„Olyan gyerekek vagyunk” – ezzel a mondattal kezdődött 1935. február 10-én Gyarmati Fanni naplója. A páratlan kordokumentum, amely több mint 1200 oldalon keresztül enged betekintést a magyar költőóriás, Radnóti Miklós feleségének gondolataiba, és amelynek középpontjában egyértelműen Radnóti áll, végre a nagyközönség számára is olvasható.

-">  <h1>-" title="

"Istenem, milyen jóságos, drága, tiszta ember ő, hogy imádom, hogy feloldódom mellette" (1940. szept. 27.) - A fotó 1938-ban készült Radnóti Miklósról és Gyarmati Fanniról - Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

-" src="/files/public/temp/ehYxUpir_1_510x350.png" />
  <h1>Nemes Krisztián, Gyarmati Fanni naplójának felelős szerkesztője</h1>-

"Istenem, milyen jóságos, drága, tiszta ember ő, hogy imádom, hogy feloldódom mellette" (1940. szept. 27.) - A fotó 1938-ban készült Radnóti Miklósról és Gyarmati Fanniról - Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum

- – Kép 1/2

Különös, néha már-már a kukkoláshoz hasonló érzése van az embernek, amikor naplót olvas. Pláne, ha annak egyik központi alakja egy olyan személy, akinek életével leginkább tankönyvek lapjain találkozhatunk.

Nincs ez másként Gyarmati Fanni naplójával sem: érkezik egy könyvespolc, de nincs pénzük kifizetni, szól a gramofon, „vegyes felvágott van estére”. Radnóti Miklósból tankönyvi olvasmány helyett mindennapi ember lesz, olyan, akinek ki kell húzatnia a fogát, aki, ha teheti, az ágyban henyél és piszok rosszul tűri a kritikát. Kétségbeesetten vágyik az elismerésre, néha dacos, néha kifejezetten nehezen kezelhető, máskor bolondosan fiatal és könnyed.

Gyarmati Fanni naplójában mindez megelevenedik, miközben saját életük küzdelmei mellett az irodalmi élet idoljai is megjelennek (Babitstól József Attiláig), majd ahogy közeledik a háború, az elválás fájdalma is. Gyarmati Fanni még azután is vezeti naplóját kisebb-nagyobb kihagyásokkal, hogy Radnóti 1944 májusában harmadszor is bevonul a munkaszolgálatra. Végigéli a háborút Pesten, mindvégig abban bízva, hogy férje visszatér hozzá. Egészen addig, míg 1946-ban meg nem jön a hír: Radnóti meghalt.

A napló utolsó bejegyzésében így fogalmaz: „Begubózom a szenvedésbe. Alkonyatig cigarettázom, mélyen, felnőttesen az ablakban, és csorog a könnyem.” Hét évtizeden keresztül őrizte férje emlékét, a nyilvánosságtól teljesen elzárkózva. Naplója egy páratlan szerelem és egy ragyogó, de nehezen beinduló irodalmi pálya megörökítése, felbecsülhetetlen dokumentuma egy korszaknak, amelyet nagyon nehéz volt megélni – és leírni.
DIÓSZEGI-HORVÁTH NÖRA

MEGKÉRDEZTÜK...
…Nemes Krisztiánt, a Naplók felelős szerkesztőjét

– Befolyásolhatja a Radnóti Miklósról, Gyarmati Fanniról, illetve kettejük házasságáról kialakult képet a napló?

– Természetesen valamelyest árnyalja a képet, hiszen egy magánnaplóról van szó, ami nem irodalmi célból íródott. Ez nagyfokú intimitást jelent, bepillantást enged a pár hétköznapjaiba, az otthonukba. Úgy látjuk őket, mint hús-vér embereket. Megdőlnek mítoszok, kiderül, hogy Radnóti egyáltalán nem szeretett síelni, viszont szívesen lustálkodott, és többször előfordult, hogy küszködött az írással. Új, nagy titkok azonban nem derülnek ki a naplóból.

– Történelmi kordokumentumként is tekinthetünk a naplóra?

– Az a tizenkét év, amely idő alatt Fanni a naplóját vezette, rendkívül fontos a magyar történelemben. Bár nem szépirodalmi szándékkal kezdett naplóírásba, azonban az idő múlásával a szöveg is változik: az apró, tényszerű, csupán a napjait leíró szövegek hosszabbak, mélyebbek lesznek. Megismerhetjük belőle a harmincas-negyvenes évek Budapestjét, az irodalmi életet, és hogy akkoriban miként élte napjait egy fiatal nő. Reflektál a kor történéseire, a zsidótörvényekre, a háború borzalmaira. Fontos forrása lehet a holokausztkutatásnak is a napló, pontosan leírja, hogyan küzdöttek a végsőkig Radnótiék az egyre mérgezőbb légkörben. Megkeresztelkedtek ugyan, de nem azért, hogy ebből bármiféle előnyük származzon – egészen egyszerűen el sem tudták képzelni, hogy ilyen borzalmak történhetnek velük, csupán faji, etnikai alapon.

– Önnek melyik rész volt a naplóból a legmeglepőbb, legkedvesebb?

– Személyes élmény is fűz a naplóhoz. Szerkesztés közben derült ki, hogy Fanni unokahúga, Milch Hermina első férje, a vegyészmérnök Holló János a szüleim munkatársa volt a Műszaki Egyetemen. Fanni vele, és Herminával vészelte át a szovjet ostromot. De nagyon érdekes számomra az is, mennyire élőek az általa említett budapesti helyszínek, ahol napról napra mi is járunk. Fanni különös érzékenységgel viszonyult a természethez, ez pedig az írásában is megjelenik, többek között ettől lesz még szebb, még emberibb a napló.
HARDI JUDIT

 

A szent magánélet kiteregetése
Naplót az ember magának, és nem az utókornak ír. Szerencsére a magyar irodalom kiemelkedő alakjairól a környezetükben élők is „fecsegtek”. Összegyűjtöttünk néhány naplót, amelyet érdemes átlapozni, mert külső szemlélőként mesélnek íróink életéről.
„Azt reméltem, hogy az elmúlt évtizedek alatt eltűnnek, vagy legalább elhalványodnak a hármónkat – József Attilát, Illyés Gyulát és engem – érintő, bántó hiedelmek, félreértések. De még a durva rágalmak sem csitultak el.” Kozmutza Flóra gyógypedagógusként találkozott József Attilával, kapcsolatuk rövid, de viharos volt. József Attila halála után hozzáment Illyés Gyulához, ám sokan épp őket tették felelőssé a költő öngyilkosságáért. Végül 50 évvel a tragédia után saját naplóbejegyzései alapján közreadta kettejük történetét József Attila utolsó hónapjairól címmel, hogy tisztázza magát a vádak alól.
Füst Milán élete főművének tartotta naplóját, amelyet már-már megszállottan vezetett: 40 évig, naponta két-három órán keresztül foglalkozott vele. Épp ezért élte meg igazi tragédiaként, hogy 1944-ben, Budapest ostromakor a mű eltűnt. Szerencsére azonban nem veszett el véglegesen: így derült ki utólag, hogy Füst Milánnak bizony, lesújtó véleménye van kortársairól, még barátairól, Kosztolányiról és Karinthyról is – igaz, saját magával szemben sem volt könyörületes.
És egy kuriózum: Wesselényi Miklós és Széchenyi István, a két zseniális politikus 1822 márciusában közös utazásra indult Európában. A nagy túráról mindketten naplót vezettek, hogy élményeiket megörökítsék. A Feleselő naplókból kiderül, mennyire másként élték meg ezt az utazást. Széchenyi inkább a tényekre, Wesselényi az érzelmekre koncentrált, kettejük naplói viszont közösen adnak ki egy egész képet.

 

A világ leghosszabb naplója 37 és fél millió szóból áll. Szerzője, az amerikai Robert Shields tiszteletes életét ötperces részletenként dokumentálta. Mint mondta: „Talán ha valakinek az életét ilyen mélységben megismerjük, megtudhatunk valamit a világ összes emberéről.” Shields minden valószínűség szerint kényszeres író volt: olyannyira törekedett a tökéletes dokumentációra, hogy még az orrszőréből is préselt egy keveset a lapok közé a jövő tudósai számára.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!