Foglalkozása: kívülálló – Az újságíró sok fontos dolgot tanul egy interjú készítése közben. Például, hogy nem kell ahhoz vietnaminak lenni, hogy az ember autentikus vietnami levest készítsen. És ha az ember történetesen (félig) vietnami, még nem jelenti azt, hogy képes jó pho-levest főzni. Mellesleg azt sem, hogy el tudja olvasni a konyha fölötti vietnami nyelvű feliratot.
„Higgyétek el, én próbáltam, de sosem sikerült megtanulnom vietnamiul” – mondja Clavier Charlotte, aki testvérével két éve nyitotta meg ázsiai levesezőjét az Újlipótvárosban.
A mára zarándokhellyé vált étterem fő jellegzetessége – természetesen az ételek mellett – maga a tulajdonos. Volt idő, amikor a félig francia, félig vietnami asszony (akkor még igencsak lány) nem tudott úgy végigmenni egy magyar utcán, hogy ne bámulták volna meg vagy ne kértek volna tőle autogramot. Charlotteegyike volt ugyanis a két ős R-Go-gidának. Tulajdonképpen maga volt a gidaság: egy ázsiai szépség a nyolcvanas évek Budapestjén. „Szerettek, mert különleges voltam, és bántottak, mert más voltam” – meséli, miközben igyekszik orvosolni fotós kollégám életmódbeli hiányosságát (még életében nem evett pho levest, és most – csak a fotó kedvéért – kért egyet).
Párizs–Hanoi–Budapest
A család 1964-ben érkezett Budapestre, Hanoiból. Charlotte édesapja a francia hadsereg katonájaként vonult be az észak-vietnami városba, az ötvenes évek elején, majd ugyanitt döntött úgy, hogy ez nem az ő háborúja. „Apám újságíró volt és hithű kommunista, utálta az egészet, és amint tehette, dezertált.” Haza nem mehetett, mert a dezertőrökre súlyos büntetés várt, úgyhogy maradt. Tizennyolc évig. Megnősült, gyerekei születtek, elvált, majd ismét megnősült. Új választottja egy tehetséges operaénekes volt, akitől 1963-ban kislánya született, Charlotte. Monsieur Claviert azonban összekülönbözött a kommunista helyi vezetőkkel, és választhatott: élete végéig ott marad, vagy azonnal elhagyja Vietnamot. A család felpakolt (akkor már édesanyja hasában mozgolódott Charlotte öccse is), és némi baráti segítséggel a testvéri Magyarországon kötöttek ki.
A papa a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnél kapott újságírói munkát, a mama viszont egy életre kénytelen volt felhagyni az operával, és műszaki rajzoló lett. A félig francia, félig vietnami kislányból pedig egy csapásra magyar kislány.
„Anyánk egy Budapesten élő vietnami hegedűművészt bízott meg azzal, hogy tanítson minket az anyanyelvünkre, de kudarcot vallott.” Később az „apanyelvvel” is megpróbálkozott, de a francia sem bizonyult egyszerűbbnek. Közben a papa eltűnt az életükből (újabb házasságok, újabb gyerekek), úgyhogy Charlotte-nak maradt minden, ami magyar. Magyar népdalokat énekelt, magyar néptáncot tanult, versenyeken indult, és közben arról álmodozott, hogy híres biológus-kutató lesz. Úgy gondolta, hogy céljai eléréséhez az egészségügyi szakközépiskolán át vezet a legrövidebb út, de belátta, hogy az egészségügy nem az ő terepe. „A gyakorlatokon nagyon hamar megutáltatták velünk az egészet” – magyarázza, hogy végül miért is kötött ki a divatszakmában. Egy fotós az utcán szólította le, ő azonnal nemet mondott, de aztán másképp alakult. Manökenkarrierje gyorsan és meredeken indult. „Amikor 18 évesen először jelent meg az arcom az újságban, az iskolában kitették a faliújságra.
Tiszta lányiskola volt, természetesen mindenki gratulált. És mindenki utált” – meséli nevetve. A szakma sem fogadta egyöntetű örömmel: az idősebb, tapasztaltabb kollégák nem nézték jó szemmel, hogy egy csitri, csak azért, mert különleges arca van, hamarabb jut lehetőséghez.
Bombázó gida
És aztán beütött a „világhír”. Az R-Go bombázót keresett a Bombázó című videoklipjéhez. Környei Attila, a csapat egyik alapítója és basszusgitárosa bevitte Charlotte-ot a próbafelvételre, de Szikorának nem tetszett. „Nem volt nagy mellem és szőke sem voltam, Szikora szerint ilyen egy bombázó.”
A többiek viszont őt választották, úgyhogy maradt.
A hanglemezgyár mindenható urának, Erdős Péternek is tetszett a különleges lány, és ukázba adta, hogy találjanak neki „valamit”. Így lett gida. A feladat ismeretlen volt, szinte mindent maga talált ki: a párját és a koreográfiát is. A divatszakmában sokan nem nézték jó szemmel a kettős karriert, úgyhogy válaszút elé állították: vagy a kifutó, vagy a színpad. Ő nem akart választani, mert mindkettőt imádta. Végül úgy vágta el a gordiuszi csomót, hogy külföldön vállalt munkát, itthon meg R-Go-zott. Amíg lehetett.
Aztán egy koreográfián úgy összekülönböztek Szikorával, hogy kiszállt. „Amit a színpadon megélsz, azt nem tudod pótolni semmivel. A tánc és a zene hihetetlenül felpörgeti az embert. Imádtam. Azért hagytam abba, mert nem láttam előrelépési lehetőséget. Ilyen vagyok: ha valahol nincs tovább előre, akkor inkább másfelé indulok.”
Egy darabig még manökenkedett, voltak munkái Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban (nyugodtan utazgathatott, hiszen francia állampolgárként a mai napig francia útlevele van), aztán üzleti vállalkozásokba kezdett. Volt ruhakereskedő, pizzéria- és kávézótulajdonos, de a zenét sem hagyta abba. „Az R-Go-kaland végén lett volna több lehetőségem. Somló is hívott, hogy csináljunk lemezt, de én nem akartam. Nem voltam frontemberalkat.” Úgyhogy beállt a Doktor Beat nevű formációba énekelni. (A kilencvenes évek elején igen népszerű banda volt, de azért annyira mégsem, hogy ma is sorban állnának a fiatalok Doktor Beat-pólókért.) Charlotte-ot azért még ma is sokan felismerik az utcán – „a mai napig egy bizonyos korosztálynak én vagyok az egyik R-GO-gida” –, de már az üzlet az első.
Egy hetvenes vietnami cigánytáncos
Charlotte öccsével és édesanyjával két éve viszi az újlipótvárosi ázsiai levesezőt. A testvére ért az üzlethez, az anyukája beszél vietnamiul és tisztában van a szokásokkal. Neki meg jó ötletei vannak.
A pult fölött olvasható vietnami verssort a mai napig nem tudja lefordítani („Édesanyám írta fel, és arról szól, hogy a világon mindenki éhes valamire.”) A receptek a sajátjaik, sokat dolgoztak azon, hogy megtalálják a tökéletes ízeket. „Ehhez semmi köze annak, hogy félig vietnami vagyok. Ha szigorúan betartja a receptúrát, bárki elkészítheti ezeket az ételeket.” Hogy az ember mégis miért lát annyi ázsiai arcot a pult mögött, arra is egyszerű a magyarázat. „Más a szemléletük, ezért szeretek ázsiaiakkal dolgozni. Összefognak, dolgoznak, tisztelik a munkájukat és a kollégáikat is. Olyan nincs, mint a magyar szakácsok többségénél, hogy ha én elvégeztem a munkámat, de a másik úszik, akkor nem segítek neki.”
Clavier Charlotte – neve ellenére – nem vallja magát franciának. Igaz, vietnaminak és magyarnak sem. Mindegyik és egyik sem. Néhány éve meglepve vette tudomásul, amikor valaki migránsnak nevezte.
„Olyan volt, mintha kővel dobtak volna meg. Amióta az eszemet tudom, Magyarországon élek. Aztán rájöttem, igaza van, én is külföldi vagyok. Az embert a gondolkodása határozza meg. Bennem megvan apám francia és anyám vietnami gondolkodásmódja is. Egész életemben szabad voltam, hála apámnak, szabadon jártam-keltem a világban. De egész életemet Magyarországon éltem. Nem mindennel tudok azonosulni, ami magyar, de ez a hazám. Élhettem volna sok helyen, de máshol nem éreztem magam jól. Mindig az volt, hogy ide jövök haza. Régebben, ha kérdezték, mi is vagyok, azt mondtam, semmi. Ma azt, hogy kívülálló. De ez hasznos kívülállás, valószínűleg sokszor ez segített abban, hogy elérjem a céljaimat.”
Charlotte-nak két gyereke született, ahogy ő mondja, egy „tősgyökeres magyar férfitól”. Férje családja hallani sem akart arról, hogy a gyerekeknek ne tősgyökeres magyar nevük legyen, de ha Charlotte valamit a fejébe vesz, azt általában el is éri. Zoé és Noel – bár folytatva a hagyományt sem franciául, sem vietnamiul nem beszélnek –, mindhárom harmadukra büszkék.
Egyszerre magyarok, franciák és vietnamiak. Charlotte édesapja nemrég halt meg, egy Grenoble melletti kisvárosban. Sokáig nem találkoztak, aztán a halála előtt Charlotte elvitte hozzá az unokáit. A mama nem sokkal túl a hetvenen, még ma is aktív tagja a budapesti vietnami közösségnek. Akcentusán a mai napig érezhető, hogy honnan jött, de közben igazi magyar is: évekig lépett fel egy autentikus cigánytáncokat bemutató csoporttal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!