Ritkán panaszkodik stúdió Denzel Wa­shingtonra, most sincs oka rá: az Oscar-díjas színész a Védhetetlen bemutatójának hetében már majdnem visszahozta, amibe a film került (84 millió dolláros költségvetésből 65 millió dollárt). A thrillerről, amit ezen a héten mutattak be a magyar mozikban, New Yorkban nyilatkozott a Vasárnapi Híreknek.

 
Fotó: Tobias Schwarz, Reuters

– Úgy tűnik, az Oscar-díjjal letudta a drámákat, és egyre többször látjuk akciófilmekben. Mennyire tudatos ez a pályamódosítás?

– Szeretett ügynököm, Ed Limato, aki már nincs köztünk, és 25 évig képviselt, ő nógatott, hogy ezt a filmet, a Védhetetlent és a Flight címűt, amit most fejeztem be és egy alkoholista pilótáról szól, csináljam meg. Vegyük úgy, hogy Ed emlékére vállaltam ezt a két filmet. Ami a műfajváltogatást illeti, szeretem magam kipróbálni ebben is, abban is. 2007-ben rendeztem, 2010-ben játszottam a Broadwayn. Most éppen producerkedem. Ezek közé a tevékenységek közé szorítottam be a Védhetetlent. És megint készülök rendezni, Scott Rudin producer vett rá, hogy csináljam meg a Fences (Kerítések) című filmet, és csalogat a színpad is. Rudin az elmúlt öt évben háromszor hívott három különböző filmre, egyiket se vállaltam, de a Fenceshez van kedvem, mert nagyon erős karakterről van szó, egy mindenre elszánt ma­­nipulatív gyilkosról, és persze ez is akció.

– A Védhetetlen is az, de a háttérben mégiscsak a CIA-ról szól. Mennyire azonosul a főszereplővel, aki kiábrándultságában nemcsak ott hagyja a CIA-t, hanem ellene is fordul?

– Nehezen kaptuk volna el Oszama bin Ladent a CIA nélkül. Más világot élünk 9/11 óta. Mocskos, rohadt világ ez, és bármibe fogadok, hogy az országok zöme azon mesterkedik, hogy minél több infóhoz jusson rólunk és tönkretegyen minket. Ezt valahogy ellensúlyoznunk kell, nem igaz? Naivitás lenne azt gondolni, hogy minden szép és jó körülöttünk, semmi szükség a CIA-ra. Nagyobb szükségünk van rá, mint valaha. Hírszerzés nélkül nem megy. Ilyen világban élünk, sajnos.

– És azzal hogy áll, hogy a Védhetetlen főszereplője a CIA-ban és a kormányhivatalokban zajló korrupció ellen harcol?

– Egy országot mutasson, ahol a kormány keze tiszta! Ilyen az emberi természet. Milyen messzire menjek vissza? Káinig és Ábelig? Jó lenne elringatni magam abban, hogy ez a mostani világ maga a paradicsom, fogjuk egymás kezét, egymás szemébe nézünk és csak danolunk.

– A Védhetetlen David Spinosa első hollywoodi rendezése. Nem érezte, hogy nagyot kockáztat egy elsőfilmessel, aki a hollywoodi stúdiószisztémán kívül dolgozott eddig?

– Tudja mit? Inkább a javára írom. Túl nagy feneket kerítünk a hollywoodi stúdiószisztémának, és nem is igazán tudom, hogy ez mit jelent. Spinosa Svédországban nőtt fel, most is ott él. Chilében is élt, Afrikában is. Bejárta a világot, remek filmes, és a kollegák sokasága alig várja, hogy dolgozhasson vele.

– Ön vagy a hőst, vagy – adott esetben – az antihőst játssza. Hősökre mindig szükség van, de miért van szükség antihősökre?

– Tobin Frost szociopata, gyilkos, hazug, ateista, biszexuális, bármire elszánt, hogy elérje a célját, de legalább egyenes. A CIA rendesen átvágta. Ez persze nem mentség, de legalább magyarázat arra, miért gyűlöli annyira a CIA-t, és miért akarja tönkretenni a szervezetet is, meg azokat is, akik ott dolgoznak. Manipulál. Az ujja köré tekeri ezt a fiatal srácot, akit Ryan Reynolds játszik. Olyan figura, mint A bárányok hallgatnak Hannibal Lecterje. A srác azt hiszi, ki tudja belőlem szedni az információt, közben én használom őt arra, amit akarok.

– Szívesebben játszik antihőst, mint hőst?

– A hőseimre nagyon büszke vagyok a magánéletemben, anyámra, apámra, aki lelkipásztor volt, és a szomszédok közül is említhetnék párat, akikre tiszta szívvel gondolok vissza. Az Oscar-díjamat a Kiképzés című filmért nyertem, nem hősért, hanem antihősért, aztán jött az Amerikai gengszter, most a Védhetetlen. Örülök, hogy kinyílt az ajtó mind a két irányba.

– És ön mennyire hőse a gyerekeinek?

– Talán túlságosan is, mert minden gyerekem a nyomomba indult. Az egyik lányom most végzett a Yale-en, Tarantino új filmjében dolgozik a produkciós irodán. Egyelőre jelentéktelen beosztásban, de valahol el kell kezdeni. A másik lányom a New York Universityn tanul, közben Stella Adler színitanodájába jár, és egész jó kis színésznő. A nagyobbik fiam most jött meg New Orleansból, ahol Mark Wahlberggel dolgozott a Broken City című filmben, őt az utómunka kapta meg, a kisebbik fiam meg a Pennsylvania Universityre jár, most ment át a filmművészetire, és épp most készül az első filmjére, miután két nyarat végighúzott a William Morris ügynökségnél a postázóban. Szóval mind a négy gyerekem bekapta a filmvírust.

– Ebben a filmben a szokásosnál is nagyon fizikai erőnlétre volt szüksége. Mennyire tudja kordában tartani a testét, és milyen edzést igényel, hogy formába kerüljön és maradjon?

– A Védhetetlen forgatása előtt 5-6 hónapig folyamatosan gyúrtam, és ebből 3 és fél hónapig egy karateedzővel különórákat vettem, mert nem akartam dublőrt használni. Minden, amit a vásznon lát, én vagyok, az utolsó ütésig és esésig. Én rohantam a tetőn is. Jó, persze, azért azt is adja hozzá, hogy 15-20 éve bokszolok, és a nyújtózkodás sokat segít az izmoknak. Minél öregebb az ember, annál fontosabb, hogy nyújtsa magát.

New York, 2012. február

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!