Varázsló is lehetne, vagy akár démoni lény is az, aki balkezes – feltéve, ha eszkimóknál vagy észak-afrikai sivatagi népeknél jár.
De voltak korok, amikor ördögi jelnek vették, ha valaki nem a jobb kezével fogott tárgyakat, vívott karddal csatában; valamint országokként és tájegységenként változóan nevezik bénának, nyomoréknak, bötének, setének vagy senyének azt az embert, aki bal kézzel kanalazza levesét. Még ma is akadnak olyan szülők, akik rettegve nézik, vajon melyik kézzel nyúl a gyerek a játékhoz, és ki ne hallott volna arról az iskolai kegyetlenségről, amikor a diák bal kezét a teste mögé kötözték, mondván, rendes ember jobb kézzel ír.
Pedig az, hogy rendes-e valaki, legkevésbé azon múlik, hogy erre vagy arra dönti-e a pennát írás közben, és ezt alighanem az a tanár is tudja, aki mégis átszoktatja a gyereket a jobbkezes írásra. Miközben lehet, csírájában fojt el egy Einsteint, mert – az ember mindig szeret statisztikákat gyártani – a balkezesek között állítólag több a magas intelligenciájú.
Ami azonban furcsa és különös – különösen a balkezesség tényének ismeretében: a legtöbb használati tárgy megalkotásakor automatikusan jobbkezesre tervezik a világot. S miközben azt gondolnánk, hogy a természetben csupa olyan dolog születik, amely se nem bal, se nem jobb – vagyis az állatok többsége, már amelyiknek karja, mancsa van, hol az egyiket, hol a másikat használja, a tudósok már arra is rájöttek, hogy az állatok között is vannak balosok. A kenguruk és az erszényesek általában inkább bal mellső végtagjukat használják elsőre, és úgy tartják, hogy a macskák közül sokan nyúlnak ballal először az ételért. Az igazi idomárok is azt nézik meg először, hogy az állat „melyik oldalára erősebb”, mert könnyebb betanítani a kunsztokra, ha kiderül, melyik oldalra billen, fordul.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!