Régen volt ilyen éve a gabonatermesztőknek: már június közepén arattak, de még két hét múlva is fognak, és arra is régen volt példa, hogy ennyire szétverje a betakarítást a vissza-visszatérő esőzés. És az árakat is, így nem csoda, hogy van megye, ahol alig van haszon a kenyérnek valón.
Zárhatnánk az aratást a kabinet utóbbi években alkalmazott kincstári optimizmusával: megtermett az ország kenyere, csakhogy ez az országban lassan hatvan éve nem lehet kérdés, s talán csak indiai vagy kínai miniszterek summázhatnák így a betakarítás eredményeit. Nálunk viszont igazából egy a kérdés: ráfizetett-e az, aki vetett vagy sem. Merthogy ez kérdés.
Aki nem tudta július első felében befejezni a búza aratását, az nagyon rosszul járt. Aki viszont időre végzett, és nem adta el a termést, az most örülhet: a korán aratott búza igen jó minőségű volt, a mostanság vágott viszont inkább csak takarmánynak való.
Megy is felfelé szépen a malmi búza ára, a tőzsdén két hete még 46 ezer, ma már 52-54 ezer forint az ára egyetlen tonnának. Mármint hangsúlyozottan a malmi búzáé. Mert a takarmánynak valóért még mindig csak 40 ezret adnak a felvásárlók. Működik a piaci törvény: amiből sok van, az olcsó, amiből kevesebb, az drágább. Márpedig a learatott búza legalább fele gyenge minőségű. És ennek sok oka van.
Már az aratás előtti hetekben tudtuk: aki nem permetezte gomba ellen a búzáját, az pórul járt, mert a levelek, és így a termés egy részét elvitte a sárgarozsda. E gombás fertőzésen felül az ország egyes megyéiben – már-már hisztériaszerű sajtóaktivitás mellett – a legfőbb ellenséggé a mezei pocok vált, ugyanis az enyhe tél és az időben el nem végzett állománygyérítés miatt inváziószerűen szaporodtak a kis rágcsálók. Annyira, hogy az agrártárca – korábbi szabályait is a sutba dobva – engedélyezte irtószer használatát, ám ez alig hozott eredményt. Így a rozsda és a pocok elvitte a búza harmadát-felét. Nem véletlen, hogy nagy különbségek adódnak országosan: a déli megyénkben csupán 3,8 tonnát arattak búzából (máshol 4,5 tonnát is), de ennek 70 százaléka csak takarmánynak jó. És minden másból is gyenge az eredmény, pedig például a repcét nem nagyon támadta meg kártevő, kórokozó. Békésben kevés gazdálkodó termelte ki az idei ráfordításait.
Nos, más megyékben nem ilyen eleve vert helyzetből indították a kombájnokat: aki június közepétől július közepéig le tudta vágni a gabonáját, az hátradőlhet: az árpával kezdődött, azzal nem is volt baj, aztán aki gyorsan belevágott a búzájába, az nem dühöngött. Mások kenyérnek valóját viszont szinte szó szerint kimosta az eső. Szó szerint, mert ahogy ázik az érett búza, úgy csökkennek benne a fehérjék, a sikértartalom, romlik sütőipari értéke – például nő az esésszám, a terülési érték –, s ezekkel együtt esik az ára is. Aratás előtt még – pocok ide, pocok oda – arról szóltak a hírek, hogy rég nem látott jó minőségben és mennyiségben kerül tárolókba a búza. Most jó, ha az országos összhozam 40 százaléka megfelelő lisztnek. 5 millió tonnából ez bő 2,3 millió tonna, kenyérnek meg elég 1,5 millió tonna. Ezért drágul szinte napról napra a malmi búza, ez legalább némi kompenzációt jelent a gyengélkedő takarmányárak miatti bevételcsökkenésre.
Egy hektár búzát ma 150-200 ezer forintért termesztenek a gazdálkodók. Négytonnás hozamnál, ha csak takarmány minőséget ért el a termés, akkor 160 ezer a bevétel, vagyis éppen csak vagy nem is fedezi a ráfordítást. (Sokan legyintenek, hogy a hektáronkénti 70 ezer forintos uniós támogatás mellett még így is megérte, de az az igazság, hogy a támogatás egy része, 40-50 ezer forint elmehet a föld bérleti díjára. Márpedig az ország termőföldjeinek felét bérlők művelik, az ő esetükben nem nagyon lehet a területalapú támogatásra hagyatkozni.)
Bár a fentiekből úgy tűnhet, még nincs vége az idei aratásnak, sokak számára szinte meg sem éri levágni a terményt, mert az kevés és rossz minőségű. De vélhetően csak augusztus első két hetében állnak le országszerte az arató-cséplő gépek. Korán kezdték, s normális időben fejezik be az aratást, ebből is látszik, hogy az esők mennyire kitolták annak idejét. Márpedig érett gabonának a szabad ég alatt aludnia vétek, napról napra veszít értékéből, minőségéből. Most is ez történik: a vályogosabb, kötöttebb talajra nem lehet rámenni a sár miatt, hiába is szikkadna meg a gabona és szára két meleg nap alatt. Aki tud, most vágja még a nedves terményt is, és inkább sok gázt felhasználva, mesterségesen szárítja, száríttatja azt. Hogy megéri-e?
Majd kiderül. Mert bőven elképzelhető, hogy télire már lesz ára a gabonának, főként a jobb minőségnek, s akkor lehet igazából profitot elérni e terményekkel.
Már csak azért is érdemes kivárni az értékesítéssel, mert problémák akadnak jócskán Nyugat-Európában is: ott is az esőzések a baj forrásai. Bár az előrejelzések szerint az uniós országokban 3,7 százalékkal – 135,5 millió tonnáról 140,5 millió tonnára – emelkedhet a búzatermelés, a minőség nem lesz elég.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
