Harmadik világháborúról beszélt Ferenc pápa és Abdullah jordán király a párizsi merényletek kapcsán. Bár a beszédeik kétségkívül hatásosak voltak, elég messze járnak a valóságtól.
„A nemzetközi jog szerint a háború két vagy több állam közti fegyveres ellenségeskedést jelenti. A világháború ellenben nem jogi, hanem inkább hadtudományi kategória” – mondja Lattmann Tamás nemzetközi jogász, aki úgy látja, főként politikai kommunikációs célokat szolgál, ha valaki harmadik világháborút emleget. „A történelmi példák ismeretében egyértelmű, hogy annak, ami most történik, semmi köze a világháborúhoz” – szögezi le az ELTE és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.
Ugyanakkor az Iszlám Állam nem minősül államnak. Elsődlegesen azért, mert nem teljesíti az államiság nemzetközi jogban létező kritériumait, valamint a nemzetközi közösség többi tagja sem ismeri el államként a terrorszervezetet. Ebből következik, hogy az ellene való fellépés sem számít nemzetközi fegyveres konfliktusnak.
„De attól, hogy egy nem kormányzati szereplő ellen harcol az államok, még nem tekinthetnek el a nemzetközi hadijog szabályaitól. Már csak azért sem, mert Szíria és Irak területén zajlanának a katonai műveletetek” – magyarázza a nemzetközi jogász.
A nemzetközi jog két esetben engedélyezi, hogy egy állam területén más kormányok lépjenek fel fegyveresen. „Az egyik lehetőség az, amit az Aszad-kormány meg is tett: felkérte Oroszországot, hogy avatkozzon be. Az USA-t érthető módon nem kérte fel ugyanerre, hiszen az Obama-adminisztráció egyértelműen ellenzi Aszad hatalmát” – mondja Lattmann Tamás. Hasonló módon kért segítséget az iraki kormány az Egyesült Államoktól az Iszlám Állam elleni harchoz.
A másik forgatókönyv szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) engedélyezhetné a beavatkozást, ha úgy ítélné meg, a helyzet súlyosan veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. Az elmúlt négy évben többször is felmerült, hogy hozzanak ilyen határozatot, de a javaslatok Oroszország és Kína ellenállásán elbuktak. A szíriai beavatkozásról szóló vitában felmerült a védelmi felelősség elve (responsibility to protect) is. A szír kormány nem volt képes arra, hogy a polgárai védelmét szavatolja. Sőt, bizonyos csoportok számára éppen az állam jelentett fenyegetést. „Ez egy olyan elméleti kísérlet, amely a katonai akciókat legitimálhatja, ha egy államhatalom nem rendeltetésszerűen működik. Viszont az ENSZ Alapokmánya nem ismeri a humanitárius intervenció fogalmát” – hívja fel a figyelmet a szakértő.
A nemzetközi jogászok között létezik egy vita arról, hogy a jövőben engedjék-e az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban tisztán humanitárius okokból. Lattmann Tamás azonban aggályosnak tartja ezt az elképzelést, mert „soha nem láttam még olyat, hogy egy nagyhatalom minden önérdek nélkül akart volna katonai eszközökkel beavatkozni.”
A jogászok véleménye arról is megoszlik, hogy érvényes önvédelemnek tekinthető- e a terrorizmus vagy nem állami szereplők elleni fellépés az ENSZ Alapokmánya értelmében. A támogatók szerint magától értetődik, hogy az államnak bárkivel és bármivel szemben joga van magát megvédeni, és ez független az Alapokmánytól. Franciaország most erre az elvre épít, ami nagyon hasonló ahhoz, amit az USA szeptember 11-e után alkalmazott.
„Nyilván jobb, ha a BT is támogatja ezt, ezért a francia diplomácia fő célja most az, hogy a testület határozatot hozzon” – teszi hozzá a szakértő. Úgy tűnik, most jóval több esély van arra, hogy a határozatot megszavazzák, mert az elmúlt hetek történései a kínai és orosz álláspontot is befolyásolták.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
