Vannak könyvek, amiket mindenki dugdos. A gyerek a szülei elől. A szülő a gyerekei elől. A házigazda a vendégei elől. A könyvtáros néni pedig lesütött szemmel, gúnyosan kuncogva adja őket oda az olvasónak. Az erotikus irodalom mégis virágzik, mi pedig elmerültünk a kéjek (b)irodalmában.

 
Papp Norbert grafikus munkája

Kissé érthetetlen, hogy napjainkban, ami­kor az interneten böngészve akarva-aka­­ratlanul is ömlik ránk az erotika (vagy direktebben megfogalmazva: a pornó), amikor az esti mesétől alig néhány óra – és csatorna – választja el a kéjes nyögdécselést, amikor úton-útfélen szembejön velünk a testiség, még mindig meglehetősen prűden hallgatunk ezekről a dolgokról. A könyvesboltokban általában egy eldugott sarokban akadunk rá a kényes témájú és (ebből kifolyólag) borítójú kötetekre, amelyek mellett hol kuncogó tinédzserek, hol idősebb urak rostokolnak. Pedig az erotikus irodalom burjánzik, méghozzá régóta – csak nem tudunk róla.

Ha olyan szerzőt kell mondani, aki kendőzetlenül mutatja be a testi szerelmet, a Tizenegyezer vessző alkotója, Apollinaire, az Érzelmes regényt író Robbe-Grillet, a Lady Chatterley szeretőjét jegyző D. H. Lawrence, esetleg Sade márki jut eszünkbe a Justine és a Juliette elbeszélései alapján. Magyar szerzőket azonban nem nagyon sorolunk, pedig e téren sem kell szégyenkeznünk.

Nyugodtan nevezhetjük hiánypótlónak azt a sorozatot, amelynek első négy kötete az Ünnepi Könyvhét alkalmából jelenik meg, Buja Vágyak Kiskönyvtára címmel. Mészáros Zsolt irodalmárral, a sorozat egyik szerkesztőjével próbáltunk meg választ keresni arra a kérdésre, hogyan lehetséges az, hogy bár erotikus irodalmunk bővelkedik remekművekben, a nagyközönség számára ezek teljesen ismeretlenek. „Az erotikus, illetve a pornográf irodalom Magyarországon jelen van, sőt mindig is jelen volt. Szerkesztőtársaimmal, Horváth Annamáriával és Horváth Gergővel a múlt századfordulóra koncentráltunk, mert ez az az időszak, amikor minden téren nagy átrendeződések indultak” – kezdi a magyarázatot.

Az 1920-as években Budapest már igazi „pornófővárosnak” számított. Virágzott a prostitúció, pezsgett az éjszakai élet.

Érzékelni lehetett azt a nagy erjedést, ami az egész társadalom szerkezetére kihatott. „A világháború alatt sok minden megváltozott. Más lett például a nők helyzete. Dolgozni kezdtek, mobilabbakká váltak. Már nem kizárólag a tűzhelyet kellett őrizniük, hanem különféle érvényesülési lehetőségek nyíltak meg előttük, tágult a mozgásterük. Az első világháború évei alatt a társadalmi kontroll lazulása pedig magával hozta az erkölcsi szigor enyhülését, amely aztán a húszas években a konzervatív erők hatására ismét visszafordult. Ugyanakkor a felvilágosult gondolkodásmód egyre többeket ért el – modern eszmék terjedtek, kezdett átalakulni a családok berendezkedése, a polgárosodás újabb szintje jelent meg a társadalomban.

Ezzel kapcsolatban szolgálhat érdekes, korfestő adalékokkal a sorozat Ámor és Hymen című korabeli házassági tanácsadója ” – az irodalmár szerint ebben a közegben egyáltalán nem meglepő, hogy rengeteg pornográf mű született.

Igaz, ezek többségét a cenzúratörvény miatt nem hazánkban, hanem a határokon túl, Temesváron vagy Bécsben adták ki.

„Nem a nagyközönségnek szánt művek voltak, hanem olyan exkluzív, bibliofil kiadvá­nyok, amelyek egy bennfentes körnek biztosítottak kifinomult időtöltést. Árad a belőlük a budoárhangulat, egyetlen céljuk a gyönyörködtetés volt. Nyelvi igényességgel megírt szövegek, amelyeket gyakran kiemelkedő szépségű illusztrációk tettek teljessé. Ebben a korban is létezett természetesen lektűr, de a pornográfia csak egy zárt világban mozgott, hiszen tiltották az ilyen témájú művek nyilvános terjesztését” – Mészáros Zsolt szerint ezzel magyarázható, hogy az ilyen műfajú regényekről, versekről csak nagyon kevés információnk van.

Nem könnyű felkutatni magukat a vonatkozó műveket, még akkor sem, ha egykor nagy mennyiségben íródtak. Mivel általában kis példányszámban jelentek meg, talán még mindig magánkönyvtárakban pihennek. Néhány példány felbukkan árveréseken, mások antikváriumok legalsó polcain hevernek. A szerkesztők kutatásaik során nemegyszer találkoztak olyan esettel, hogy a könyvtár katalógusában szerepelt egy mű, de a valóságban már rég ellopta valaki. Ha mégis rátalálnak egy könyvre, a problémák sora még koránt sem ér véget. „Nehéz felfejteni egy-egy kötet eredetét. A szerző azonosítása körül támadnak nehézségeink. Tudjuk, hogy a nevek többsége álnév, előfordul, hogy az sem dönthető el bizonyosan, férfi vagy nő írta-e az adott szöveget” – Mészáros Zsolt példaként Buttyán Vilust említi, akiről egyelőre mindössze annyit derítettek ki, hogy talán erdélyi származású lehet, és egyetlen aktfotója megjelent a Kaviár című folyóiratban, amelynek szerkesztője is volt. „Tudjuk, hogy több orvos, nőgyógyász publikált erotikus műveket. De találtunk egy Brandstätter Károly nevű szerzőt is, akiről teljesen véletlenül derült ki, hogy kecskeméti grafológus volt. Megtaláltuk a hirdetését egy folyóiratban” – mesél a véletlenekről, amelyek kutatásaik során a segítségükre siettek.

És hogy miért nem tudtunk eddig szinte semmit a húszas évek burjánzó erotikus irodalmáról? „Az a helyzet, hogy a hazai hivatalos irodalomtörténet prűd. Ami kívül esik a kánonon, arról nem beszélünk. Márpedig a nemzetépítő diskurzusba a pornográfia nem fér bele” – próbálja megvilágítani a hallgatás okát az irodalmár. Hogy az olvasók mennyire prűdek, arra a kérdésre viszont ő maga sem tud válaszolni. „Csak reméljük, hogy az igényes műveknek lesznek olvasói is. A sorozat azokból az alkotásokból válogat, amelyek a szépirodalmi kategóriába esnek, de nevén nevezik a dolgokat. Izgató regények, versek, amelyek amellett, hogy érzéki vágyakról mesélnek, a húszas évek társadalmáról is látleletet adnak. Bár nagyon sokat tudunk erről a korszakról, mégis rendkívül izgalmas, ahogy ezekben a művekben kirajzolódik a társadalmi rétegződés. A másik érdekes téma a nők közötti szerelem, amely iránt viszonylag elnéző volt a környezet, de ábrázolásában leginkább a férfi nézőpont érvényesült. A sorozatunk másik darabja a már említett Buttyán Vilus Jean vallomása című regénye éppen azért különleges, mert a női homo­szexualitást autonóm vágyként kezeli. Mindenesetre csak feltételezhetjük, hogy a korban születtek kifejezetten melegeknek szóló művek is. Talán kéziratformában terjedtek, és most hagyatékokban, magángyűjteményekben lappanganak. Jó lenne fellelni közülük néhányat” – Mészáros Zsolt szerint kutatásaik köre egyelőre csak szélesedik. Minden mű mögé nevet, minden név mögé konkrét személyt keresnek. A kutatómunka és kötetek kiadása mellett pedig az alkotások irodalomtörténeti kánonba való beemelése is várat még magára. Hamarosan talán már nem Apollinaire nevét mondjuk először, ha a pornográf irodalom szóba kerül, és Buttyán Vilus is felkerül a polcokra, a dugdosott könyvek közé.

(A Quatrocento Kiadó gondozásában megjelenő Buja Vágyak Kiskönyvtárának bemutatójára június 10-én vasárnap kerül sor, a szerkesztők beszélgetését 17 órakor lehet meghallgatni a Café Zsivágóban.)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!