A Mielőtt meghaltam az év talán legnyomasztóbb melodrámája, mégis érdemes megnézni a két Oscart érő, brutálisan erős színészi alakítások miatt, és mert ritka az olyan szomorú történet, amely ennyire tiszta, pátoszmentes, miközben óriási drámai íven visz végig.
Hatévi előkészítés után 25 nap alatt, egy magyar film árából forgatták, emiatt szinte tapintható az alkotás feszültsége. Régi polaroidképeket idéz a szemcsésen érdes (egyetlen kamerával, csak természetes fénynél fényképezett) látványvilág, a közeli képek pedig az elménkbe égetik a 60 kilósra fogyott Matthew McConaughey villogó szemű, haldokló ábrázatát.
A cowboyok csizmában halnak meg – tartja a vadnyugatról eredő amerikai mondás. Ez áll az egyszerű dallasi villanyszerelő Ron Woodruffra is (aki valóban létező személy volt): miután megtudja, hogy HIV-fertőzött, és papíron csak 30 napja van hátra, szívósan küzd az életéért. Csakhogy ez nem hollywoodi hőstörténet – az a világ távol áll Jean-Marc Vallée kanadai rendezőtől –, hiszen már a „hős” is egy szőröstalpú texasi tahó, akinek a részegen rodeózás meg a lakókocsi-orgiákon az olcsó prostik levarrása jelenti a kifinomult szórakozást – egyben a vesztét is, miután egyiküktől elkapja a vírust.
Nem csak ivócimborái fordulnak el tőle undorral (1985-öt írunk, még sokakhoz nem jutott el, hogy a HIV nem csak melegek között terjed), a Reagan-kormány (hasonlóan szemellenzős okokból) elvonta a forrásokat az AIDS-kutatásoktól, és nincsenek gyógyszerek, legfeljebb kísérleti fázisban. Magának kell az országba csempésznie a máshol már kipróbáltan hatásos, az Államokban tiltólistás szereket, és ehhez már hasznára válik dörzsölt pofátlansága. Még akkor is a puszta haszonéhség vezeti, mikor seftelni kezd a szerekkel sorstársai között. Aztán a transzszexuális Rayjel (Jared Leto) kialakult, a film végére már csak tettetetten kimért barátsága és az ostoba bürokratákkal folytatott rabló-pandúrosdi már-már emberjogi aktivistát farag belőle.
Csakhogy az alkotók ellenálltak a kísértésnek, hogy szentté avassák. McConaughey Oscar-nehéz alakításában nincs könnycsalogató manipuláció, őszinteségével és önazonosságával ébreszt együttérzést. Letoé már szentimentálisabbra vett „királynő” figura, de arányérzéke őt is a sztereotípiák fölé emeli. És ott a kezelőorvosukat játszó, kifinomultan humánus Jennifer Garner, aki idővel barátjuk és szövetségesük lesz. Ki hinné ma már, hogy öt éve McConaugheyval még az Excsajok szelleme című iszonyatos romkomban ripacskodtak?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
