A munkanélküliek seregének 50 ezres növekedése, az államadósság rögzülése a GDP 80 százalékát meghaladó szinten és távolodás az európai centrumtól – ezt a riasztó képet mutatja a kormány intézkedései alapján megrajzolható gazdasági alappálya ebben a parlamenti ciklusban. Immár a kormány is csak a következő választások utáni évben, 2015-től várja a dolgok jobbra fordulását.

 
Matolcsy György 2015-től várja a fellendülést.

A magyar kormány által a nemzetközi szervezeteknek idén tavasszal benyújtott konvergenciaprogramot akár divergenciaprogramnak is nevezhetnénk: felzárkózás helyett leszakadás vár az országra a 2015-ig terjedő időszakban. Annak ellenére is, hogy 2010-ben még mind a Bajnai-kormány, mind az Orbán-kabinet azzal számolt, hogy az előttük álló ötéves időszakban Magyarország közelebb kerül az Európában referenciának számító Németországhoz.

Mai szemmel Bajnai Gordon kormánya is optimistán tekintett a jövőbe 2010 tavaszán, hiszen úgy kalkuláltak, hogy ötéves periódusban a magyar gazdaság növekedése 10 százalékkal múlhatja felül a németországit, s ennyivel közelebb kerülünk az európai centrumhoz. Ehhez képest Orbán Viktor miniszterelnökségének első hónapjait már a hurráoptimizmus időszakaként értékelhetjük, hiszen 2010 őszén megemelték a tervszámokat, s a német GDP növekedését 14 százalékkal meghaladó magyar gazdasági növekedést terveztek 2015-ig. Néhány hónappal később aztán megkezdődött a máig tartó visszaszámlálás. A 2011 tavaszán készített konvergenciaprogram már jóval szerényebb felzárkózással kalkulált, azzal, hogy 2015-ig 8 százalékkal múljuk felül a németeket. Az idei programból pedig teljesen eltűnt a konvergálás, a hivatalos gazdaságpolitikai tervek szerint immár nem közelítünk a német gazdasághoz.

A Költségvetési Felelősségi Intézet elemzői szerint a 2010 és 2015 közti időszakban 4 százalékkal nő a magyar gazdaság lemaradása Németországhoz képest. Az intézet által a héten nyilvánosságra hozott, úgynevezett technikai kivetítésből az is kiderül, hogy a magyar gazdaság idén egyszázalékos recesszióba kerül, és a következő években is csak visszafogottan bővül. Romhányi Balázs, az intézet ügyvezetője úgy fogalmazott: az idei évben 50 milliárd forintos elcsúszás volt a költségvetésben, míg 2013-ra 500 milliárdos lyuk van a konvergenciaprogramhoz képest. Az alappályán tehát hiába válik pozitívvá 2013-tól a növekedési ütem, tartósan nem tud egy százalék felett stabilizálódni, ha nem kerül sor további költségvetési kiigazításokra.

Nem gazdasági prognózisról van szó, a 2010 végén megszüntetett Költségvetési Tanács módszertanával készített technikai kivetítés ugyanis nem a valószínű folyamatokat gyúrta gazdaságpolitikai forgatókönyvvé. Ellenben a lehető leghívebben tükrözi a már ténylegesen elfogadott gazdaságpolitikai intézkedések középtávú hatásait. Szigorúan a Központi Statisztikai Hivatal adataira és a Magyar Közlönyben megjelent jogszabályokra támaszkodva. Más szóval, nem számoltak a jövőbeni gazdaságpolitikai döntésekkel és a piaci hatásokat is kiszűrték. Kivételt csupán azok a gazdaságpolitikai elképzelések képeztek, melyek a kormányzati kommunikáció hatására már beépültek a gazdasági szereplők várakozásaiba. Ilyenek a pénzügyi szervezeteket, a kiskereskedelmi láncokat, az energetikai és telekommunikációs cégeket terhelő különadók fennmaradása. A kivetítésből tehát megtudhatjuk, hogy milyen gazdasági alappályára számíthatunk akkor, ha nem következik be változás a gazdaságpolitikában.

Hogy milyenre? Olyanra, ami lefelé vezet. A következő három évben a költségvetési egyenleg 1,3–1,6 százalékkal lesz rosszabb a konvergenciaprogramban előírtnál, miközben a versenyszektorban foglalkoztatottak száma 50 ezer fővel csökken, és szó sincs arról, hogy ebben a parlamenti ciklusban enyhülne az ország eladósodottsága. Külön kockázatot jelent, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai irány mellett a magyar állampapírok hozama tartósan beragadhat abba a veszélyzónába, ahol már bármikor beindulhat a pénzügyi válságspirál, s ahonnan nem lehet egyszerű költségvetési kiigazítással kimozdítani.

Nem csak a Költségvetési Felelősségi Intézet elemzői szembesítették a kormányzatot a gazdaságpolitikai tervek megalapozatlanságával. A kormány munkaerő-piaci becslése a Magyar Nemzeti Bank szakértői szerint is túlzó feltételezéseken alapul. Ami azért fontos, mert emiatt a következő évek költségvetési tervei sem tekinthetőek hitelesnek. Ugyan jól hangzó szlogen a kormányzati kommunikációban és tervekben megjelenő „tíz év alatt egymillió új munkahely”. De vegyük észre, hogy ennek időarányos részét, vagyis 400 ezer új munkahelyet a kormány által készített 2012-es konvergenciaprogram is feltételez 2015 végéig. Érdekes módon, az MNB és a kormány munkaerőpiaci prognózisai nem térnek el egymástól lényegesen a jelenlegi kormányzati ciklusra vonatkoztatva. Ám 2015-től a kormány szakértői a foglalkoztatottak számának megugrását prognosztizálják, míg a jegybanki elemzők úgy vélik: lassulni fog az aktívak számának növekedése. A különbség abból adódik, hogy a kormány tényként kezeli, a rokkantnyugdíjak felülvizsgálatára szánt három év elteltével több mint százezer ellátott visszakerül a munkaerőpiacra. Az MNB elemzői szerint egyszerűen nem várható, hogy az ellátásukat elveszítőket ilyen tömegben felszívná a munkaerőpiac. Márpedig a 2015-re várható költségvetési helyzet mögötti fontos feltételezés, hogy abban az évben nem csak százezer fővel csökken a szociális rendszerben ellátottak száma, de ennyivel növekszik a piaci foglalkoztatottak, tehát az adófizetők létszáma is.

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!