Már a kormány is belátta, hogy nem lehet félvállról venni a Nyirő-újratemetés kapcsán ismét napirendre került antiszemita vádakat – ez derül ki a lapunk birtokába került kormányzati kommunikációs tervből. Meg az is, hogy a kormányzat szokásához híven megpróbálja a tényeket letagadni. A magyar nagykövetségek számára készített, „Kommunikációs irányvonal a magyar kormányt antiszemitizmussal vádoló hangokra” címet viselő belső kormányzati iránymutatásban szereplő állítások szinte mindegyike cáfolható.
Bevett szokás, hogy a kormány időről időre kommunikációs tervet, javaslatot készít a diplomatáknak különböző témák kapcsán. Ezúttal valószínűleg a Nyirő-megemlékezés miatt kitört nemzetközi botrány miatt kényszerültek erre a kormányzati kommunikátorok. Emlékezetes: az Országgyűlés Hivatala a román kormány tiltakozása ellenére is újratemetést szervezett Nyirő Józsefnek Székelyudvarhelyen, de a hivatalok ellenállása miatt végül csak megemlékezést tarthattak, ahol beszédet mondott Kövér László házelnök, Szőcs Géza akkor még kulturális államtitkár és Vona Gábor Jobbik-elnök is. Tiltakozásul Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író visszaküldte Kövérnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, amelyet 2004-ben Mádl Ferenc államfőtől kapott. „Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek. Ez a lehangoló hír ráadásul annak az újjáéledő gyakorlatnak a nyomában érkezett, hogy köztereket neveznek el az országot a háború idején vezető Horthy Miklósról, továbbá rehabilitálják Wass Albertet és más olyan figurákat, akik lelkesen együttműködtek a magyar fasiszta rendszerrel. Arról is tájékoztattak, hogy szélsőjobboldali értelmiségiek munkáit az iskolai kötelező irodalom-tananyag részévé tették” – írta. A házelnök válaszlevelében közölte: Nyirő irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus, továbbá hogy a szövetséges hatalmak szerint Nyirő nem volt sem fasiszta, sem háborús bűnös, sem antiszemita. Nyirő „nem – bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott – politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet” – fogalmazott.
A múlt héten 50 amerikai kongresszusi képviselő írt levelet Orbán Viktornak, létfontosságúnak nevezve, hogy a magyar vezetők szót emeljenek az antiszemitizmussal és a fanatizmus minden formájával szemben, aggasztónak nevezve a Jobbik antiszemita és homofób megnyilvánulásait. A levél azért is született, mert az amerikai külügyminisztérium és a Rágalmazás Elleni Liga egyaránt megállapította, hogy Európában Magyarországon a legerősebb az antiszemitizmus: 63 százalékos. A kormányfő válaszáról eddig nem érkezett hír. (Viszont helyettese, Navracsics Tibor azt nyilatkozta a héten a Magyar Hírlapnak, hogy „Magyarországon az antiszemitizmus semmivel sem elterjedtebb, mint bármely más nyugati országban”.)
Nyilvánvalóan mindezzel összefüggésben készült a június 26-án a nagykövetségeknek elküldött terv. „Több külképviselet kérdésére, valamint a hazai és a nemzetközi sajtóban megjelenő véleményekre az alábbi kommunikációs elemek következetes képviseletét” kéri a kabinet: „A kormány a Nyirő-ügyre kegyeleti ügyként tekint” – kezdődik a szöveg. Két hónapja a miniszterelnök nyilatkozta ezt a Die Presse-nek, amikor a Horthyról szóló vitáról azt is elmondta, hogy az hosszú és nagyon bonyolult „s nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani”. A kommunikációs javaslat szerint „Kövér László nem az Országgyűlés elnökeként vett részt a megemlékezésen”. A házelnök hivatalos honlapján ennek éppen az ellenkezője szerepel, és a tudósításokban sem volt szó „magánemberről”. A koverlaszlo.hu-n az áll: „méltóságteljesen emlékeztek” Nyirőre. „Kövér László, az Országgyűlés elnöke a megemlékezésen elmondta, győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is félnek”. Második pontban azt tanácsolják a diplomatáknak, mondják azt: „a kormány egyébként sem utasíthatja az Országgyűlés Hivatalát”. Ez igaz, de a megemlékezésen részt vett Szőcs Géza is. „Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkára feltette a kérdést: ki fél a halottaktól, ki reszket a halott író hamvaitól? Szerinte a karhatalom azért fél, mert a hamvakat nehéz gumibotozni, vagy népbíróság elé állítani” – idézte beszédét az MTI.
„A kormány nem kíván Nyirő Józsefnek sem az irodalmi, sem a politikai megnyilatkozásairól vitát nyitni. A szerző irodalmi értékelése szakértők dolga és nem politikai ügy” – írják a kommunikátorok. Ehhez képest a nem annyira irodalmár, mint amennyire politikus Kövér azt mondta a megemlékezésem, hogy „Nyirő József igazsága nagyszerű irodalmi életművében rejlik. Az író életművében mindig szét tudta választani az irodalmat és a politikát. Ha neki sikerült, illene, ha az utókornak is sikerülne”. Megjegyzésként szerepel a szövegben, hogy „irodalmárok állítása szerint Nyirő József munkáiban nem található meg sem antiszemita, sem rasszista megnyilvánulás. Ezt az érvet azért nem javasoljuk nyilvánosan használni, mert parttalan vitákhoz vezethet akár egy félre is értelmezhető gondolat felmutatása”. Kétségtelen: műveiben nem szerepelnek olyan zsidóellenes kirohanások, mint amilyeneket a nyilas többségű parlamentben intézett. Azt viszont a sillabusz is elismeri, hogy „Nyirő politikai szerepvállalása nem menthető. Tény, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem adta ki Nyirőt Magyarországnak, de a büntetőeljárás hiánya önmagában nem ad felmentést a nyilvános politikai magatartás alól”.
A kommunikátorok szerint „Nyirőnek a Nemzeti Alaptantervben történő szerepeltetése nem a politikai értékalkotás része. Az oktató felelőssége, hogy az adott történelmi személyeket is bemutassák, ne pusztán a műveikre koncentráljanak, illetve ugyancsak az oktatók felelőssége a magyarországi zsidóság történetének és a holokausztnak átfogó megismertetése. Az átfogó oktatás kérdésköréhez tartozik a német oktatásügyi párhuzam”.
Az idézet szerint Németországban „azok a szellemi alkotók, akik balszerencsés módon fasiszták voltak, tehát Martin Heidegger, például vagy a nagy írók közül Knuth Hamsun, Ezra Pound, Esa Selin” nem megkerülhetőek az oktatásban, de ismertetni kell az általuk vallott „káros nézeteket” és „milyen szörnyű tetteket követtek el”.
Emlékezetes: a Szálasit támogató Nyirő, a magát nyíltan antiszemitának valló Wass Albert, a zsidóellenes verseket is író Sinka István, valamint a zsidóság ellen gyakran uszító Szabó Dezső került az olvasmánylistára, míg a Nobel-díjas Sorstalanság és Kertész Imre pedig egy „irodalmi díjak” nevű rovatban szerepel. A szöveg szerint „a Zsidó Közösségi Kerekasztal résztvevői március 28-án megegyeztek abban, hogy a magyar közoktatás tananyagában a zsidósággal kapcsolatos ismertek elégtelenek, ezért a kormány kezdeményezte, hogy a zsidó szervezetek működjenek együtt (…) a NAT, valamint az egyes tantárgyak kerettanterveinek kidolgozás során. Az egyeztetések sikerét mutatja, hogy az elfogadott alaptantervben a zsidó szervezetekkel egyeztetett valamennyi javaslat szerepel”. Ehhez képest június 25-én a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége és más zsidó szervezetek közös közleményben szólították fel a kormányt, hogy „haladéktalanul vizsgálja felül a NAT-ot, és mellőzze abból Nyirőt, Sinka Istvánt, Szabó Dezsőt és Wass Albertet, mert antiszemiták voltak. A négy író a gyűlölet, az antiszemitizmus mételyét terjesztette, és terjeszti ma is, ezért nem fogadható el, hogy a magyar ifjúság oktatásának szerves részét képezzék” – fogalmaz a válasz nélkül maradt közlemény.
A diplomaták azt is elmondhatják külföldön, hogy „a kormány mindent megtesz mind szavakban, mind tettekben a demokratikus jogállami követelmények érvényre juttatására. Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a kormány több tagja számos alkalommal nyilvánosan elítélték az antiszemita megnyilvánulásokat”. Ez tényszerűen igaz. „Mind az első, mind a második Orbán-kormány lépései (Holokauszt Emlékközpont és Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány létrehozása, Holokauszt Emléknap, Wallenberg-év, egyházi ingatlanok rendezésének sikere) mind-mind igazolják, hogy nem pusztán retorikai, hanem tettek szintjén is elkötelezett a kabinet a múlttal szembenézés terén”. Formailag ez is igaz. A levél ugyanakkor nem tér ki a Jobbikkal kapcsolatos kormányzati kommunikációra, amely része minden nemzetközi kritikának. A Jobbik szavazóit célzó kettős beszédnek a kormány ma sem tud ellenállni, és nem tesz semmit a Horthy-kultusz feltámadása ellen sem. Sőt: a Szent Korona-tan (alap)törvényi szintre emelése, a Corvin-lánc újbóli bevezetése, a ludovikás hagyományok felélesztése, a fajvédő miniszterelnök, Gömbös Gyula rehabilitációja (díszpolgári címek, a Nemzeti Munkaterv-elnevezés), a Kossuth tér 1944 előtti állapotának visszaállítása mind a horthysta eszmevilág erősödését jelzi.
„Az új Alaptörvény és a 2010 óta elfogadott jogszabályok és azok következetes végrehajtása garantálják, hogy bárki félelem nélkül élhessen. Jó példa erre, hogy eltűntek a közterületekről a félkatonai szervezetek” – írták a kommunikátorok. Az egy másik példa, hogy az elmúlt hetekben több holokauszt-emlékművet meggyaláztak, a székesfehérvári zsidó temető sírjait megrongálták, Schweitzer József nyugalmazott főrabbit pedig a nyílt utcán inzultálták. (Tény, az államfő és a kormány több tagja is elítélte ez utóbbi támadást.) „Az egyes negatív jelenségek kapcsán kialakuló vitákat a megtett egyértelmű lépések fényében le kell zárni és a jövőre kell koncentrálni” – zárulnak a jó tanácsok, idézve Áder János köztársasági elnök rasszizmust elítélő szavait.
KOMMUNIKÁCIÓS IRÁNYVONAL
A MAGYAR KORMÁNYT ANTISZEMITIZMUSSAL VÁDOLÓ HANGOKRA
Több Külképviselet kérdésére, valamint a hazai és a nemzetközi sajtóban megjelenő véleményekre a következő – Miniszter úr megnyilatkozásai, valamint Giró-Szász András kormányszóvivővel folytatott előzetes megbeszélést követően – kommunikációs elemek következetes képviseletét kérjük:
I. A KORMÁNY A NYIRŐ-ÜGYRE KEGYELETI ÜGYKÉNT TEKINT
1. Kövér László nem/nem az Országgyűlés elnökeként vett részt a megemlékezésen.
2. A Kormány egyébként sem utasíthatja az Országgyűlés Hivatalát.
3. Sem a Kormány, sem Miniszter úr nem kíván Nyirő Józsefnek sem az irodalmi, sem a politikai megnyilatkozásairól vitát nyitni.
4. A szerző irodalmi értékelése szakértők dolga és nem politikai ügy.
Pro domo: Irodalmárok állítása szerint Nyirő József munkáiban nem található meg sem antiszemita, sem rasszista megnyilvánulás. Ezt az érvet azért nem/nem javasoljuk nyilvánosan használni, mert parttalan vitákhoz vezethet akár egy félre is értelmezhető gondolat felmutatása.
5. Nyirő politikai szerepvállalása nem menthető.
Pro domo: Tény, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem adta ki Nyirő Józsefet Magyarországnak, de a büntetőeljárás hiánya önmagában nem ad felmentést a nyilvános politikai magatartás alól.
6. Nyirő Józsefnek a Nemzeti Alaptantervben történő szerepeltetése nem a politikai értékalkotás része. Az oktató felelőssége, hogy az adott történelmi személyeket is bemutassák, ne pusztán a műveikre koncentráljanak (részletesen ld. 6/A), illetve ugyancsak az oktatók felelőssége a magyarországi zsidóság történetének és a holokausztnak átfogó megismertetése (részletesen ld. 6/B).
6/A Az átfogó oktatás kérdésköréhez tartozik a német oktatásügyi párhuzam.
Németországban hasonló vita zajlott le. Kovács András professzor, a CEU oktatója, az antiszemitizmus mint társadalmi jelenség elismert kutatója erről ekként nyilatkozott – igaz magánemberi minőségben – a Zsidó Közösségi Kerekasztal 2012. június 13-án a Közigazgatási ésIgazságügyi Minisztériumban megtartott ülésén:
„… hasonló vita folyt le a német közéletben arról, hogy mit kell kezdeni azokkal a szellemi alkotókkal, akik balszerencsés módon fasiszták voltak. Tehát Martin Heideggerrel, például vagy a nagy írók közül Knuth Hamsunnal, Ezra Pounddal, Esa Selinnel, és így tovább. (…) az a megoldás jött ki, hogy amennyiben egy ilyen kultúralkotó, nagyon fontos értelmiségi, és ezek mind olyanok voltak, (…) akik a holokauszt idején éltek, akkor is fasiszták voltak mint Hamsun vagy Selin, szóval nem a Wagner kategória, az volt ennek a vitának a végeredménye, hogy igen, nem lehet megkerülni azt, hogy belekerüljenek valamilyen formában az oktatás anyagába. De el kell róluk mondani, hogy kik voltak, meg kell mondani róluk világosan, hogy milyen nézeteket vallottak, ezek milyen káros nézetek voltak, milyen szörnyű tetteket követtek el, és arra kéne koncentrálni az oktatásnak, hogy micsoda nagy probléma az, hogy ilyen szörnyű emberek is írhatnak jelentős műveket, vagy létrehozhatnak jelentős filozófiai alkotásokat.”
6/B A Zsidó Közösségi Kerekasztal 2012. március 28-i napján a résztvevők megegyeztek abban, hogy a magyar közoktatás tananyagában a zsidósággal kapcsolatos ismertek elégtelenek, ezért a Kormány kezdeményezte, hogy a zsidó szervezetek működjenek együtt az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettel a Nemzeti Alaptanterv (NAT), valamint az egyes tantárgyak kerettanterveinek kidolgozás során. A NAT kidolgozása során tartott egyeztetések sikerét mutatja, hogy az elfogadott Alaptantervben a zsidó szervezetekkel egyeztetett valamennyi javaslat szerepel:
A. A történelem oktatásában és az ehhez kapcsolódó dokumentumokban hangsúlyosan szerepeltetni kell a Kárpát-medencei zsidóság és a magyar–zsidó együttélés történetét.
B. A magyar nyelv és irodalom tantárgy tanításakor a Bibliai történekek feldolgozásánál utalni kell azok zsidó eredetére és a keresztény források egymáshoz való viszonyára.
C. A magyar történelem tárgyalásakor a polgári átalakulás témakörénél ki kell emelni a zsidó városi polgárság szerepét, valamint a többségi nemzet viszonyát az együttéléshez, illetve a magyar zsidóság pozitív attitűdjét és hozzájárulását a modernizációs folyamatokhoz.
D. A polgárosodás témakörében utalni kell a zsidóság emancipációjának jelentőségére és a zsidó nemzeti mozgalom kialakulására.
E. Az irodalom és a történelem oktatásában a témák között meg kell jeleníteni az európai kultúra antik görög-római, valamint zsidó és keresztény gyökereit.
F. Az oktatás során utalni kell a modern Izrael Állam létrejöttére, fejlődésének bemutatására, és a közel-keleti helyzet összetevőire.
G. Az oktatás folyamatában érinteni kell a zsidóság hozzájárulását a felvilágosult, fejlett világ, ezen belül a modern Magyarország eredményeinek megteremtésében.
H. A történelem feldolgozásakor ki kell térni az antijudaizmus, antiszemitizmus kialakulására, különböző megjelenési formáinak megismertetésére és kritikai elemzésére, valamint a holokauszt
(vészkorszak) bemutatására. Továbbá utalni kell az antijudaizmus XX. századi pápai eltörlésére.
I. A tudományok és a művészetek oktatása keretében szerepeltetni kell a zsidó származásuk miatt emigrációba kényszerült magyarok kiemelkedő teljesítményét és ehhez kapcsolódón Magyarország veszteségét.
A fenti ún. tételmondatok beépülnek a tankönyvekbe.
II. A KORMÁNY MINDENT MEGTESZ MIND SZAVAKBAN, MIND TETTEKBEN A
DEMOKRATIKUS JOGÁLLAMI KÖVETELMÉNYEK ÉRVÉNYRE JUTTATÁSÁRA
1. Orbán Viktor miniszterelnök, valamint a Kormány több tagja számos alkalommal nyilvánosan elítélték az antiszemita megnyilvánulásokat. Ezek a nyilatkozatok fellelhetők és szabadon idézhetők.
2. Mind az első, mind a második Orbán-kormány lépései (Holokauszt Emlékközpont és Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány létrehozása, Holokauszt Emléknap, Wallenberg-év, egyházi ingatlanok rendezésének sikere) mind-mind igazolják, hogy nem pusztán retorikai, hanem tettek szintjén is elkötelezett a Kabinet a múlttal szembenézés terén.
3. Az új Alaptörvény és a 2010 óta elfogadott jogszabályok és azok következetes végrehajtása garantálják, hogy bárki félelem nélkül élhessen. Jó példa erre, hogy eltűntek a közterületekről a félkatonai szervezetek.
4. Az egyes negatív jelenségek kapcsán kialakuló vitákat a megtett egyértelmű lépések fényében le kell zárni és a jövőre kell koncentrálni. Áder János államfő szavait idézve minden nemzetközi partner jó szándékú segítsége kérhető az előttünk álló feladathoz:
„Szólítom Magyarország minden jóérzésű és tiszta szándékú polgárát, emeljünk közösen áthatolhatatlan lelki és szellemi falat minden rasszista, kirekesztő, öncélú gyűlölködésre okot adó megnyilvánulás elé. Javaslom, egyszer s mindenkorra tegyük világossá, senki sem érezheti magát feljogosítva arra, hogy bárkit vallási, származási, kulturális vagy nemzeti identitásában megsértsen, megalázzon, fenyegessen vagy kirekesszen. Aki mégis így cselekszik, az önmagát zárja ki a diktatúrák embertelen szellemiségét elutasító, szabadságszerető politikai nemzetünkből.”
KIZÁRÓLAG FELVETÉS ESETÉN:
Arra a vádra, hogy Magyarország, illetve a magyar állam nem vállalt felelősséget a Holokausztért a következő válasz adható: Számos magyar politikus és közéleti személy (köztük Mádl Ferenc, Martonyi János, Hende Csaba) több alkalommal is elismerte a magyar állam felelősségét. A felelősség kérdését egyértelműen rendezik a kárpótlási jogszabályok, amelyek alapján a magyar állam anyagi értelemben is felelősséget vállal a vészkorszak idején elkövetett cselekményekért.
Budapest, 2012. június 26.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!