Fiatalok és politika. Új szempontok a választási eredmények elemzésében. - A Racionálisan Lázadó Hallgatók 2 című kötetet május 5-én mutatták be.
Szűk egy hónappal ezelőtt Magyarország választott, az eredményeket pedig még sokáig fogjuk elemezni. Talán nem is gondolnánk, hogy ebben segítségünkre lehet egy friss tanulmánykötet, amely kifejezetten az egyetemisták politikai nézeteit, világszemléletét és közélethez való viszonyát térképezte fel. A Racionálisan Lázadó Hallgatók második kötete arra keresi a választ, hogy hogyan látják a fiatalok a körülöttük lévő világot. Ezeket a kérdéseket kevés párt tette fel a választások előtt, és még kevesebben próbáltak a lehetséges válaszokkal bármit is kezdeni, pedig a 400 ezer új választó megértése és megszólítása akár mandátumokról is dönthetett.
A tanulmánykötet első részéből is kiderült, ami már egy ideje sejthető: a fiatalok, ezen belül is az egyetemisták, főiskolai hallgatók körében a Jobbik nagy népszerűségnek örvend. Ennek fő oka két törvényszerűségben rejlik: az egyetemi körökben a radikalizmus egyfajta hívószó, és a fiatalokat csak az tudja hatékonyan megszólítani, aki közösségi élményt képes nyújtani számukra. Az pedig, hogy nem a sportolói egyletek vagy éppen a hímzőkörök telnek meg estéről estére, hanem egy-egy párt köré gyűlnek a fiatalok, nem magyarázható pusztán azzal, hogy a Jobbik (és egyébként a Fidesz is) jól kommunikál.
Pláne nem egy olyan helyzetben, amikor a politika iránti érdeklődés egyre csökken, még a hetvenes-nyolcvanas évekhez viszonyítva is. A kutatók akkor úgy tapasztalták, hogy a fiatalok 12 százaléka nagyon érdeklődik a politika iránt, ez a szám a kilencvenes évekre viszont 3-6 százalékra esett vissza. A rendszerváltás körüli közönyösség pedig szoros összefüggésben van azzal, ahogy a mai fiatalok látják a politikát: még a felsőoktatásban tanulókban is van egyfajta tartózkodás, a politika inkább negatív érzelmeket vált ki belőlük.
Légüres tér
„Elveszett generáció” – így jellemezte a mai fiatalokat dr. Szabó Andrea kutató, a kötet egyik szerkesztője. Hogy mikor, hol vesztek el? A rendszerváltás környékére kell visszatekintenünk, amikor a szüleik elvesztették a talajt a lábuk alól. Míg ugyanis ők felszabadulásként élték meg, hogy kivonhatták magukat a párt fennhatósága alól, az új rendszer megváltozott világába sem igazán tudtak beilleszkedni. A kézhez kapott demokrácia és kapitalizmus csak a fogalmak szintjén vált számukra elérhetővé, a szabályokhoz azonban csak kevesek tudtak gyorsan és jól alkalmazkodni. Így azonban Kádár gyermekei légüres térbe kerültek, amelyben saját gyermekeiket sem tudták megtanítani arra, milyen irányba haladjanak. Ez egyébként a politikusok számára is kedvező irány volt: mára a politika sokak számára elvont fogalom, a társadalom jelentős része nem is hiszi, hogy aktívan részt tud venni az események, döntések alakításában, egyfajta szabad kezet ad nekik.
Ez a távolságtartó bizalmatlanság családon belül öröklődik, csakúgy, mint a pártpreferenciák jelentős része is. Bár egyes események (például egy gazdasági összeomlás) gyorsan okozhatják egy párt népszerűségvesztését, a legújabb kutatások azt mutatják: a választók csaknem fele amióta teheti, mindig ugyanarra a pártra szavaz. Vagyis az elköteleződés erős, de nem megváltoztathatatlan egy fiatal esetében, ezért téved minden párt, amelyik elfelejti megszólítani az újonnan szavazóvá válókat – méghozzá a megfelelő formában, a megfelelő üzenettel.
A Jobbik vonzereje is abban rejlik, hogy egyszerű válaszokat ad még a bonyolult kérdésekre is, de a Fidesz is hasonlóan jól tud választóinak megfelelő, minden felmerülő problémát magyarázó világképet adni. Ez az, amit a kutató szerint a baloldal – nem függetlenül a saját, belső ideológiai válságától sem – nem volt képes megtenni a gazdasági válság után. Elhibázott lépés volt az is, ahogyan „kiengedték a kezükből” a hagyományos baloldali értékeket is, amelyek korábban vonzóvá tehették a pártot.
Kurucok, kritikusok, hívők
A tanulmánykötet által „megrajzolt” mai fiatal közönyösen viszonyul a politikához, de ha őt is érintő problémával szembesül, akkor hallatja a hangját (például 2012 végén, a hallgatói megmozdulások idején). Nem az egész világot akarja megmenteni, de egy-egy ügy mellett határozottan kiáll, elsősorban saját boldogulása érdekében cselekszik, saját szerencséjének kovácsa igyekszik lenni. Nem rendszerellenes, hisz az alapvető demokratikus intézményrendszerben és a kapitalizmusban, ám annak magyar megvalósulásával szemben kritikus.
„Miért is hinnének a hazai demokráciában? Hiszen az vajmi keveset adott nekik” – foglalja össze a fiatalok érzéseit Szabó Andrea. És valóban: bár a szüleik tapasztalataiból azt a következtetést vonhatják le, hogy érdemi társadalmi fejlődés utoljára a Kádár-korszakban volt, a jelenlegi helyzetben nem kifejezetten látható számukra pozitív irány, már ami a saját életüket érinti.
A magyar fiatal „profilja” azonban nem ilyen egységes, mára új kategóriák születtek a jellemzésükre: a Kuruc.info-nemzedék a radikálisan gondolkodó, sajátos magyarságtudattal rendelkező fiatalokat tömöríti, míg a Critical Mass csoport a progresszív, zöld- és demokratikus értékrenddel bírókat gyűjti egybe. Előbbi (talán mondani sem kell) a Jobbik számára elérhető csoport, utóbbit pedig a baloldal próbálta megszólítani – viszonylag sikertelenül, mivel a felmerülő igények és a pártok által felmutatott kínálat nagyban különbözött egymástól. Szabó Andrea felhívja a figyelmet arra is, hogy immár nem lehet figyelmen kívül hagyni egy harmadik csoportot sem, amelynek előzményei éppen negyedszázadosak. Az akkori rendszerváltó fiatal demokraták mára középkorúvá „értek”, viszont kinevelték a „Tusványos” nemzedéket, egy karakteresen fideszes másodgenerációt, amely annyiban különbözik a korábbiaktól, hogy hívő, több szempontból is. Egyrészt erősen vallásos, másrészt viszont hisz abban is, hogy elődeinek cselekedetei és döntései megkérdőjelezhetetlenek. Ennek a másodnemzedéknek a tagjai sokkal konformistábbak, hiszen már egy kitaposott úton járnak: készen kapott és gyakorlatilag az egész életüket lefedő világnézettel rendelkeznek, vezetőjükben vakon hisznek, a rendszert kritikával szinte egyáltalán nem illetik. Épp ezért kevés eséllyel billenthetőek ki ebből a világképből.
Hosszú távú voksok
Bár ezt a közönyösséget figyelembe véve nehéz elhinni, de a mai fiatalok is hisznek az államban, abban, hogy gondoskodó szerepet kell betöltsön az életükben. Kifejezetten normakövető generációról van szó, akik már a szüleiktől is azt hallották, hogy az államnak kell gondoskodnia mindannyiunkról (nem hiába gondolnak még mindig nosztalgiával a letűnt korszakra Kádár gyermekei). Épp ez az, amit például a Fidesz jelenleg kifejezetten jól kommunikál: a gondoskodó állam képének (legalábbis szóbeli szinten történő) megteremtésével azokat is meg tudja szólítani, akik gyanakvóak a politika iránt. Hasonló képet viszont a baloldal jelenleg nem képes felmutatni.
A kutatás amellett, hogy elsősorban a fiatal egyetemi hallgatók politikához, közélethez való viszonyát vizsgálta, arra is rámutatott, hogy a magyar társadalomban jelenleg meglévő politikai, ideológiai törésvonalak egyre élesebbé válnak, miközben megjelent egyfajta hosszú távú ideológiai elköteleződés is. Ami azt jelenti, hogy azok, akik már korán, a húszas éveikben leteszik a voksukat egy-egy párt mellett, csak nagyon nehezen mozdíthatóak el a másik oldal irányába. Mindez pedig már csak azért is megfontolandó, hiszen a most kezdődött ciklus végén újabb 400 ezer fiatal lép be a választási rendszerbe. Kérdés, ki milyen válaszokat lesz képes adni nekik, vagy egyáltalán: foglalkozni végre érdemben is a mai, fiatal választópolgárokkal.
Aktív Fiatalok Kutatócsoport: Dr. Szabó Andrea irányítása alatt 2011 óta működő ifjúságkutató munkaközösség. Célja, hogy minél szélesebb ismeretekkel szolgáljon napjaink fiataljairól – elsősorban közélethez, politikához fűződő viszonyukról. A Racionálisan Lázadó Hallgatók 2 című kötetet május 5-én mutatták be.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
