Vacsoraidő volt, amikor a tizennégy emeletes monstrum bal oldalát erős ütés érte, és az áram is elment. Az utasok között pánik tört ki. A ricsajban alig lehetett hallani a hangszóróból sugárzott angol nyelvű mentési tájékoztatót, a személyzet tagjai közül sokan nem voltak tisztában a menekítésre vonatkozó szabályokkal. Az utasok nagy része nem jutott vissza kabinjába kabátjaiért, pokrócokból a szükségesnél jóval kevesebb volt a fedélzeten. Sokan pizsamáikban vártak kimentésükre. Többen a hideg vízbe ugrottak. Az oldalára dőlt hajóról több utast is helikopterekkel menekítettek ki. Az utasokat Giglio szigetére szállították, ahol a zárva lévő szállodákat is megnyitották, iskolákban, templomokban, a helyi lakóknál igyekeznek elszállásolni a hajótörötteket. Sok utas arról panaszkodott, hogy sem a mentőmellények kiosztásánál, sem a partra éréskor nem számolták meg őket. A ha­­jót üzemeltető társaság vezérigazgatója, Gianni Onorato bejelentette, a hajót biztonságba helyezték, hogy a tengeráramlat ne sodorja el, és az üzemanyag se ömöljön a tengerbe. A hullámok folyamatosan vetik ki a partra az utasok csomagjait, hasz­­nálati tárgyait. A sok cipő mellett egy zongora is úszik a vízen.