Két éve vett, felújított házuk a Torna-patak hídján túl az elsők közt volt, amelyet elöntött október 4-én a vörösiszap, de ők az újszülött kisfiukkal éppen Veszprémben voltak kontrollvizsgálaton. Júniusra lesz készen új, 82 négyzetméteres otthonuk a kolontári dombtetőn: szép, egymáshoz hasonló és mégis egyedi házak épülnek ott. Kéthetente szombaton mennek „háztűznézőbe” a többi károsulttal együtt, akiknek otthonát le kellett bontani. Meiczingerék a nagyszülőknél a kicsiknek hímestojás-keresést rendeznek; a természet öngyógyító ereje már látszik, gyönyörű fű nő mindenhol. Csak az a baj, hogy a devecseri bontási törmeléket szállító kamionokról hullik a vörös por. Takarítják, locsolják, s reménykednek, hogy vége lesz végre.

Soháné Csóka Zita, a kolontári általános iskola igazgatója egy kis diákcsapattal vasárnap jön haza Lengyelországból: ottani barátaik – akik egy árvíz után Magyarországon nyaralhattak – most a magyar vörösiszap-károsult gyerekekkel töltötték a tavaszi szünetet. A négy Soha gyerek is ott van, így az apa főzi a sonkát. Soha József vasudvar-vállalkozása az ipari katasztrófa óta szinte reménytelen helyzetben van. Tart is a jövőtől: bár összevissza futtatták őket, helyi kisvállalkozókat, hogy adják be „belégekkel alátámasztottan” kárigényüket, az Újjáépítési Kormánybiztosságon a devecseri kultúrházban épp a minap közölték velük, hogy bár három hónapig a lezárt faluban a forgalom nulla volt, nem kapnak egy árva fillért sem. 200 ezer euróig az kaphat – állítólag – kárenyhítést, akit közvetlenül ért az iszap. Ők 200-nak is örülnének, mert járulékfizetési kedvezmény sem jár nekik. Érdekes, hogy éppen azok, akik eddig ingatlanügyben szinte megtiltották, hogy a MAL Zrt. ellen forduljon bárki is, most odamutogatnak: a vasboltos, a kocsmáros, az autószerelő perelje a károkozót! De károkozó – jogilag – még nincs. Így köszönt be a húsvét Kolontárra.