Minden hős kétszer születik. Először akkor, amikor végrehajt valamilyen cselekedetet, másodszor akkor, amikor ezt elmesélik róla. Az pedig nyilván a véletlen műve, ha a két történet között csak részben van hasonlóság, vagyis olyan ez, mintha az egypetéjű ikrek nem is volnának testvérek.
Alighanem ilyen Wyatt Earp története is, akit az amerikaiak emlékezete helyezett a legendás hősök panteonjába. Ha valaki látott már igazi westernfilmet, akkor könnyen el tudja képzelni, milyen pisztolypárbaj játszódott le Tombstone városában 1881. október 26-án, szerdán délután háromkor.
Az történt ugyanis, hogy a Clanton és a McLaury klán tagjai – nem először – összetűzésbe keveredtek a törvény őreivel. A pisztolypárbaj az azóta híressé vált O. K. Corralnál zajlott. Persze nem kell valami nagy dologra gondolni, csupán egy béristállóra (az O. K. ezúttal az Old Kindersley rövidítése, a corral meg azt jelenti: karám), és arról is megoszlanak az emlékek, hogy fél vagy egy egész percig tartott-e a lövöldözés, de az biztos, hogy több mint harminc lövés dördült el. Ez amúgy nem is olyan sok, tekintve, hogy a tűzpárbajban kilencen vettek részt: Wyatt Earp, Morgan Earp, Virgil Earp és Doc Hollyday; valamint Tom McLaury, Frank McLaury, Billy Clanton, Ike Clanton és Billy Claiborne. Mindenki golyót kapott, kivéve Wyatt Earpöt. Holtan azonban csak a két McLaury és Billy Clanton terült el.
És itt véget is ér a hősgyártás mítosza, pontosabban csak évtizedekkel később kezdődött el igazán.
Stuart N. Lake ugyanis 1931-ben megjelentetett egy könyvet Wyatt Earpről, két évvel azután, hogy az üzletemberré vált békebíró nyolcvanéves korában húgyúti fertőzésben meghalt. Lake olyan hőstetteket is Wyatt Earpnek tulajdonított, amelyeknek alighanem a fele sem igaz, de tény, hogy Earp a halála után két évvel újból hős lett – ezúttal örökre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!