Csak első látásra tűnhet úgy, hogy a kormány a francia, angol, német tulajdonban lévő kereskedelmi cégek
pozícióját próbálja gyengíteni és a magyarokét erősíteni intézkedéseivel. Egy egész ágazatra kiterjedő,
szinte teljes letámadás valósulhat meg, amennyiben a parlament is véglegesíti a 2015-től élő új szabályokat.

 
Zsömlehegyek egy Auchan áruházban

A leghangosabb reakciókat kiváltó, de talán az egyik legkisebb véráldozattal kezelhető ötlet a vasárnapi nyitva tartás újramelegített ügye. Szinte kezelhetjük úgy is, mint gumicsontot: mindenki ezen rágódik, miközben ennél sokkalta nagyobb horderejű és negatívumokat okozó átalakítások várnak a kereskedőkre, de végeredményben ránk is. Ugyanis minden kormányzati terv a termékek drágulását fogja okozni, így az egyébként is szegény fogyasztókat tovább terhelni. Nézzük, miről is van szó! A vasárnapi nyitva tartás az ágazat legerősebb érdekképviselete szerint 15-20 ezer munkahelyet veszélyeztet. Érthető, könnyen felfogható okokból vezethető ez le: ha nem nyitsz ki egy boltot, ott nem kell dolgozni, oda kevesebb árut kell szállítani, kevesebbet kell kirakodni, árazni, polcra rakni, kasszázni stb.

A vasárnapi pótléknak is vége: ami nagyjából 50 százaléka a normális bérnek, számítások szerint további 15-20 ezer embernek csökken majd a jövedelme. De vége az időszaki munkáknak is: sok gimnazista, egyetemista, alkalmi melós munkalehetősége is elvész, ugyanis főként velük helyettesítették eddig a boltok hétvégén nem dolgozó alkalmazottait.Csakhogy ennek van egy másodlagos következménye, ami a fuvarozókra, a beszállítókra vonatkozik. Ők is kevesebbet dolgoznak majd, s kevesebb árucikküket tudják majd a boltok felé értékesíteni. Ha kevesebb szalámi fogy, kevesebb disznót kell vágni, vagyis kevesebbet keres a hentes és a paraszt is.

Másik óriási érvágás az élelmiszer-felügyeleti díj sávos, kimondottan a nagy láncokra szabott emelése, ami a hét külföldi kiskereskedő cég – Tesco, Auchan, Lidl, Spar, Aldi, Penny Market, Metro – eddig fizetett összegét megötszörözi, meghatszorozza. Ez nagyjából 30-40 milliárd forintos többletköltséget ró a cégekre, ha ezt áthárítják a vevőkre, akkor a náluk vásárolt élelmiszer akár 5 százalékkal is drágulhat. Azaz oda a versenyelőnyük a magyar láncokkal szemben. E hatást – veszteséget – csak úgy lehet kiküszöbölni, ha olcsóbban beszerezhető – és így nem magas minőségű – termékeket árulnak. Ezt külföldön találják meg, mert a hazai élelmiszeripar relatíve nem hatékony, így drágább termékeket kínál. Azaz e cégeknél tovább nőhet az import aránya, egyben csökken a magyar élelmiszeripar beszállítási lehetősége, romlanak a hazai ipar, s egyben a magyar mezőgazdasági szereplők értékesítési esélyei. (Láthatjuk, ismét egy olyan intézkedés, mely nem csak a multik helyzetét rontja.)

Az áremelkedést generálja a csipszadó kiterjesztése a szeszekre: egy fél literes töményital árát csak ez az intézkedés 450 forinttal drágítja. Vagyis tovább csökken ezek forgalma, egyben a vevőt a feketepiac felé tereli. Ahogy az a terv is, amely az italnagykereskedők biztosítéki letétjét kívánja növelni, ezt ugyan még át kívánja dolgozni a Fidesz, de biztosan csak néhány nagy – egyesek a kormánypárthoz közelálló tulajdonosnál lévő – cég helyzetét javítja azzal, hogy egy sor másik vállalkozás kiesik a versenyből. (Ismét két, a hazai legális ipar, foglalkoztatás ellen ható, s a feketeszektort erősítő intézkedés.)

A lakosság terheit növeli az a környezettudatosság jelszavával felpántlikázott ötlet, miszerint a pipereszerek, az irodai papír, egyéb műanyagtermékek – pl. a művirág –, háztartási kemikáliák után is meg kell fizetni a környezetvédelmi termékdíjat.

Miközben a boltokban szinte minden drágulni fog, addig a vevők pénze kevesebb lesz. A kafetériaadó drasztikus emelése miatt ugyanis havonta több ezer forinttal csökkenhet egy-egy bérből élő ilyen juttatása.

A kereskedők oldaláról nézve a dolgokat 2015-től némileg csökkenő fizetőképes kereslet, ugyanakkor drasztikus költségnövekedés várható. Amelyik cég ilyen helyzetben képtelen nyereséget elérni, az be is zárhat. Ugyanis az 50 milliárdos árbevételnél nagyobbat elérőkre ismét egy külön szabályozást vezetnek be: ha két egymás utáni évben nincs nyereség – a nullszaldó sem megengedett! –, akkor önként meg kell szüntetniük vállalkozásukat. (Ez az ötlet egyébként szinte biztos, hogy uniós elveket sért, de az ügyben az EU még nem szólalt meg.)

A korábban megtelepedett „plázacégek” kivonulása, bár nem kizárható, de nem is valószínű forgatókönyv. Annál is kevésbé, mert a szektor már tavaly megkezdte az alkalmazkodást a különös magyar viszonyokhoz. A Spar és a Tesco lépett elsőként, úgynevezett „expresszek”, kisebb alapterületű boltok nyitásával. De újabban az Auchan is belvárosi boltokban gondolkodik a városszéli plázák helyett. A felügyeleti díj drasztikus emelése jelentősen szűkíti a fejlesztési forrásokat, egyúttal a kétéves veszteségesség után fenyegető bezárás arra sarkalhatja a nagyobb szereplőket, hogy gyorsan új irányt szabjanak maguknak. Szakértők szerint a franchise rendszerben működő bolthálózatok kínálnak egérutat az áruházláncoknak. De ha áttérnek a franchise rendszerre, akkor vajon ki fogja majd kitermelni és kifizetni a névhasználat és a márka díját? Nyilván a bérlő „termeli”, vagyis a vásárló fizeti.
FJ

 

Piacélénkítő párizsi vasárnapok
Amíg a vasárnapi nyitva tartás hívei egészen Szent Istvánig mehetnek vissza az időben, hiszen első királyunk találta ki, hogy ha már ezen a napon tilos „dolgozni”, akkor mise után igazán ráérnek vásározni az emberek, addig furcsamód, épp a kereszténydemokrata kormánypárt által szorgalmazott vasárnapi zárva tartás egyik nyomós érve a francia példa: lám-lám, Párizsban lehúzzák a rolót a kereskedők hétvégén. Nos, Franciaországban éppen most készülnek enyhíteni a szigorú szabályozást, amely jelenleg csak évi 5 vasárnapi nyitva tartást engedélyez. Ezt első körben 12 vasárnapra emelik. Hogy mivel indokolják a szinte már tabunak számító szabály enyhítését? Sose találnánk ki: a gyakoribb vasárnapi nyitva tartástól a gazdaságuk élénkülését várják.
(farago)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!