Jaroslav Hašek: Švejk, a derék katona - Szolnoki Szigligeti Színház
Irodalmi adaptációkra általában nincs mentség. A Švejk, a derék katonát Szolnokon rendező Molnár László is az egyetlen védhető érvet húzta elő motivációs tarsolyából: van a társulatban egy született Švejk.
Nos, a címszereplő Mészáros Istvánból oly természetességgel áradnak a megunhatatlan hašeki poénok, hogy egy ponton, a Lukas főhadnagyot játszó Barabás Botondnál is elszakadt a cérna. Tiszti sapkájával palástolta kibuggyanó nevetését. Nem csoda, hogy elakadt a hangja.
Mészáros már-már színészcsínynek tekinthető szemtelenséggel tolta Barabás arcába a szendén kikapós budapesti szépasszony, Kákonyiné Etelka (Molnár Nikolett) becserkészésének haditervét. Pontosabban a főhadnagy végtelenül aprólékos utasításainak a pucer lét abszurdumáig egyszerűsített švejki algoritmusát.
A pillanatnyi zavar ellenére, sziporkázó párosuk önmagában elegendő indok az előadásra.
Szerencsére többen is lubickolnak a szerepükben. A csendőr őrmester (Zelei Gábor) és a csendőrjárőr (Kinczel József) alkoholgőzös kihallgatási módszere ékes bizonyítéka, hogy ma is lehetséges hiteles részegség magyar színpadon. Nyomasztóan életszerű a hadbíró (Vándor Attila), merészen szabad szájú a tábori lelkész (Karczag Ferenc), s egészen szánandó a féltökű Milos figurája (Molnár László).
Verebes István színpadi adaptációja afféle pikáns Švejk, melyre a regényben hangsúlyos háborús őrület csak díszletként vet halovány árnyékot. Cserébe ledér nőtípusok egész szériáját kapjuk. Mint a hadnagyfaló tábornokné (Radó Denise), a mindig tárt ölű parasztasszony (Fekete Réka), a vészhelyzetben hadra fogható madám (Lugosi Claudia), a bakákra bukó cselédlány (Jankovics Anna) meg a garnizon madárkereskedő feleség (Kertész Marcella). Tán a legemlékezetesebb karakter mégis a falusi kerítőnőé (Gombos Judit).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!