Az idei választás legfontosabb változása egyben az immár megszokott gyakorlat alapvető felforgatása is. Míg minden eddigi esetben kétfordulós volt a választás, most csak egyszer kell befáradnunk szavazni. És ez nem kis különbség. „Megszoktuk már, hogy az első körben, a selejtezőben arra szavazunk, aki szimpatikus, míg a második fordulóban már arra koncentrálunk, hogy a legideálisabb forgatókönyv jöjjön be. Ilyen most nem lesz, ami a kormánynak kedvez, nem is véletlen, hogy igyekeznek minél kevesebbet beszélni erről” – magyarázta Tóth Zoltán választási szakértő. Kósa Lajos is megmondta Törökbálinton tartott regionális évértékelőjében: „mindig a másodiknál vesztettünk, például 2002-ben, amikor alapvetően megnyertük a választást, de a második fordulóra összeállt az MSZP és az SZDSZ, nyertek is” – a régebbi sérelmek jelenkori kiküszöbölésére létrehozott egyfordulós rendszert egyébként korábban azzal magyarázta a Fidesz, hogy a korábbi választások tapasztalatai szerint a második fordulót szinte mindig az nyerte, aki az elsőt, ezért felesleges megtartani.

Nos, ha realizáltuk, hogy csak egyszer kell ikszelni, máris szembetűnik a következő változás. Nem három, csak két kérdésre kell válaszolni: egy egyéni képviselőre, és egy országos pártlistára szavazhatunk, vagyis a területi lista megszűnik. Kevesebb lett a választókerület is, 176-ról 106-ra redukálták, jelentősen átrajzolt határokkal. Ebből következően a képviselők száma is csökken: mindössze 199-en ülnek majd a parlamentben. Jó hír, hogy egy szavazat sem veszhet el. Igaz, a töredékszavazatok mostantól szintén az erőseket emelik még feljebb, ugyanis az egyéni választókerületben mandátumot nyerő jelöltek után is jár majd töredékszavazat a győztes pártjának. Ami nem változik, az a parlamentbe kerülés küszöbe: 5 százalék. Igaz, ez sem feltétlenül kedvez kifejezetten az ellenzéknek, amely – ha lehetséges ez – még jobban kezd elaprózódni. Pedig ideje átgondolni, ki kivel és hogyan fog össze: ha valóban április 6-án lesz a választás, február közepén már át kell venni a képviselők indulásához szükséges ajánlóíveket, amelyeken jelezni kell, hogy mely párt színeiben kívánnak indulni. Ekkor kezdődhet meg a hivatalos kampány is (a nem hivatalos már jó ideje tart…), amihez természetesen jár némi pénz is: az egyéni jelöltek fejenként 1 milliót, a pártok pedig, ha minden körzetben állítanak jelöltet, mintegy 600 milliót kapnak. Azért az ellenzéknek nem lesz könnyű dolga, mivel a törvény a közös listás indulást preferálja: ha tehát az MSZP és az Együtt-PM közös egyéni jelölteket, de külön pártlistát állít, elveszít mintegy 150 milliónyi állami támogatást. És ha már kampány: jó, ha tudjuk, hogy hamarosan a postaládánkban landol a Nemzeti Választási Iroda levele, amelyben akár le is mondhatunk arról a kiváltságról, hogy személyes adatainkat bárki kampánycélokra felhasználhassa.

Bár csak a szavazatok számlálásakor lesz majd jelentősége, de már tavaly szeptember óta jól látható a Fidesz egyik legnagyobb fogása: a határon túli szavazók mozgósítása. Van egyébként különbség külföldi és külföldi szavazat között is: míg azoknak, akik idehaza rendelkeznek állandó lakcímmel, el kell látogatniuk a nagykövetségre (vagy a bérelt stadionba, iskolába), addig a honosított magyar állampolgárok, akik külföldi állandó lakhellyel rendelkeznek, szavazhatnak levélben is.

A másik, szintén fontos, bár talán nem ekkora súlyú változást a nemzetiségi szavazóknak kell figyelembe venniük: ugyanis, akik kérvényezik, hogy a nemzetiségi listára voksolhassanak, azok nem szavazhatnak majd az országos pártlistára. Emiatt egyébként egyre többen tiltakoznak, sorra alakulnak a csoportok, amelyek felhívják a figyelmet az anomáliára. A tizenhárom magyarországi nemzetiséghez tartozó polgárok szavazatai alapján ugyanis a nemzetiségi listáról legfeljebb 3, de inkább csak 1-2 parlamenti mandátum kiosztásáról lehet majd dönteni.

És persze a legfontosabb kérdés, hogy sikerül-e megakadályozni a csalás lehetőségét a 2014-es választáson. „Ne legyenek kétségeink afelől, hogy lesznek visszaélések. Baja, Fót és a többi csak főpróba volt, ugyanezt meg lehet majd ismételni az országgyűlési választásokon is. Csak jó lenne azt belátni, hogy nem azok az emberek csalók, akik elfogadják ezt a pénzt, hanem azok, akik adják” – mondja Tóth Zoltán, aki szerint egyetlen garancia lenne arra, hogy ezeket a visszaéléseket megelőzzük: ha maguk a pártok tennének erre ígéretet. „Ilyet azonban még nem hallottam. De reménykedni azért lehet” – fogalmazott a választási szakértő.

Nem a kisebb erők okozzák a gondot

Hogy mennyi esélye van az ellenzéknek (összefogva vagy anélkül) arra, hogy megszorongassa a kormánypártokat, arról politikai szakértőket kérdeztünk meg.

1. Mire lehet elég három hónap az ellenzéknek?

Krekó Péter politológus, a Political Capital igazgatója: Matematikai esély még lenne az ellenzék számára, hogy választást nyerjen, de ehhez az kellene, hogy valami komoly botránnyal fogást találjanak a kormányon. Új fejleménye azonban a politikai életnek, hogy a választók mintha immúnissá váltak volna a politikai botrányokra. A kormányoldal korrupciógyanús ügyeivel (pl. földpályázatok, a Közgép pályázatai, vagy éppen a trafikkoncessziók kapcsán) kiterjedten foglalkozott a média, mégsem befolyásolták a kormányoldal népszerűségét. Ha valóban lesz újabb rezsicsökkentés, annak hatása bizonyosan kitart a választásokig, még nehezebbé téve az ellenzék számára a győzelmet. Az ellenzéki vezetők számára a jelen helyzetben egy kismértékű választási vereség már szinte győzelemnek számítana. Ha azonban újabb kétharmadot szerez a Fidesz, az a vezető ellenzéki politikusok pozícióját is megingatja majd.

Mráz Ágoston Sámuel elemző, a Nézőpont Intézet igazgatója: Három hónap nagyon hosszú idő a politikában, amelybe hangzatos botrányok is beleférnek, de természetesen eltelhet fordulatok nélkül is. Miután a baloldali pártok részleges összefogása nem hozott eddig mérhető népszerűség-növekedést, ősszel a baloldal belső vitáiról volt szó és 2013 végére a kormányváltó hangulat és a kormányváltásba vetett remény is egyértelműen kisebbségben van, az ellenzék abban érdekelt, hogy minél több botrány robbanjon ki. Ezektől remélhetik ugyanis kizárólag az esetleges fordulatot, hiszen új helyzetet tudnak teremteni, elterelhetik a figyelmet az ellenzék belső problémáiról és – ha sikerül a kormányhoz kötni a botrányt – a kormányellenes hangulat erősítésére is szolgálhatnak. Ugyanakkor egy-egy botránynak szánt akció nem lehet automatikus siker: a bajai videoügy visszafelé sült el, a NAV-ügyet pedig nem sikerült a szereplőinek a kormányhoz kötnie.

2. Van-e esélyük az újonnan megjelent kis pártoknak, mint például a Liberálisok, vagy a Schmuck Andor-féle szocdemek, hogy ebben az időszakban kellő ismertségre, népszerűségre tegyenek szert? Kiket szólíthatnak meg?

Krekó Péter: Továbbra is van a kormányellenes választóknak egy széles csoportja, aki még nem talált magának pártot. Így elvben az új formációknak lehet esélyük arra, hogy megszólítsák a szavazók egy részét. Minél kevésbé érzik az ellenzéki szavazók, hogy a választás megnyerhető, annál inkább szavazhatnak „luxusból” arra a politikai erőre, melyet a legszimpatikusabbnak tartanak. Fodor Gábor pártjának az esélyeit javíthatja, hogy a párt vezetője ismert, és a liberális üzenetek iránt továbbra is van politikai kereslet (főleg a nagyvárosi fiatalság körében). 2014-ben ráadásul három választás is lesz, így azok a szereplők, melyeknek nem sikerül bejutni a parlamentbe, még nem biztos, hogy „végük”: lehet esélyük az EP-választáson vagy az önkormányzati választáson is pozíciót szerezni.

Mráz Ágoston Sámuel: Az újonnan alapított baloldali vagy balliberális pártok sikerét a nagyobb baloldali pártok válsága és győzelmi esélyeik gyengülése erősítheti. Ha a baloldali biztos és potenciális szavazók jelentős része sem hiszi el, hogy szavazatával elérheti a kormányváltást, a fegyelem helyett a szimpátia kerül előtérbe. A baloldali szavazók nem a legnagyobb pártra fognak szavazni, hanem a legszimpatikusabbra. Sőt, e kicsi baloldali pártokra adott szavazat a baloldal teljesítményével való elégedetlenség jele is lehet. Mindenesetre az új kezdeményezések számára fontos, hogy a következő három hónapban még intenzívebben jelen legyenek a médiatérben. Mindez egyébként a DK-ra és az LMP-re is igaz: előbbi a radikális, utóbbi épp a mérsékelt üzeneteivel próbálja már most növelni a baloldali szavazók körében is a népszerűségét.

3. Mennyire gyengítheti meg a nagy ellenzéki pártok esélyeit az újonnan feltűnt kisebb indulók megjelenése?

Krekó Péter: Minél több a kormánnyal szemben álló jelölt, annál kisebb esély lehet a Fidesz jelöltjének elmozdítására. Ugyanakkor a nagyobb ellenzéki pártoknak még most is lenne idejük a megegyezésre. Úgy tűnik, hogy nem a kisebb politikai erők okozzák a gondot, hanem hogy az ellenzékinek nincs elég választója.

Mráz Ágoston Sámuel: A fentiek értelmében nem a kisebb indulók gyengítik a nagyobb ellenzéki pártok esélyeit, hanem a nagyobb ellenzéki pártok kormányváltási esélyeinek csökkenése erősíti a kisebb, alternatív baloldali pártokat.

4. Mi lehet a Fidesz stratégiája a kampányidőszakban?

Krekó Péter: A kormányoldalnak most könnyű dolga van, mert a rezsicsökkentés komoly siker, növekedésbe fordult a gazdaság (még ha átmenetileg is), a választókat a botránypolitizálás nem bizonytalanította el, és sokan nem látnak politikai alternatívát. Ha Fidesz a jelenlegi támogatottságát megőrzi, az bőven elég egy magabiztos választási győzelemhez.

Mráz Ágoston Sámuel: A kormánypártnak az az érdeke, hogy a következő három hónap viszonylagos nyugalomban, botránymentesen teljen. Angela Merkel tavaly ősszel kiváló példát nyújtott a magyar kormánypártok számára is a higgadt, de eredményes kampányra.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!