Egy kórházi folyosó bántó neonfényébe ültetnek, hogy tisztán lássunk egy történetet, és talán saját magunkat is. Ülünk a rideg, minden intimitást nélkülöző térben, és hallgatjuk egy nő igen személyes vallomását.
A vallomást élete legnagyobb traumájáról, miként kellett egy sztárnőgyógyász teniszmeccse miatt végigélnie gyermeke leépülését és hét évvel későbbi elvesztését.
Már maga a szöveg is a legintenzívebb személyesség és a tárgyilagosság, eltartás kettősségével él. Péterfy-Novák Éva harminc év elfojtás után pszichológusa tanácsára mintegy terápiaként kezdte írni blogját. Most Paczolay Béla rendezett monodrámát az azóta már könyvként is megjelent írásból az Orlai Produkció támogatásával.
Erősen felvértezve, kellő lelkierővel kell hát nekiindulnunk e színházi estnek, mert Péterfy-Novák egy szülő számára a lehető legszörnyűségesebb tragédia sebét tépi fel újra. És hogy miért akarunk mi mindezzel szembesülni? Miért jó mindez nekünk? Talán kíváncsiak vagyunk más ember túlélési stratégiájára. Talán lesni akarunk, erőt meríteni másból. Vagy bizonyosságot kapni: az ember mindent kibír.
Szűkre szabják e vallomás idejét (bő egyórányira), mégis elénk tárul minden egyes stáció e szenvedéstörténetből. De elénk sejlik annak biztató reménye is: akár a legsúlyosabb traumák feldolgozása is lehetséges, lehet élni velük, utánuk. Novák Évát is ledarálják, és ő épp ennek hatására tűnik elő. Mert párhuzamosan egy fiatal nő felnőtté érését látjuk, amit épp a kislányáról írt diagnózis kérlelhetetlen tőmondatai indítanak el.
És Tenki Réka mondja, mondja az öntudatra ébredés történetét, és a szemünk előtt változik át. A lehető legegyszerűbb eszközökkel érzékelteti letisztult játékában, hogy e teszetosza fodrászlányból miként lesz önmaga sorsáért felelős érett asszony.
Az Egyasszony katartikus élményt ad, mert arra ébreszt rá, nem csupán traumáinkkal, de leginkább saját bűntudatunkkal kell megbirkóznunk. Mert bár túlélni sokféleképp lehet, az önmagunknak való megbocsátás a valódi túlélés igazi záloga.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
