Most sem okozott csalódást: színészvezetése és expresszionista színpadképe, amit állandó alkotótársával, a díszlettervező Helmut Stürmerrel együtt álmodott meg, felejthetetlen.

A Valerij Brjuszov szimbolista regényéből készült Tüzes angyal a 17. századi Némethonban játszódik. A megszállott Renatát fogva tartja Mádiel, a tüzes angyal iránti szerelme, képtelen szabadulni a fojtogató érzésektől. Ruprecht lovag egy fogadóban találkozik vele, és nem kevés hátsó szándéktól vezérelve felkarolja ügyét. Magával viszi Kölnbe, ahol nem csak minden követ megmozgat az embertestbe költözött angyal felkutatásáért, de a fekete mágiát is segítségül hívja. Purcărete az opera történetét követi, ezért a tüzes angyal sohasem jelenik meg a színen, a nemlétezése feletti űrt démonok töltik be. Itt az eredetileg mellékszerepet játszó Mephisto mozgatja a szálakat, ő indítja az előadást, vezényel a karmester mögül. Trill Zsolt cinikus vigyorral és rezzenéstelen arccal játssza végig az előadást. Látszólagos vidámsága mögött azonban félelmetes keménység rejlik, amitől a hátunkon is feláll a szőr.

A zene nem különösebben magával ragadó, de a Renatát alakító olasz szoprán, Cristina Baggio, a Ruprechtet megformáló Haja Zsolt és az inkvizítort játszó Cseh Antal képes kifejezni és átadni a bensőjükben dúló küzdelmet, félelmet és őrületet. A színészek tökéletesen kiegészítik az énekeseket, fehér maszkban mintegy szellemként asszisztálnak a drámához. A megszállottság drámájához, ahol a szent őrjöngés hisztériába csap át, és kaput nyit a végzetnek.