Az ellenségem ellensége

Jemenben három éve polgárháború tört ki, miután húszi lázadók elfoglalták a fővárost, Szanaát, és jelentős északi területeket vontak ellenőrzésük alá. A síita felkelőket Irán támogatja, mire a szaúdiak az elnök oldalán avatkoztak be, egy sebtiben összehozott „nemzetközi katonai koalíció” élén. November közepén blokád alá vették az ország kikötőit és repülőtereit.

A nyersanyagban gazdag, mégis koldusszegény Jemen a Vörös-tengernél fekszik, a világ egyik legfontosabb hajózási útvonalánál. Partjai mentén tankerek százai haladnak el, hogy olajat szállítsanak a Szuezi-csatornán át Európába.

A háborúnak már legalább tízezernyi halálos áldozata van, milliók váltak földönfutóvá, mindennaposak a bombázások, a romok között tombol az éhínség és a kolerajárvány. A mérhetetlen szenvedés oka, hogy Jemen hadszíntér lett a térség két vezető hatalmának viszályában.


Furcsa háborúk

És Jemen csak egy a csatamezők közül. Hovatovább ugyanezt az iráni–szaúdi vetélkedést lehet felfedezni a puskaporos térség minden, távolról nehezen érthető helyi konfliktusa mögött, a libanoni kormányválságtól a katari helyzetig.

Az angol nyelvű szaksajtó „proxy-háborút” emleget, arra utalva, hogy a két ország közvetlenül ugyan nem áll hadban, de egymás ellen harcoló erőket pénzel és fegyverez fel (proxy jelentése: helyettes, megbízott). Irán és Szaúd-Arábia mára nyíltan ellenségek: tavaly a diplomáciai kapcsolatokat is megszakították egymással.

Pedig a felületes szemlélő két közeli – habár szárazföldön nem határos – országot lát a térképen, mindkettő muszlim lakosságú, és hangsúlyosan vallásos. De a hasonlóság ezzel véget ér. Irán perzsa, síita és köztársaság, Szaúd-Arábia arab, szunnita és királyság. Az egyik évezredes civilizációra épült, már jóval az iszlám megjelenése előtt büszke birodalom volt. A másik „újgazdag”, hirtelen felemelkedését sivatagi kőolajkincsének köszönhette a 20. század második felében. Vetélkedésük leegyszerűsíthető egyetlen kérdésre: ki a muszlim világ vezetője?


Mohamed vetélkedő utódai

Ezt a címet a szaúdiak követelik maguknak, arra hivatkozva, hogy országuk területén fekszik az iszlám két legszentebb helye, Mohamed próféta életének színtere: Mekka és Medina. Ami nem kis dolog, hiszen a hádzs, a mekkai zarándoklat minden hívő életének központi eseménye. Jóllehet a vallás – ahogy az lenni szokott – ezúttal is ürügy az uralkodó családnak, hogy könnyen jött mesés olajvagyonát nemzetközi politikai befolyásra váltsa. Képzelhető, mekkora csapás volt a régi rivális felbukkanása, amikor Komeini ajatollah átvette a hatalmat Iránban, és az elűzött sah világi rendszere helyett kikiáltotta az „iszlám köztársaságot” 1979-ben. Visszaköszönt a múlt, az iszlám síita és a szunnita irányzata közötti viszály ugyanis majdhogynem egyidős a vallással: eredetileg Mohamed utódlása osztotta meg a híveket.

A konfliktus legújabb szakasza az úgynevezett „arab tavasszal” kezdődött. Az arab világon végigsöprő felkelések több országot forgattak fel, Teherán és Rijád pedig mindenütt igyekezett csatlósokat hatalomra juttatni (vagy éppen hatalmon tartani), rendszerint a síita–szunnita törésvonal mentén.

Az utóbbi években Irán felé billent a mérleg nyelve. Jelentős tényező lett a síita többségű Irakban, a szíriai polgárháborúban megmentette régi pártfogoltja, Aszad elnök rendszerét, a 2015-ös atommegállapodással pedig kitört a nemzetközi elszigeteltségből.

Az erősödő Irán igyekszik kiterjeszteni befolyását az úgynevezett „síita félhold” területén, Libanontól Bahreinig (lásd térképünket).

Az alacsony olajárak miatt talajt vesztő szaúdiak kétségbeesetten küzdenek ez ellen, és bár hivatalosan tagadják, valószínűleg a magát Iszlám Államnak nevező (szunnita) terrorszervezetet is támogatták ennek érdekében. Emellett belső viszály gyengíti a rijádi királyi házat. Az új trónörökös, a 32 éves Mohamed bin Szalman herceg látványos katonai sikereket akart felmutatni – ám a jemeni beavatkozás inkább kínos kudarc.


Hová áll Izrael?

Ráadásul a hatalmi harc világpolitikai játszma része lett: az Egyesült Államok a szaúdiak elkötelezett támogatója – és milliárd dolláros hadi szállítója –, Irán maga mögött érezheti a putyini Oroszországot.

Ám a legkülönösebb Izrael helyzete. Hogy mennyire „baráti” a zsidó állam viszonya a szomszédságában élő arabokkal, aligha kell ecsetelni. Csakhogy Irán erősödését és atomprogramját Izrael és Szaúd-Arábia egyaránt a legsúlyosabb fenyegetésnek tartja, és „az ellenségem ellensége” logika közös platformra hozza őket. Látványos összeborulás persze nem várható, ezt belpolitikai okokból egyik ország vezetői sem kockáztatnák meg. Viszont a színfalak mögött, diplomáciai és titkosszolgálati csatornákon már javában tart az együttműködés a tegnap esküdt ellenségei között. 
 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!