Gyűrött, taknyos papír zsebkendő, 3 db, egy Túró Rudi-csomagolás és egy kevés kutyakaja-maradék. Elszakadt virágos hajgumi, vattapamacs, kávézacc, szenesre sült pirítós, sebtében összesepert állatszőr, ceruzaforgács, kutyás lévén némi aszfaltról összeszedett városi trágyaalap – mindez egyetlen reggel szemétmérlege, ébredéstől óvodába indulásig. Már most több mint Edina éves befőttesüvegnyi szemétadagja. Nem lenne elegáns már most elbukni! Mintha azelőtt föladnánk a csatát, mielőtt kiléptünk volna a harcmezőre. Úgyhogy tabula rasa! Ez a nap kivételesen nem 7-kor, hanem fél 9-kor kezdődik, túl kutyasétáltatáson, ürüléktakarításon, gyerekreggeliztetésen és óvodába transzportáláson. Kezdhetjük!


Elő a textil zsebkendővel

Jöhet a jól megérdemelt reggeli fekete, merthogy otthon félbemaradt a kávéfőzés: mit csináljak az előző napi zaccal? Inkább majd a kávézóban, gondolom.

Csakhogy én mindig elviteles pohárba kérem az americanót, mert rohanok, de az most nem opció, mert a poharat ma nem lehet kidobni, olyan sétálós saját meg, amivel a New Yorkiak róják az utcákat, momentán épp nincs nálam, sőt egyáltalán nincs ilyenem. Kump Edina, aki amellett, hogy környezetkutató, hulladékcsökkentési szakértő is, azt tanácsolja, hogy tudjunk nemet mondani a legtöbb olyan megoldásra, még ha az rutinná is vált az évek során, amely kommunális szemetet eredményez. A papírpohár ilyeténképpen határeset, mert kitisztítva szelektíven gyűjthető, de a szelektálás még közel sem hulladékcsökkentés. Épp ellenkezőleg. „Ez is fontos lépés – mondja Edina –, és ha eddig nem szelektáltál, akkor a kukádba kerülő mennyiség mintegy harmadának búcsút inthetsz így, de a hulladékmentesség azért ennél sokkal előrébb mutató megoldást kínál. A célja ugyanis nem az, hogy drasztikusan lecsökkenjen a meglévő szemét mennyisége, hanem hogy eleve ne is keletkezzen szemét.”
 
Innen nézve, a kitörölt reggel ismeretében, mindez lehetetlen vállalkozásnak tűnik.  Legtöbbünk annyira automatikusan válik meg a napközben termelődő feleslegtől, még ha otthon szelektíven is gyűjt, hogy eszünkbe sem jut reggel bepakolni a kistáskába, teszem azt, a saját kávésbögrét, termoszt vagy kulacsot. Pedig ez az egyik kulcsmomentum. Nincsenek egyszer használatos, eldobható eszközök. Ha ennyire környezettudatosan szeretnénk élni, búcsút kell mondanunk a szívószálnak, a pillepalacknak, a szupermarketes szatyroknak, de még a papírpohárnak is. Edina szerint a papír zsebkendő és a papírtörlő is simán nélkülözhető, hiszen minden háztartásban van konyharuha, és a textil zsebkendő sem kizárólag arra való, hogy a mellényzsebben díszelegjen. Azzal együtt, hogy akinek vannak emlékei a nagypapa, ha nem i  mellény-, de nadrágzsebben lapuló, merevre fújt, dermedtre összeállt taknyos textil zsebkendőiről, annak eggyel nehezebb lesz az átállás. Ebben még Edina is egyetért, hasonló okok miatt a közel két évig tartó életmódváltásának utolsó bevett bástyája a textil zsebkendő. Itt egy picit elbizonytalanodom: mert ha már a papír is kérdőjeles, akkor mivel törli ki az ember a fenekét? Állítólag ebbe még Bea Johnsonnak (ő a hulladékmentes életmód nemzetközi szinten leghitelesebb képviselője, a Zero Waste Home, vagyis az Otthon hulladék nélkül című bestseller szerzője) is beletört a bicskája. Megpróbálta ugyan a WC-papírt  mohára cserélni, de a természet törlőkendője néhány nap alatt olyannyira bőrkaristolóvá száradt, hogy azt még egy valódi ökoharcos hátsó fertálya sem állta.


Alapozó kurzus

Ahogy az enyhe szellő már sokadszorra fújta az orromba a körúti nyárfa fehér szöszét, ami állítólag nem is allergén, mégis tüsszentésre ingerel, egyre világosabbá vált számomra, hogy még egy pusztán 12 órás kísérleti napnak sem lehet nekiállni tudatos tervezés és előre gondolkodás nélkül. Ha például bármit vásárolni szeretnénk, ahhoz nem árt minimum egy vászonzsák, amibe a pék belepakolhatja a kenyeret vagy a zöldséges az almát. „Piacon és kiskereskedőnél érdemes bevásárolni – javasolja Edina –, majdnem mindent megkapunk kimérve, a műanyag csomagolású folyékony sampon és tusfürdő helyett váltsunk tömbszappanra, ami kellő feldolgozás után a ruhánkat is tisztítja, tisztítószereket pedig pancsoljunk magunk ecetből, szódabikarbónából, citromból vagy az említett
tömbszappanból.”

Nagyjából ennyi az ad hoc „alapozó kurzus” tananyaga, merthogy aki ennél és az elméletnél professzionálisabban szeretné követni a nulla hulladék elvét, annak nem elég egy vászonzsák és a textil zsebkendő. Amikor már kezdtem büszke lenni, mert a zöldségesnél még az is eszembe jutott, hogy olyan gyümölcsöt vegyek, aminek a héját is meg lehet enni, akkor jött a következő dilemma: ha nem a szelektív hulladékgyűjtés, hanem a zéró szemét a cél, akkor hová kerüljön a krumpli héja, a zeller zöldje meg a retek levele az ötödik emeleten? „Kezdj el komposztálni!” – javasolja Edina magától értetődő természetességgel. Lakásban is. Bátran! Ő maga például több mint két éve számtalan gilisztával él egy fedél alatt, merthogy a dupla fenekű, vödrös, csináld magad komposztáló legfőbb kertészei az apró gyűrűsférgek, amelyek csendesek, teljesen szagtalanul dolgoznak, és különösebb törődést sem igényelnek – állítólag elég hetente egyszer rájuk nézni. A kukába kerülő szemét újabb harmadára csökkenthető egy ilyen magunk ácsolta komposztálóval, a giliszták pedig úgynevezett gilisztateát termelnek, ami csodás növényi tápoldat. Edina az étkezőasztal alatt tartja az egyiket, mármint a komposztálót és a gilisztákat, hogy meggyőzze a hozzá érkező vendégeket, menyire nincs mitől tartani a beltéri komposztálást illetően. Kissé bizarrnak hangzik, de van az a nézőpont, ahonnan mi sem természetesebb, mint gilisztákkal etetni meg a kávézaccot, a tojáshéjat vagy a kihegyezett ceruza forgácsát.

Főleg, ha van a családban bárki, aki horgászszenvedéllyel van megáldva, és még örül is a házi tenyészetnek.
 

CSEJTEI ORSOLYA
FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!