„A bálna én vagyok” – mondja Márkus Sándor, aki Hajdú-Bihar megyei kis faluból származó meleg bábművészként látta úgy magát, akár egy partra vetett bálna a Hortobágyon, a tyúkudvar közepén. A képben az abszurditás mellett erős az önirónia is. Épp ez a tükörbe nézés adta az ötletet ahhoz az élő installációhoz, amely óriási csillámbálna formájával legutóbb a Sziget Fesztiválon hökkentette meg az arra járókat.
Aki kíváncsian odasétált, hogy fényes anyagát megsimogassa, vagy felnyitható száján bekukucskáljon, délutánonként meglepetten láthatta, hogy a bálna gyomrában egy fiatalember üldögél. Nem maga Jónás, hanem Márkus Sándor, aki a cetben beszélgetett azokkal, akik bemásztak mellé a szivárványosan megvilágított bendőbe, avagy „a meleg bábszínész gyóntatószobájába”.
Whale Me! – Coming in, coming out című projektje egyedülálló bábterápia: a bálna „közvetítésével” bátran, tabuk nélkül beszélhetünk akár a melegségről is.
„Ha én sem tudok róla beszélni, hogyan várhatnám ezt el másoktól?” – teszi fel a kérdést, személyes történetét felidézve.
Noha már kisgyermekkora óta tudta magáról, hogy más, ezt kamaszkoráig a családjának sem merte elmondani. Féltette a szüleit, hogy megszólják őket a faluban, és fájt, hogy csalódást kell okoznia nekik, mert tőle nem lesz unokájuk. Aztán egy nap a vacsoraasztalnál kibukott belőle, hogy „egyébként meleg vagyok”. Szülei elfogadták, könnyebben is, mint gondolta, ekkor kezdett változni benne is, hogy ezt nem kell titokként, bűntudattal kezelni.
Bálnaének a kecskefarmon
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzősként megírta a „Meleg bábszínész vagyok, és nem szégyellem?” című diplomamunkáját, ezt szánva nyilvános coming outjának, de a dolgozathoz készített interjúkban – a bírálók szerint – név nélkül is felismerhetők maradtak a neki megnyíló szakmabeliek.
A diplomamunkát betiltották azzal, hogy „jobb lesz így mindenkinek”. Őt azonban továbbra is foglalkoztatta a téma: „Sosem akartam meleg aktivista lenni, de a saját példámból látom, hogy kell erről beszélgetnünk. Átérzem, hogy a Pride felvonulás miért fontos a melegeknek, de azt is tudom, hogy sokak szemében ez provokáció, és inkább kontraproduktív. Engem az érdekel, hogyan tudunk a melegségről nyíltan beszélni, de mint ember az emberrel.”
Mikor erről a vágyáról és a diplomamunkájáról mesélt Bogdán Zenkőnek, későbbi producerének (aki Universal Pleasure Factory nevű vállalkozásával független kurátorként visz különféle művészeti projekteket), megszületett az óriásbálna koncepciója, amit felkarolt a Sziget Fesztivál, majd trailert is forgattak hozzá egy tanyán. Kecskékkel, csirkékkel – miközben bálnák éneke szól.
„A gazda csak annyit kért, hogy az állatoknak ne essen bajuk. Mikor levonultunk a stábbal és felállítottuk a bálnát, akkor kérdezte meg gyanakvón, hogy »ugye, ez nem valami melegizé lesz?«. Abban a helyzetben nem tehettem mást, nem mondtam el neki az igazat. Máskor ez már nem fordulna elő, de a bálnában töltött napok is változtattak azon, én hogyan viszonyulok a melegségemhez.”
Vallani, ítélkezés nélkül
A beszélgetések közben nem csak azt tapasztalta, hogy az emberek egy idegennel könnyebben osztanak meg valamit, amit még a legközelebbi barátaikkal sem, hanem azt is, milyen óriási az igényük a figyelemre, az intimitásra.
„Életeket élünk le egymás mellett úgy, hogy nem is tudunk a másikról. Nem csak a városban van így, falun sem beszélnekaz alkoholizmusról, vagy arról, ha valaki veri a feleségét. A melegségről terveztem beszélgetni, de ez végül jóformán szóba sem került. Pedig legalább nyolcvan ember, köztük egy csapat kiskamasz járt bent nálam” – árulja el mosolyogva Sándor, aki emiatt nem érez csalódottságot.
Hiszen a lényeg, hogy két ember találkozzon és megosszon magából valamit a másikkal, amiben mellékes, hogy egyikük meleg. Csak az egyszerű emberi kontaktus marad, címkék és előítéletek nélkül. „Mikor belépnek a bálna intim terébe, egyszerre félnek, hogy »vallani kell«, de ugyanez izgatja is őket. Aztán nagyon hálásak, hogy itt vagyunk ketten, mint egy barlangban, és bármit elmondhatnakmagukról. Az életben mindenki magába van zárva és teszi a dolgát. Kívülről nézegetjük egymást, sok ember Facebook- és Instagram-módban van, folyamatosan posztolja magát a külvilágnak, hogy nézzétek, mennyire menő vagyok, milyen jól vagyok, milyen szuper helyeken járok. Elkezdtünk csak kifelé élni, amit magamon is észrevettem. Ezért akarok a következő installációmba is ezzel foglalkozni, összehozni embereket, hogy egyszerűen csak találkozzanak, és ha akarnak, beszélgessenek. A címe az lesz: A góré – Kalandok Márkus mamánál. Merülj el a tengeriben!”
Új médium: a szőrös óriáscsiga
Sándor a csillámbálnát szeretné országjáró körútra vinni, amiben Bodgán Zenkő producer mellett az Orlai Produkciós Iroda is segítségére lesz. Emellett már számos új előadáson és bábterven dolgozik: a Bábszínházban próbálja Gergye Krisztián rendezésében a Befalazva című előadást(amit Országh Lili művészete inspirált), a Maladype-ben Zsótér Sándorral a Balkon című drámát, és már készülnek a Radnótiba a díszletek-jelmezek, amiket Szilágyi Bálint SzínArany című előadásához tervezett.
Arany János balladáihoz a színpadra tenger alatti korallzátonyt – egy túlvilági kertet – álmodott, kék műfűvel és halakkal, hogy visszaadja mindazt a humort, szépséget, keserűséget és összetettséget, ami a balladákból árad. Emellett Földes Eszter új rendezéséhez, a Hatszín Teátrumba robottechnikával, elektronikusan, drónok mozgatta bábokkal kísérletezik, de izgatja a mesterséges intelligencia felhasználása is.
A Bábszínházban épp egy óriáscsiga bábon dolgozik, ami a bálnához hasonlóan újabb médium lesz, hogy segítsen közvetíteni ép és sajátos nevelési igényű gyerekek között. Az inspirációt ehhez az adta, hogyneki is van ilyen családtagja, akivel sajátos kódrendszerrel kommunikálnak. „Mikor jelentkeztem az egyetemre, épp nem indult prózai szak, csak báb. Aztán időközben rájöttem, hogy én szeretek elbújni, már gyerekként is folyton bunkert építettem. A bábban nem magamra figyelek, hanem életre keltek valamit, ami szintén egyfajta bunker, egy zárt, biztonságos tér, amiben szabadabban, őszintébben tudom kifejezni magamat. Mikor egy nagy, szőrös-csillogós óriáscsigává manifesztálódom, nem akarok műsort adni, csak együtt lenni a gyerekekkel. Mint mikor az emberek delfinekkel úsznak.”
Szeptemberben a Kazahsztán fővárosában rendezett World Puppet Carnival nemzetközi bábművészeti fesztiválon különdíjjal jutalmazták a Nylon Group Be U című performanszát.
A társulat, melynek Márkus Sándor mellett alapító tagja Eke Angéla, bemutatkozott már a stockholmi Stoff Fringe fesztiválon is és Young Talent díjat kaptak a belgiumi Puppetbuskers fesztiválon.
"Mikor belépnek a bálna intim terébe, egyszerre félnek,
hogy „vallani kell”, de ugyanez izgatja is őket."
Márkus Sándor
bábművész, színész 2012-ben végzett a Színház- és FilmművészetiEgyetemen, „Meleg bábszínészvagyok, és nem szégyellem?” címmel írt szakdolgozatát a vizsgabizottság betiltotta. Szeptember óta a Budapest Bábszínház társulati tagja, emellett játszik a Szkéné Színház Bányavíz és a Maladype Színház III. Richárd című előadásaiban. Látványtervezőként közreműködött az idei Kortárs Drámafesztiválon bemutatott Oxigén, a Hatszín Teátrumban Janikovszky Éva: Az úgy volt… és a Madách Színház Szentivánéji álom című előadásaiban. Kísérleti felnőttbábszínházi társulata, a Nylon Group nemrégiben mutatta be Falanszter című, egyszeri előadását, Gergye Krisztián rendezésében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!