Ritka ítélet született első fokon egy kórházi fertőzés ügyében indított perben, amely további esetekre is ráirányíthatja a figyelmet. Az intézményekben uralkodó elégtelen higiéniai állapotok katasztrófákhoz vezethetnek, pedig egyszerűen megelőzhető lenne a baj. Leginkább szemléletváltásra van szükség.
Fél éve írtuk meg annak a most 54 éves hölgynek a tragikus történetét, aki 2006-ban, akkor 43 évesen befeküdt egy dél-alföldi kórházba térdműtétre ( Dőlnek a történetek a halálos kórházi fertőzésekről - VH, 2016. április 02, ). A beavatkozás közben valami hiba történt, és utána csaknem hússzor újraműtötték. A mezőgazdasági vállalkozóként dolgozó hölgynek egy húsevő baktérium miatt négy évig nyitva volt a beteg lába, amely tíz centivel rövidebb lett. Örökre rokkanttá vált. A kórházban nem ismerték fel a baktériumot, nem jól kezelték, összevissza műtötték, 36 kilóra fogyott. Évekig kisebbik lánya ápolta otthon, mert a hölgy egyedül menni sem tudott. „Egyetlen kórházi dolgozó volt, aki bevallotta, hogy műhiba történt, de azt az embert soha többé nem engedték a közelembe. Vért nem is vettek, pedig ha azt kitenyésztették volna, rájöttek volna a fertőzésre és a gyulladásra. Sorozatban műtöttek, volt, hogy hetente háromszor. Eltűnt a térdem” – mesélte áprilisban. „Tízévnyi elképesztő fájdalomról van szó, rengeteg gyógyszerről, volt, amiket külföldről hozattunk, örökre kötözni kell a lábamat, soha többé nem tudok dolgozni” – mondja most. Évekkel ezelőtt pert indított, az elsőfokú ítélet múlt héten született meg: neki adtak igazat. De fellebbez, kevesli a kártérítési összeget, hiszen örökre munkaképtelen marad. A kórház is fellebbez, nem ismeri el a felelősséget és a megítélt életjáradékot sem küldi az asszonynak.
Ha jogerősen is bebizonyosodik az asszony igaza, az erőt adhat a hasonló helyzetben lévő többi embernek is. „A kórházi fertőzések tipikusan olyanok, amelyekkel szemben nem létezik hatékony jogorvoslati eszköz” – állítja Asbóth Márton, a TASZ betegjogi programvezetője. Ugyanis a kártérítési perben annak kell bizonyítania, aki állít (azaz a betegnek vagy a túlélő családtagnak). Pontosan meg kell határozni, hogy milyen, pénzben kifejezhető kárérték keletkezett, ráadásul az eljárás évekig húzódhat. Az igazságügyi orvos szakértők szinte sosem adnak olyan véleményt, amely szembemegy az orvosokkal vagy a kórházakkal. A harmadik lehetőség a betegjogi panasztétel, annak viszont nincs érdemi hatása. „A többség nem akar pereskedni. A tájékoztatás hiánya miatt, az orvosok őszintétlensége és bujkálása miatt haragszanak. Sokan mondják, hogy a hibázó orvos nem állt eléjük, másra kente a felelősséget” – magyarázza Asbóth Márton. A TASZ fél évvel ezelőtti, a kórházi fertőzéseket feltáró cikkeink nyomán kampányt indított: olyan ügyfelek jelentkezését várják, akik kórházi fertőzések kapcsán szeretnének a jog eszközeivel igazságot szerezni.
A hetente napvilágra kerülő kórházi fertőzéses esetek arról árulkodnak: azonnali beavatkozásra van szükség a területen, amely dr. Almási István, a Tolna Megyei Balassa János Kórház Higiéniai Osztályának főorvosa szerint elsősorban szemléletváltást jelent. „A fociról úgy tartja a világ, hogy már nem elég a tehetség és a rutin, nem csak izommal, ésszel is kell játszani. Ehhez hasonló szemléletváltozásra lenne szükség az egészségügyben is. Egyértelmű, hogy az eddigi »hatósági« szemlélettel nem lehet eredményt elérni. Az lenne a célravezető, ha az infekciókontroll irányítói nem számonkérően lépnének fel. Ha például egy kórházból több fertőzést jelentenek, nem megrovólag kellene reagálni, hanem az okokat megvizsgálni. Leggyakrabban ugyanis ahonnan több fertőzést jelentenek, ott komolyan veszik a jelentési kötelezettséget, ahol viszont a papírforma szerint nincs kórházi fertőzés, az általában azt jelenti, hogy nem jelentik az adatokat” – magyarázza a főorvos. Aki szerint ezen felül új módszerekre, például pozitív motivációra, referencia-kórházakra, kikerülhetetlen jogszabályokra és folyamatos, intenzív higiénés kampányra lenne szükség. „Ahogy egy mosóport, úgy a kézhigiéniát is reklámozni kellene, először szakmai berkekben. Meg kell érteniük az egészségügyi dolgozóknak, hogy annak ellenére, hogy ők nem észlelik közvetlenül az összefüggést a kézhigiéné és a kórházi fertőzések között (hordozó állapot, hosszú lappangás), attól ez még komoly probléma” – állítja dr. Almási István.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!