Eltűntek, valahol Európában

– Az Europol januárban kiadott jelentése szerint 2015-ben 10 ezer kísérő nélküli kiskorú migránsnak veszett nyoma Európában. A hatalmas tavalyi menekülthullám előtt is létezett ez a jelenség?

– Számunkra ez nem újdonság. Évek óta tisztában vagyunk vele, hogy a kísérő nélküli gyerekek könnyebben tűnnek el az azt követő 48 órán belül, hogy megérkeznek az adott ország valamely szociális intézményébe.

– Ennek fényében reálisnak tartják, hogy tavaly „mindössze” 10 ezren tűntek el?

– Ennél többen is lehetnek, de nem tudjuk pontosan, mennyien. Mert azt sem ismerjük konkrétan, hány kísérő nélküli gyerek érkezett és érkezik Európába. Az illetékes hatóságok nem veszik őket megfelelően nyilvántartásba, és egymással sem kommunikálnak.

– A menekült gyerekek mekkora hányada kerül ki a hatóságok látóköréből?

– A fent említett okokból erről is csak becsléseink vannak. 2015-ben az Egyesült Királyságba érkezett kísérő nélküli gyerekek körülbelül 60 százalékának ismeretlen a tartózkodási helye, és Franciaországban és Belgiumban is hasonló nagyságrendről beszélhetünk.

– Magyarországról ismertek a statisztikák?

– Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége márciusban adott ki egy jelentést. Eszerint februárban a Magyarországra érkező kísérő nélküli kiskorú migránsok 40-45 százalékának veszett nyoma.

– Mi történhetett velük?

– Az esetek döntő részében lehetetlen megtudni. Néha azért mennek el, mert egy másik országba vágynak: azt hallották, ott jobb az élet, könnyű munkát találni. A Magyarországon eltűnt gyerekek jó része valószínűleg a családjához csatlakozott egy nyugat-európai országban. De akkor is ijesztő, hogy ekkora arányban hagyják el a biztonságot nyújtó központokat, és indulnak el egyedül Európában. Útközben olyasmivel szembesülhetnek, amelyekkel egy gyereknek sem lenne szabad.

– Mi a legnagyobb veszély?

– A gyerekek ki vannak szolgáltatva a bűnözőknek. Az alvilág egyre profibban alkalmazkodik a helyzethez. Kihasználják, hogy a gyerekek nem kapnak elég gyorsan védelmet, hiszen az EU és a tagállamok nem képesek megbirkózni a problémával, amit az egyre több kísérő nélküli kiskorú érkezése jelent.

– Kik a leginkább veszélyeztetettek?

– Akik eleve kapcsolatban álltak az embercsempész-hálózatokkal. Ők rendszerint visszatérnek a bűnözőkhöz, amint átléptek a határon, mert egyszerűen nem fogják fel, hogy áldozatok. Azt gondolják, természetes, ha dolgoztatják vagy szexuálisan kihasználják őket. Ez bizonyos esetekben azért van így, mert egész életükben ezt tették velük. A gyerekek jó része nem önszántából kel útra, hanem azért, mert erre kényszerítik.

– Milyen korú gyerekekről beszélünk?

– A jelentős részük 14–18 év közötti. De egyre nő azoknak a száma, akik náluk is fiatalabbak. A szervezetünkhöz érkező segélyhívások alapján 2014-ben 7 éves volt a legfiatalabb kísérő nélküli gyerek, akinek nyoma veszett. 2015-ben 4 éves.

– Ha nincs kísérőjük, ki jelenti be az eltűnésüket?

– A legtöbbször a befogadóközpontok vagy a szociális intézmények munkatársai. De mint az európai menekültválságban oly sokszor tapasztalhattuk, ilyenkor sem tudják meghatározni a hatásköröket. Ha eltűnik egy gyerek a táborból, a munkatársak nem tudják eldönteni, ki a felelős azért, hogy a problémát jelentse. Így rendszerint 24–48 órával később jelzik a gyerek hiányát, amikor már szinte lehetetlen a nyomukra bukkanni.

– Mi történik ezután?

– Gyakorlatilag semmi. Nincs érdemi nyomozás vagy bármilyen más erőfeszítés arra, hogy megtalálják őket. Így rendszerint arra sem derül fény, mi lesz a sorsuk.

– Hogyan lehetne ez ellen tenni?

– Először is pontos nyilvántartás kellene arról, hány gyerek érkezik és tűnik el. Képezni kellene azokat az embereket is, akikkel először kerülnek kapcsolatba a befogadóközpontokban, hogy a segítők fel tudják ismerni, mikor kell gyorsan beavatkozni, mert a gyerek egy embercsempész-hálózathoz tartozik. Egy ideális világban pedig azonnal gondozót rendelnének minden kísérő nélküli gyerek mellé.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!