A jogi ügyek (ingatlanokkal kapcsolatos kárbecslés, kártérítés) vitelére, mint megbízó a főigazgató írta alá a szerződést az egri székhelyű Lantos Ügyvédi Irodával, de további öt irodát is bevontak Debrecenből, Szolnokról és Budapestről, a munkacsoportban tizenheten dolgoznak. Szinte csoda, hogy „sikerült” a katasztrófa-térség közeléből, Ajkáról és Veszprémből is egy-egy ügyvédi irodára lelni. A megbízottak és közreműködők szerződéses óradíja 25 ezer forint plusz áfa, az úton, autóban töltött időért – benne az autópályadíj, üzemanyagköltség, amortizáció, egyebek – pedig az óradíj 40 százalékát, azaz 10 ezer forint plusz áfát számolhatnak el minden tárgyhó 10-ig. Ami azt illeti, Eger–Devecser oda vissza 600 kilométer, és nem kevés idő. Ha az ügyvéd öt órát dolgozik egy munkanapon, az nettó 125 ezer, plusz az útelszámolás, és természetesen a szállásköltségüket is megtérítik. Az ügyvédi irodák vezetői közt nem egy rendőrségi múlttal rendelkezik – Pintér Sándor belügyminiszterhez hasonlóan –, így feltételezhetően inkább büntető, mintsem polgári jogi területen jártas. Javadalmazásuk nem csak a károsultak anyagi viszonyaihoz, de más területen dolgozó ügyvédekéhez is aránytalanul magas: a kirendelt védők díjazása például nem haladja meg az óránkénti 5 ezer forintot.

Mindez azokból a szerződésekből derül ki, amelyeket Vajnai Attila, a Munkáspárt 2006 elnöke, a Zöld Baloldal egyik vezető politikusa juttatott el szerkesztőségünkhöz. Vajnai a közérdekű adatokért az év végén a Belügyminisztériumhoz tartozó Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjéhez, Bakondi György altábornagyhoz fordult, hiszen közpénzekről és közügyekről van szó.

A vörösiszap-károsult községek és lakóik eddig a Magyar Kármentő Alapba érkezett 1,6 milliárd forintnak alig tizedéhez jutottak hozzá. A zárolt – jelenleg kamatozó – summára az alap kezelői szerint majd tavasszal és nyáron, a beköltözések után lesz szükség. Közben a Devecserben felállított Újjáépítési Kormányzati Koordinációs Központ jogi munkacsoportja folyamatosan tárgyal a károsultakkal ingatlanjaik értékbecsléséről, s arról, hogy eldöntötték-e már, hogy új vagy használt lakásba kötöznek. Sokan nem fogadták el a hivatalos becslést, mások meg nem vitatkoztak, apátiába süllyedve veszteségeik felett rábólintottak mindenre, hagyva magukat meggyőzni az állam által felkínált egyezségről. A károsultak közt nem egy olyan család van, amely 8-12 fővel egy alig húsz négyzetméteres ingatlanban húzza meg most magát.