901 egészségügyi dolgozó számára állítottak ki olyan hatósági igazolást, amellyel külföldön vállalhatnak munkát. Az orvosok közül 1200-an kérték az igazolást, körükben a legnépszerűbb célország Németország, az Egyesült Királyság második helyen áll. A többi egészségügyi dolgozó is ebben a két országban vállal legszívesebben munkát, de a fogorvosoknál Írország áll a második helyen. Balázs Péternek, a Semmelweis Egyetem professzorának kutatási adatai szerint sem a jellemzően keletről érkező külföldi orvosok, sem az egyetemről kikerülő fiatalok nem tudják pótolni a hiányt, mivel a frissen diplomázottak harmada már nem Magyar­or­szágon kezd el dolgozni, a rezidensképzést is külföldön kezdi meg.

– Ha az orvosok bérének kérdését nem oldjuk meg, hiába szervezzük át a rendszert, nem lesz, aki dolgozzon benne – mondta Rácz Jenő. a Magyar Kórház­szö­vetség elnöke. A fizetések meghatározásakor alapvetően két szempontnak kellene szerinte érvényesülnie, függetlenül a dolgozók vágyaitól. Az egyik a bérek nemzetközi versenyképessége: az Európai Unió piacán mindenhol hiányszakmának számítanak az egészségügyi dolgozók, bármelyik országban tárt karokkal várják a magyar munkaerőt, lényegesen jobb bérkörülmények között. Jelen pillanatban az EU-s országok közül csak Románia és Bulgária van mögöttünk bérszínvonalban, Szlovákia vagy Csehország nagyságrendekkel előttünk jár. A KSH adatai szerint 2011-ben az orvosok itthon átlagosan 214 ezer forintot kerestek. A másik viszonyítási pont, a hazai diplomás bérek lehetnek. „Arról jelen pillanatban senki nem is álmodik, hogy olyan fizetést kapjon, mint egy osztrák vagy német orvos, de legalább a diplomás átlagbérhez viszonyított arányokat rendezni kellene” – vélekedett Rácz Jenő. A folyamatos egyeztetések ellenére egyelőre a szakszemélyzet igényeinek kielégítésére találtak forrásokat, az orvosok esetében igencsak távol vannak egymástól a vágyak és a lehetőségek.

A szakemberhiány a háziorvosi ellátásban is komoly problémákat okoz; sok olyan térség van az országban, ahol egy orvosnak két-három szakember feladatát kell ellátnia – nyilatkozta a FAKOOSZ Alapellátó Orvosok Országos Szövet­sé­gének elnöke. Selmeczi Kamill maga is három műszakot dolgozott a beszélgetésünk előtti másfél napban. Szerinte az egészségügy tervezett átalakítása kórház­cent­rikus, nem veszi figyelembe azt, hogy a területi átszervezésekből adódó plusz- teher jórészt a háziorvosokon fog lecsapódni, akik azonban semmiféle anyagi forrást nem kapnak ennek a kezelésére. Felté­te­lezi, a betegek nem lesznek hajlandók, vagy nem fognak tudni más városokba utazni a szakorvosi ellátásért, a várólisták is elriaszthatják őket, inkább a körzeti orvosukhoz fordulnak majd a problémáikkal.

A megegyezésnek minél hamarabb meg kell születnie, az egészségügyi dolgozók már türelmetlenek. A Magyar Orvosok Szövetségének akciójához már több mint 2500 orvos csatlakozott, ők nyilatkozatot írtak alá, hogy nem vállalnak önként pluszmunkát, így próbálnak nyomást gyakorolni a döntéshozókra, hogy minél előbb rendeződhessenek a bérek. Azóta a FAKOOSZ is úgy döntött, hasonló nyilatkozatok aláírására biztatja tagjait. A Magyar Rezidens Szövetség célja kiharcolni, hogy az összes orvos bérét lépcsőzetesen növeljék, a kezdő orvosok minimum nettó 200, míg a szakorvosok nettó 300 ezer forintot kereshessenek. Egyelőre az egyezkedés sokkal kisebb emelésről folyik. Ha nem sikerül megegyezni, március végén aktiválódik az a szintén több mint 2500 felmondólevél, amelyet a rezidensszövetség már letétbe helyezett.