Az Európai Unió termelése 7,5%-kal, az eurózónáé 7,7%-kal teljesítette túl a tavaly februári szintet. Ez azt jelenti, hogy a kontinens száraz szemmel és kacér mosollyal búcsút inthet a válságnak? Ollie Rehn pénzügyi biztos szerint jobb, ha Európa még nem ünnepel.

Véleménye szerint az unió kritikus pontra jutott, mert a görög államadósság esetleges átrendezése beláthatatlan következményekkel járna mind az ország, mind az unió gazdaságárára nézve. Pattanásig feszült a vita, a jelenleg is tartó adósságválság alakulásáról az Európai Parlament plenáris ülésén.

Azonnali megoldásra van szükség a görög államadósság rendezése érdekében – talán ez volt az egyetlen mondat amiben az Európai Parlament plenáris ülésén mindenki egyetértett. Számos képviselő az átütemezést sürgette. A hangadók: Bokros Lajos (Európai Konzervatívok és Reformerek), Philippe Lambert (Európai Zöldek) és Marine Le Pen a francia Nemzeti Front vezére, aki a görögök eurózónából való kilépését is elképzelhetőnek tartja. Furcsa trojka ez. A többség, egy hajóban lavírozva a biztossal, az EU- és az IMF-program vaskézzel vezérelt végrehajtása mellett érvelt, hiszen véleményük szerint ez jelenti Görögország számára az egyetlen ésszerű megoldást. Tény, hogy az euróövezetet megosztó viták súlyos gazdasági következményekkel bírnak: a piacok idegesen hullámzanak. Egy esetleges átstrukturálás apokaliptikus következményeit Ollie Rehn egyszerű számításokkal illusztrálta. Az államadósság 30 százalékának elengedése nyomán a görög bankrendszer nagy része alultőkésítetté, 50 százalékos adósságelengedés esetén pedig egyszerűen fizetésképtelenné válna. Ezzel a görög bankrendszer életveszélyes sérülést szenvedne, magával rántva a korábban a görög államkötvénybe fektető európai bankokat. Az újabb bankválság soha nem látott pénzszűkét idézne elő, vissza nem fordítható folyamatokat indítva el a görög, majd az európai gazdaságban is. Itt sokkal többről van szó, mint egy kis ország boldogulásáról. A helléneken még egy határozott huszárvágás sem segítene: ha a teljes EU-hitelt elengednék, az sem csökkentené az ország államadósságát a GDP 100%-os szintje alá. Egy ilyen, cseppet sem bizalomgerjesztő elemzés után felmerül a kérdés: ki adna kölcsönt még egyszer Görög­or­szágnak? Ha viszont Athén képes rá, hogy kövesse az éppen egy évvel ezelőtt elfogadott EU és IMF közös programot, akkor a túléléshez – ami jelenleg a teljes sikert jelenti – több éven keresztül 5% körüli költségvetési többletet kell felmutatnia. Ami a biztos szerint igen bátor célkitűzés, de korántsem lehetetlen!

Ilyenkor azonban felötlik az emberben a füstbombákat hajigáló százezer tüntető elszánt arca az Akropolisz tövében, akik az eddigi megszorításokat sem hajlandók elfogadni, és hallani sem akarnak újabbakról. Európa meg a görögök jövőjéhez láncolta az euró sorsát. Míg ők gúzsba kötve vergődnek, beköszönt a turistaszezon, és milliónyi német, francia nyaraló boldog napfürdőzés közepette döbbenhet rá, milyen más ez a hellén valóság alulról nézve. Tömve a szállodák, a strandok, dübörög a nyár, lesik az idegen kedvét, aki költ is önfeledten – ám számlát, nyugtát épp oly lehetetlen kapni, mint fagyási sérülést a tengerparton. A nyugati eurómilliárdok észrevétlenül fizetik meg egy laza, vidám mediterrán élet lehetőségét. S máris itt vannak a portugálok a maguk majd’ nyolcvanmilliárdos cechjével.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!