Spórolva fejlesztenék az egészségügyet

Kórházak bezárásáról, minőségi fizetős és ingyenes „vegetálós” ellátásra kettészakadt rendszerről beszélnek Ónodi Szűcs Zoltán, az új egészségügyi államtitkár „hitvallása kapcsán”. De ez csak az egyik értelmezés – a másik korszerűsödő egészségügyet vizionál. Hogy kinek lesz igaza, azt az idő eldönti, ám az többé-kevésbé kijelenthető, hogy a gyógyítórendszert nem a szakigazgatás (értsd: minisztérium), illetve az orvostársadalom alakítja, hanem a politikai akarat. Példának okáért: mint emlékezetes, Tapolcán pont úgy szűkítették a kórház működését, ahogy most Ónodi Szűcs Zoltán racionalizálná az intézményeket, ám a tavaszi időközi választáson hirtelen önteni kezdték a pénzt a gyógyítóhelybe, ugyanis úgy tűnt, hogy a Jobbik a kórházi kapacitáscsökkentéssel kampányolva nyer – és így is lett. Az emberek ugyanis beletörődnek, hogy ők viszik a vécépapírt és a gyógyszert a kórházba, eltűrik, hogy hónapokig várjanak egy-egy daganat szövettani vizsgálatára, de ha egy túlméretezett, pangó intézményt bezárnak – akkor az utcára mennek.

Lázár nem gátol

Magyarországon abba még egyetlen egészségügyi politikus sem bukott bele, hogy nem csinált semmit, arra viszont már egy egész kormány ráment (a szocialistáké), ha modernizálni próbált. Most pedig minden azon múlik, mennyire bírja Ónodi Szűcs a miniszterelnök, Orbán Viktor bizalmát. A jelek szerint eléggé, ugyanis az egészségügyi pályán eddig Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter is ott futott (többek között a hódmezővásárhelyi egészségügyi programot szerette volna országos méretűre duzzasztani – kipróbált beszállítókkal). Többek között az ő rovására írják, hogy Zombor Gábor a közelmúltban lemondott egészségügyi államtitkári posztjáról, ám a kancelláriaminiszternek hamarosan (lapunk pár hete azt írta, a jövő év eleje tájékán, a jelek szerint) mennie kell, így Ónodi Szűcs szabadabban mozoghat.

Igazodni kell a korhoz

Az államtitkár egyik mondása szerint az egészségügyi ellátások igénybevétele nem a lakossági szükségleteket tükrözi, hanem az intézményrendszer érdekeit. Azaz számos olyan gyógyítóhely-ágazat van, amire semmi szükség – tehát a mondat kapacitáscsökkentést jelent. Csakhogy – figyelmeztet Kincses Gyula, a Gyurcsány-kormány volt egészségügyi államtitkára – valaha operálták a gyomorfekélyt, most meg a háziorvos ír fel rá tablettát. Sőt: pár évtizede még „félbevágták” az embert, hogy a mélyen fekvő veséből kikaphassák a követ, most viszont simán összezúzzák ultrahanggal, szikére semmi szükség. A sebészi beavatkozások 30-40 százaléka pedig megoldható egyetlen nap alatt. Így az nem baj, ha bezárnak, szűkítenek intézményeket – a kérdés az: mit kurtítanak meg?

Egy kórház ugyanis úgy szerzi a betegeit, hogy az illetékességi területén lakó páciensek egyrészt besétálnak, rendelésre visszatérnek, másrészt a mentő odavisz egy csomó embert – ezt hívják „ügyeleti felvételnek”. Ha az ügyeleti felvételesek a jövőben csak olyan helyen landolhatnak, ahol teljes az ellátási spektrum (értsd: minden rendű és rangú beavatkozásra van mód), akkor a kórházak nagyobb része elsorvad. Márpedig ez a terv. Egyszerűen azért, mert csökken a bevétele (az OEP betegek után fizet), az intézmény egyre nagyobb adósságot görget maga előtt, így a veszteségminimalizálás érdekében az állam leépíti – ami egyben azt is jelenti, hogy a „körzetéhez tartozók” rosszabb minőségű ellátásban részesülnek majd.

Lebutított gyógyítás

Magyarán először az ellátórendszer szakadhat ketté, másodszor maga az ellátás. Ugyanis: ha valaki jobb ellátást akar, akkor utaznia kell, vagy magánszolgáltatást kell igénybe vennie – erre az emberek többségének nem futja. És annak, aki el is jut a csúcskórházba, valószínűleg egy sokkal hosszabb várólistát kell kibekkelnie. (Igaz, utóbbinak nem kellene feltétlenül így alakulnia, hiszen ha az OEP több beavatkozást finanszírozna, akkor kevesebb intézmény is több embert lenne képes ellátni – azaz megint csak a politikai akarat az, ami meg tudná pörgetni a rendszert.)

Ellátási hiány lehet a vége

Ónodi Szűcs másik állítása úgy hangzik, hogy szakítani kell a leltárjellegű minimumszemlélettel, és ahhoz kell kötni a működési engedélyeket, megvan-e az orvos kompetenciája vagy sem. Ezt számosan úgy fordították, hogy miután egész kórházi osztályok „emigrálnak” külföldre, az elnéptelenedő részlegeket bezárná a kabinet. Ma úgy adnak ki működési engedélyt, hogy meghatározzák, mit kell felmutatnia egy osztálynak orvos- és ápolóállományban, technikai felszereltségben.

Csakhogy Kincses Gyula volt államtitkár szerint ebből nem derül ki, hogy az adott osztály mire alkalmas – egy közepes szintet igyekszik mindenki belőni, és az „állam elhiszi”, hogy bonyolultabb mutatványokra is képes. A célszerű az lenne, ha meghatároznák, hogy egy osztálynak milyen feltételeket kell teljesítenie ahhoz, hogy egyszerűbb beavatkozásokat elvégezhessen, és igazolnia kellene, milyen bonyolultabb műveletekre képes. Az OEP csak ezután szerződne. Vagyis: ha életbe lépne Ónodi Szűcs terve, akkor rengeteg képzésre és eszközvásárlásra lenne szükség. Pénzügyi injekció nélkül ugyanis számos hely nem felelne meg a kritériumoknak, így legfeljebb alapellátást nyújthatna. Kincses Gyula szerint ugyanakkor Ónodi Szűcs jó irányról beszél, csak úgy tesz, mintha egy tankönyvi ország tankönyvi egészségügyét akarná megreformálni. Miközben annyira nincs pénz az egészségügyi rendszerben, hogy egy kórházat bármikor faképnél hagyhatnak a képzett nővérei és szakorvosai.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!